Olvasóink írják

Ez egy igazi „druzsba” 

A barátom elküldte nekem  Ungvárról a Régi Vár / Sztarij Zamok című kárpátaljai megyei lapot, amit nagyon szeretek olvasni. Ebben megjelent egy információ arról, hogy a kárpátaljai megyei milícia kitűnően dolgozik, és ennek belügyi főosztályvezetője, Pávlo Mikolájevics Kononenko kijelentette egy sajtótájékoztatón, hogy a milícia az ő vezetése alatt egy kemény négyesre dolgozik. 

Az újságírók megkérdezték, hogy mikor fog befejeződni a nyomozás azokkal a vandálokkal szemben, akik megint megrongálták a Vereckei-hágón a magyaroknak nagyon sokat jelentő történelmi emlékművet, amit a helyi ukrán nacionalisták sokszor szétvertek. 

Kononenko válasza teljesen kiverte bennem a biztosítékot. Ez a belügyi vezető azt kérdezte: milyen nyomozás és milyen témában, nem érti. Mert a csinovnyik szerint sehol sincs bejegyezve és nyilvántartva, hogy a Vereckei-hágón van egy történelmi emlékmű, és ha ilyen hivatalosan nincs, nincs mit nyomozni, és nem is fognak. 

Ilyenkor egy magyar ember nem tud megszólalni, mert évek óta mindegyik ukrán államfő, aki megjelent hivatalos és nem hivatalos látogatáson Magyarországon, ígérte, hogy az emlékmű meglesz, hogy az ukrán állam ezt garantálja. Ugyanezt mondták Kijevben a magyar vezetőknek. 

Miért kell hazudni? Kit zavar egy történelmi emlékmű a Vereckei-hágón? Miért nem beszélnek erről az ungvári magyar konzulátus vezetői? Biztos vagyok abban, hogy ők is olvassák a megyei lapokat. Mi a véleménye erről a barbár dologról Ukrajna magyarországi nagykövetének? Nem jött el végre az ideje annak, hogy ezekről a  bűncselekményekről beszélni kell – hangosan, rámenősen? 

Nemrég itt volt Budapesten Juscsenko ukrán államelnök, aki az ukrán költő, Tárász Sevcsenko emlékművét avatta, amit a magyar közvélemény pozitívan fogadott, és ennek így kell lenni. Ebben az esetben miért van az, hogy a magyaroknak olyan fontos történelmi helyen, mint a Vereckei- hágón nem lehet egy emlékmű, és miért egy milicista nacsalnyik dönti el, hogy be van jegyezve, nyilván van tartva vagy sem. Szégyen az egész! Nekem ilyen „druzsbára” nincs szükségem. És a magyar vezetőknek?  

Selepa Ferenc, Debrecen

Vállveregetés

Hiába, van olyan az életben, hogy ha senki sem dicsér meg, megdicsérem saját magamat. Így tett Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti képviselője, aki elmesélte itthon az újságíróknak, hogy hatalmas elismerésben részesültek Brüsszelben az itthon elért eredményük miatt. És folytatta: „rég kaptunk ennyi vállveregetést!” 

Istenem, ez a tényleges öndicséret, pláne Deutsch részéről. Elmesélte, hogy mennyire sikeres az EU-ban Schmitt, Szájer, Surján, meg természetesen ő maga is, meg beszélt valami „különleges trojkáról”, de ezt tol-mács nélkül nem tudtam megérteni. Nem lenne igazságos, ha nem írnám le, örülök, hogy a magyar EU-s képviselők jó helyeket kaptak a bizottságokban, hogy nagy lendülettel tudják majd elkezdeni a munkát. Igen, a Fidesz képviselői komoly, érdemi döntéseket befolyásoló pozíciókat töltenek be az Európai Parlamentben. Csak az a kérdés, hogy a Fidesz a sok beszéden kívül mire tudja ezeket a posztokat használni. 

Deutsch egy szót sem beszélt arról, hogyan harcolnak az EP-ben a szélsőségekkel szemben, és mi a véleménye Morvai meg Szegedi Csanád „tevékenységéről”. Mert Morvai már elkezdte a „munkát”, kiosztotta a CD-ket rengeteg példányban. Azt akarta bemutatni, hogy mennyire „brutális a magyar rendőrség”. Nekem őszinte szégyen, hogy egy ilyen nő képviseli hazámat az EP-ben. 

Nagyon kétlem Deutsch szavait, hogy ők máris vállveregetést érdemelnek, mert viszszaemlékszünk arra, hogy sem Szájer, sem Gyürk, sem Deutsch nem tettek le az asztalra semmit, amíg idehaza voltak. Deutsch még az úgynevezett munkahelyét is kerülte a VII. kerületben, még ott sem dolgozott, mint képviselő. Eredményeket akarunk, mert országunk igenis megérdemelné. Nem tudom megérteni Deutsch szavait arról, hogy a 14 fős delegációjuk tiszteletbeli elnökévé Tőkés László püspököt választották. Deutsch szerint ez „szimbolikus döntés”. Miért kell évek óta mindenféle fórumon ott lenni Tőkésnek, valamilyen „tiszteletbeli beosztással”? Vagy hazánkban már nincs olyan ember, aki hatékonyabban tudná reprezentálni a Kárpát medencei magyarság érdekeit? Gondolom, itt valami nagy tévedés van, mert Tőkés éppen az az ember, aki évek óta nem tud egységet teremteni még szűk hazájában, Erdélyben sem. Így nem hiszem, hogy Brüsszelben meg tudná ezt tenni. 

Az új képviselők munkája csak most kezdődik, és nagyon nem szeretném, ha Brüsszelben, a képviselők között a hazai politikai élet dominálna. Hogy mi van itthon, azt nagyon jól tudjuk. Hogy mi lesz kint az Európai Parlameentben? Nem tudom. De vállveregetésre egyelőre semmi ok nincs. Még akkor sem, ha Deutsch erről beszél. 

Hommonai Kálmán, Budapest

Szenzáció 

Most, ebben a borzasztó kánikulában születnek olyan szenzációk, amik lassan már napi hírekké válnak. 

„Kirabolták a TV2 sztárját és családját”. Kezdtem keresni, ki is ez a híres sztár, és mit raboltak el tőle. Megtudtam, hogy ez az úr egy Karász Róbert nevű műsorvezető, és amikor szegénykém megérkezett Rómába, észrevette, hogy eltűnt a bőrönd az ajándékokkal. Erről természetesen értesítette az olasz rendőröket, meg a Blikket. 

Ennyi a hír. Kérdésem, miben „sztár” ez a Karász? Mert tolmácsként én is járom a világot, sajnos sokszor eltűnik egy táskám vagy bőröndöm, de én nem értesítem a Blikket, hogy írjanak erről, mert a magyarok 99,9 százalékát nem érdekli az ekkora szenzáció. 

A másik hír az, hogy a Tárki csinált 1000 emberrel egy „felmérést”, és megtudta, hogy „négyszer annyi fideszes van, mint szocialista szavazó”. Érdekelte a céget a szavazóbázis, a százalékpont, meg természetesen az, hogy mennyire nagyszerűek a Fidesz eredményei. Vártam, hogy a Tárki kiadja a szlogent: „csak így tovább, Fidesz!” Ez az intézet nem veszi figyelembe a magyar politikai palettát, mert például egy szóval sem említi az MDF-et. Talán mert ez a párt nem fizetett a Tárkinak.

Nem a holdon élek, ismerek rengeteg embert, és ezért nem tudom elfogadni az ügyeletes szenzációt. Mert az ismeretségi körömben biztosan fele-fele arányban bal- és jobboldali szimpatizánsok vannak, és nem fideszesek vagy szocialisták. A Tárki-féle közvélemény-kutatások még közel sem járnak a valósághoz, erősen torzítottak. Mi sem ketrecben élünk, kedves kutató intézet, mi is csak emberből vagyunk, nekünk is vannak barátaink, ismerőseink, és ezért nem fontos hazudni nekünk. Nem vagyok pártszerető, nagyon unom a koszos politikát, de elvárom, hogy a választók – ha már van kutatás – ismerjék meg az igazi, reális helyzetet – már ha valakit ez érdekel. Így meg kénytelen vagyok az egészet olcsó szenzációnak venni. Még akkor is, ha nagyon forró a levegő az utcán.  

Georg Nelli Budapest, tolmács

A Fidesz képmutatásáról

Nagy önuralommal tudtam csak végignézni Orbán Viktor másodszori vendégszereplését Hajdú Péter Esti Frizbi című műsorában (Story Tv). A mostani randevú apropója – legalábbis Hajdú szerint – az volt, hogy Orbán húsz évvel ezelőtt mondta el gyújtó hangú beszédét Nagy Imre mártírhalált halt miniszterelnökünk újratemetésén. 

Azóta persze nagyot fordult a világ, és úgy érzem, ma már csak akkor fontos a Fidesznek Nagy Imre, ha valamilyen politikai hasznot is remélhet. Mert szép-szép, hogy Orbán – Hajdú szíves invitálására – az esemény után húsz évvel televíziós talkshow-ban tetszeleghet beszéde apropóján, de a hétköznapok egészen más képet mutatnak. 

Csak egy példa. Nagykőrösön, a helyi MSZP 2005 nyarán azt a javaslatot tette, hogy a város egyik főútja melletti névtelen parkot Nagy Imréről kereszteljük el, így emlékezve meg 2006. október 23-án a forradalom évfordulójáról. Az önkormányzat képviselő-testületi ülésén csak a Fidesz képviselői nem támogatták az elképzelést, és így megakadályozták, hogy Nagykőrösön közterület viselje Nagy Imre nevét. Az ellenzők, a nemmel szavazók között volt dr. Czira Szabolcs is, aki akkor és mai is országgyűlési képviselő, valamint a város polgármestere. 

Tehát amíg Orbán Viktor Hajdú Péterrel jópofizik az újratemetés évfordulója ürügyén, addig van olyan fideszes országgyűlési képviselő, aki még arra sem méltatta Nagy Imrét, hogy egy ilyen javaslatot megszavazzon. Nem más ez, mint a Fidesz képmutató politikájának újabb, ékes bizonyítéka! László Ferenc Nagykőrös,

szocialista önkormányzati képviselő 

Vona vonakodik

A „nemzetvezető” aspiráns Vona Gábor vonakodik végrehajtani a köztársaság gárdát feloszlató bírósági határozatát. Játszik. Gyermekded „ötlettel” le-, majd ugyanott felvették a régi egyenruhát, s közfelkiáltással a „Duna jegén” újjáalakultak. Hát, mit mondjak, az a „régi” sem volt valami szívderítő öltözék és szervezet! A szeny-
nyes gatyaváltás során még azok is felöltözködtek a fekete gyászba, akik azelőtt nem jártak ilyen puccosan. Közöttük egy olyan, immár fölöttébb szenilis (ezért nagyon feledékeny) öregúr, aki hajdanában nekünk tanította az egyetemen (KLTE) a marxizmus-leninizmust. Lelkesen. Most ugyanolyan lelkesen ünnepli e szellemi szennyes gatyát, mint, amazt, anno. Sőt, ezt „csodának” nevezi, hogy mindez ilyen „szépen alakult”. Atyám! Szent Teréz! És Marx Károly!

De vissza a vonakodóhoz. Vona úr azért vonakodik elismerni a bírósági végzést, mert az – mint mondja – politikai nyomásra hozattatott. Tessék? Kinél vizsgázott történelemből, Vona úr? Csak nem a „csodálójánál”! (Egyébként az is kár, hogy csak azt tanulta meg a magyar történelemből, amit szeszélye megkívánt.) Az igazán művelt ember ugyanis pontosan tudja, hogy a bíróság is – minden társadalmi, politikai érában – „szolgáló-
leány”. Természetesen. A köztársaság politikai-jogi döntése született most. Is. Igen. Akkor mi a baj ezzel? Ja, hogy nem a Szent Korona-tan alapján döntetett?! Való. De vonakodó Vona Gáborunk nagyon jól tudja – ha hajlandó igazán belegondolni viharos történelmünkbe –, hogy nagy elődünk, Szent István, ebben a gárdaperben hasonló végzést hozott volna, mert „koppánykodás” az, ami itt történik. István királyunk nem feloszlatást, hanem négyrétre-„osztást” rendelt volna el. Magyarországon ma – megismétlem – köztársasági berendezkedés van. Szabad demokráciában élünk (élnénk). Ám a demokrácia csak a demokratáknak van fenntartva! Az antidemokratikus bagázsnak nincs demokrácia, bármilyen feketébe is burkolózzon. S a szabadság csak addig szabadság, amíg másokat nem fenyegetünk 

Hajdú Árpád, Debrecen

Bárcsak igaza lenne....

...Mesterházy Attilának, amikor – lényegében – azt mondta egy tévéinterjúban, hogy a legutóbbi MSZP-kongresszuson a vitában és végül a véleményben egyöntetűség mutatkozott a közeljövőre vonatkozó szükséges és elfogadott intézkedéseket illetően.

Ezzel szemben biztosan nem az egyetlen az MSZP-ben az a személy, aki a nagyra igencsak nem becsülhető Helyi Témának nyilatkozott az újság szája íze és a saját, túlhaladott „baloldali” szellemisége szerint. Ha rajta, és bizonyára sok más véleménytársa gondolkodásán múlna az MSZP jövője, akkor valóban itt lenne az „MSZP végének a kezdete.” Ez a tiszteletbeli tagozati elnök és gondolattársai nem tudják észrevenni, hogy a baloldaliság már régen nem jelent egyenlőséget az évtizedekkel korábbi világnézettel?  Aki – elvileg a baloldalon állva – képtelen a változás lényegét felfogni, megérteni és ennek még hangot is ad, az egyértelműen a jobboldal malmára hajtja a vizet. Vizet?! Dehogy! Kifejezetten társadalmunk ellenére szólal meg. Jó lenne, ha ezekre a progresszív baloldal eminensei jobban odafigyelnének.

Kurucz Lajos, Budapest

Duna duma 

Megint itt van Szijjártó „szakértő”, kipihenve, megerősödve, és mit ad az Isten, rögtön az év legmelegebb napján, tájékoztatót tart. Miről? Hát persze, hogy a népnyúzó kormányról, meg a bankokról. 

„A Fidesz értékelései szerint sem a bankok, sem pedig a kormány nem képes hatékony megoldást találni a nehéz helyzetbe került devizahitelesek megsegítése ügyében”, mondta Szijjártó. Mert tavaly szerinte „még gátat lehetett volna vetni a kedvezőtlen folyamatnak”.  

Érdekes, amikor a parlamentben erről a fontos kérdésről esett szó, csak néhány fideszes képviselő „tisztelte meg” a munkahelyét, és ott volt a teremben. Erről írt a Vasárnapi Hírek is. Egy év alatt a Fidesznek lett volna lehetősége – ha akarta volna – segíteni azokat, a nehéz helyzetben került embereket, akikről Szijjártó beszélt, de nem tette. Ezért sem tudom megérteni, mit akart kifejezni Szijjártó? Mert nekem ő egy ismerős fenyegető, eléggé nagyképű fiatalember, aki mindenkit kioktat, de soha nem mondja meg, hogy ő, személyesen mit tenne ebben vagy abban az esetben, mint országgyűlési képviselő. 

Szeretném, ha Szijjártó is elmenne igazán dolgozni, mint ahogy most mi dolgozunk, és nagyon nehezen keressük meg a kenyerünket. Így dolgozhatnánk együtt Szijjártóval, a megélhetésünkért. A többi? Duna duma.

    Békesi Dániel, Budapest

Egy kiállítás és megnyitásának
tanulságai

Néhány nappal ezelőtt egy kedves barátom ismeretterjesztő kiállításának megnyitására kaptam meghívást. Másokkal együtt, örömmel mentünk a megnyitóra, mert ismertük barátunk szülőföldje iránti szeretetét. Több könyvében írta le a táj szépségét, az ott élő emberek életét, az anyanyelv és történelmi múlt megőrzésének fontosságát. Mindezt keretbe foglalta és fotó tablókon keresztül is bemutatta.

A kiállításnak helyet adó házigazda kedves szavakkal nyitotta azt meg, elismerve az alkotó munkásságát. Hangot adott annak a véleményének, hogy fontosak az ilyen rendezvények, hogy felkeltsük, illetve folyamatosan ébren tartsuk érdeklődésünket történelmi múltunk iránt, és ne szakítsuk meg kapcsolatunkat a határon túli magyarjainkkal.

A program szerint a kiállító felkérésére egy egyetemi oktatónak kellett volna bemutatni egyrészt a könyvek, térképek szerzőjét és azokat a csodálatos fotókat, amelyek a táj szépségét hozták látókörünkbe és felelevenítették emlékeinket. 

Ezzel szemben az előadó egy-két bemutató mondat után saját munkálkodásáról beszélt és ismertette könyveinek tartalmát. Úgy volt a tanár úr, mint az egyszeri diák, akinek tétele a vizsgán Nagy Lajos, de miután arra nem készült, Mátyás királyról kezdett beszélni. De ez mind nem volt elég. Néhány szófordulattal máris az aktuálpolitikánál kötött ki, és ilyen, ide nem tartozó mondatokra telt tőle: ma, ebben az országban még mindig 12 nagy pláza építésébe kezdenek, amikor a világon ezt már nem építik. Sebaj, jó lesz börtönnek. Kezdtem figyelni az előadót, akinek néhány elejtett megjegyzéséből kitűnt, hogy a szélsőjobb egyik „aranyszájú” szónokát halljuk. Elindult a Kárpátokból és elért a Sopron és környékén tartott népszavazáshoz, amikor Sopron a „Hűség városa” címet érdemelte ki. Majd egy fordulattal – és ezt legutóbb megírt és megjelent könyvével bizonyította –, hogy Prónay Pál és Héjjas Iván csapatai kényszerítették ki a népszavazást és mindig a „történelmi tényekben” kell vizsgálni az egyén teljesítményét. 

Hát ilyen kegyetlen történelmi hamisítással még nem találkoztam. Ezt a két véreskezű, fehér kesztyűben akasztó Horthy pribéket nem kell bemutatni, hírhedtségük állomásai voltak Orgovány, Siófok, Szekszárd, hiszen az 1922-es évben még kenyéradó gazdájuk, a kormányzó is talonba tette őket. Napjainkban egy elvakult, ma katedráról konkolyt hintő, magát történésznek tartó valaki, a gyilkosokat kívánja piadesztálra állítani. Ha jól összerakom a hallottakat, megtalálom a záró mondat és a plázáról szóló eszmefuttatás kapcsolódását. Bravó, a megboldogult Kosáry Domonkos mindannyiunk tanár ura forog sírjában. Ha ilyen eszmevilággal „felvértezett” és „felkészült” oktatóból sok van, akkor biztosan megtanulják unokáink és dédunokáink a történelmet és  rohanunk … a szakadék felé. 

Varga István, Budapest 

„A derék nem fél az idők mohától” 

Valahányszor találkozunk V. Lacival, hajdani pajtásommal, 65 éve barátommal, mindig szóba hozzuk gyermek és kiskamaszkorunk színtereit, epizódjait. A napokban is hasonló zajlott le közöttünk. Bármennyire hihetetlen, hogy mi, a „szegénysornak” nevezett városi bérházakból „jött”, ma már hetvenen jóval túli öreg szivarok, a magas(képző)művészetről (is) beszélgettünk egy – szobornak aligha nevezhető – köztéri csinálmány apropójából.

Mi és a Hunyadi, a Szent Imre és a Kovács-Sebestyén utcában lakó barátaink legszívesebben, a  KMTE (az 1945-ben alapított Kaposvári Munkás Testedző Egyesület ) sportpályáin időztünk. No meg a szökőkutas parkban, ahol – a tiltás ellenére, rossz kölykökhöz méltóan, a díszmedencében való fröcsköléssel teremtettük meg magunknak a strandolás illúzióját. A szökőkúttal, aranyhalas díszmedencével, sétányokkal és zenepavilonnal ékes parkot, természetesen (?!) a Kaposvárt anno 1919-ben, minden más várost megelőzően meglátogató Horthyról nevezték el. 

Mi, „szegénysori” elemista gyerekek, Berzsenyi Dánielről legelőször éppen a parkban szereztünk tudomást. Megleltük mellszobrát, és rácsodálkoztunk tartóoszlopának felénk éteri tisztaságot, kikezdhetetlen tisztességet és lelki emelkedettséget sugárzó feliratára: „A derék nem fél az idők mohától”. 

A rendszerváltást követően, az új, az „átkos kommunista diktatúrával” szemben mimikriként ellenálló, a politikai rendszer változásával egyidejű színváltoztatásuk után, új, immár  polgári mód  demokratikus „illetékesek’’ is végre észrevették, hogy a park ÉK-i oldalán álló  iskolaépület DNY-i homlokzata előtt van „a klasszikus római  versidom kezelésében legjáratosabb” magyar költő, Berzsenyi Dániel mellszobra. Pedig elégikus borongása, ódai szárnyalása, nyelvi tündöklése, morális emberi és hazafiúi tisztasága, a múltban is tiszteletet parancsoló, példaértékű volt és mindétig az marad. A kies ligetet végre – pótolva a mulasztásokat (mert már 1928-29-ben eleve ezt kellett volna tennie a városnak) – Berzsenyiről nevezték el. 

A park, mint helyszín, méltó, de a bokrok között árválkodó kicsiny szoborportré – művészi értéke ellenére – méltatlan és alkalmatlan Berzsenyi géniuszának felidézésére. Egy olyan, új Berzsenyi szobor felállításának szándékáról, érlelődő tervéről nincs információm, amely létrehozóinak – a jelennek és az utókornak egyaránt – biztatva mondja, hogy „...Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat”. Ez elszomorító azért is, mert közben azt kellett megérnünk, hogy parvenük lobbija, a Rippl-Rónai életének minden mozzanatát ,életművének minden „darabját” ismerő művészettörténész, a művészeti zsűri, a „szakma” és a civilek tiltakozása ellenére, egy szomorú szamár mögötti kordéban gubbasztó Rippl-Rónait naturalisztikusan „ábrázoló” giccset, csak azért is  „odaszobortatott” a sétálóutcába.

Berzsenyit idézve kérem polgártársamat: „Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!” és segítsd elintézni, hogy a szamaras kordét vigyék fel a Rippl-Rónai villához vezető fasorba. Szavakkal és tettekkel is járuljon hozzá, hogy géniuszhoz méltó szobor állíttassék Kaposváron Berzsenyi Dánielnek.

Dr. Györky Zoltán, Kaposvár

Kutyakomédia Fidesz módra 

Nagyon emlékeztetett engem Cser Palkovics András Győzikére. Egyszer olvastam, hogy Győzikének ajánlotta egy szakember, hogy mielőtt elkezd beszélni, nagyon figyelje, nyitva van-e a szája. Pontosan Győzike stílusában beszél Cser-Palkovics, mert ahogy a miniszterelnök menesztette a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. elnökét, Tátrai Miklóst, Cser-Palkovics Győzike módjára elkezdte mesélni, hogy ez „nagyon trendi meg picollo”, azaz a „szocialisták véget vettek a kutyakomédiának”. 

Természetesen, hogy konkrétan mi rejlik ebben a komédiában, azt Cser-Palkovics a 38 fokos hőségben nem magyarázta el az újságíróknak, de kijelentette, hogy az „MSZP-nek nincs vezetője, politikája, csak egy van: üzleti érdek, mert csak marakodnak a koncon”.

Nos, Cser-Palkovicsnak akkor lehetne hinni, ha saját pártjáról is nyíltan beszélne. De nem teszi. Mert tudja jól, hogy a hideg víz alatt még a buta ember sem izzadna. Cser-Palkovics ezen a sajtótájékoztatón sem tett mást, mint sértegette a kormányt. Tehette. Mert jól tudja, hogy a kormánynak nincs kommunikációja. Ebben a mai kabinet tényleg nagyon béna. Pedig itt lenne az ideje jól oda mondani ennek az embernek, és egyszer és mindenkorra megmondani neki, hogy elég volt a hazugságokból.

Értem, hogy a fideszesek beálltak megélhetésre, és azt várják, hogy mikor lesznek újra a húsosfazék mellett. Komolyan kezdem sajnálni a kitűnő újságírókat, hogy nekik minden nap ott kell lenni az ilyen sajtómicsodákon, és hallgatni a papagájkommandó tagjait. Ha nyerni fog a Fidesz, akkor még többet kellene nekik hallgatni a győzelmi tájékoztatókat. 

De egyszer azért megkérdezhetnék Cser-Palkovicsot, hogy mikor fog a Fidesz elszámolni a 13 állami gazdasággal? Évek óta várunk erre, és csodák csodája, nem felejtettük el. És tényleg nem tudom eldönteni, vajon a melegtől mond napról napra ennyi hazugságot Cser-Palkovics?

Perdjúk Mária, Vác