Gripen

„A feljelentésekben foglaltak felülvizsgálata alapján megállapítottam, hogy azok általánosságban, részben sajtóinformációkra támaszkodva utalnak az esetleges bûncselekmény elkövetésére, illetôleg egyik feljelentés sem tár a hatóság elé vesztegetés büncselekményének törvényi tényállási elemére vonatkozó konkrét bizonyítékot, illetve olyan egyéb adatot vagy tényt, mely a bûncsekemény elkövetésének egyszerû gyanúját alátámasztaná.” Szó se róla, a feljelentők valóban nem tudtak „konkrét bizonyítékot”, de még „egyéb adatot vagy tényt” sem a vádhatóság elé tárni, mivelhogy egyikőjük sem folytatott nyomozást. Ők abban a – jelek szerint naivnak mondható – hitben fordultak az ügyészséghez, hogy elindítsák az arra hivatottak nyomozását. Azt olvasták ugyanis a korábbi ügyészi nyilatkozatokban, hogy a vádhatóság eljárás híján nem fordul külföldi (svéd, osztrák) partnereihez, s pusztán az ottani sajtóhírek alapján nem indít hivatalból eljárást. Vágjuk el e gordiuszi csomót, vélték a feljelentők, tegyünk feljelentést ismeretlen tettes ellen, s ha ekként beindul az eljárás, akkor nyilván már lehet megtudakolni a svéd, osztrák szervektől azt, amit azok a sajtóhírek állítanak: volnának „magyar szálak” a Gripen-ügyben.
Nem vagyok jogász, de józan ésszel úgy gondolnám, hogy egy magyar vádhatóságot érdekelnie kellene: mi az igazság e híresztelésekben. Legalább annyira, hogy hivatalosan kér tájékoztatást e külföldi partnerektől: mégis, mire jutottak, mennyire vehetők komolynak azok a sajtóhírek a „magyar szálakról”. Szerintem ez bizony nemzeti érdek volna. Mert hátha mégis. Ha ugyanis ne adj’ isten valóban volna alapja annak, hogy a Gripen-eladás elősegítésére magyar politikusokat is „megkentek”, akkor ezt talán megnyugtatóan tisztázni kellene. Mondhatnám: időben. Szeretnék emlékeztetni a Waldheim-ügyre, amely iszonyatos politikai kárt okozott éveken át Ausztriának. S úgy robbant ki, hogy az amerikai igazságügyi minisztérium illetékes osztályának élére olyan ember került, aki komolyan vette a háborús bűnösök üldözését, s elkezdte leporolni az elődei által nem bolygatott aktákat (főleg az Egyesült Államokba kormányszervek szemhúnyásával bejutottakét). S így bukkant a Waldheim-dossziéra.
Mivel most jó esélye van annak, hogy ismét hatalomra juthatnak olyanok is, akik a nyitó Gripen-döntésnél kormányzati pozícióban lehettek, elemi nemzeti érdek volna hagyni „begyűrűzni” azokat a külföldi sajtóhíreszteléseket, megkérni az ottani nyomozati eredményeket és az esetleges eljárásról, netán gyanúsításról (vagy annak immár érdemi elutasításáról) azok alapján mondani ügyészi véleményt. Nehogy úgy járjunk, mint akkori államfőjükkel a sógorok, s egyszer csak mégis – kéretlenül is – Budapestre érkezzen egy kínos csomag, persze a sejthető nemzetközi sajtónyilvánossággal. Kár lenne akkor kapkodni, amikor már – ilyen fordulat esetén – egy hazai tisztázást kétkedve fogadnának. Már nem is szólva a nemzetbiztonsági kockázatokról, amit egy vagy több politikus zsarolhatósága jelentene.
Egyes hírek szerint a Rózsa-Flores-ügyben nyomozó bolíviai ügyész hazánkba készül vizsgálódni. Ha csak ezen múlna, a VH (noha nem dúskál a javakban, hiszen munkatársai tartják éppen csak a felszínen) akár fizetné is egy magyar ügyész stockholmi kiruccanását. Talán mégiscsak bele kellene kukkantani azokba az ottani iratokba, mielőtt nem késő. Avar János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!