A Harry Potter-könyvsorozat nagy rajongójaként nem minden aggodalom
nélkül ültem be a most bemutatott legújabb epizódra, a félvér hercegre.
A hatodik Potter-mozit ugyanis az előzőt is jegyző David Yates
rendezte, s a főnix rendje mélységesen alulmúlta a várakozásaimat.
Ezúttal azonban a direktor jobban közelített a regény hangulatához. Az
utolsó előtti kötetben ugyanis a három jó barátnak nem csak a Sötét
Nagyúr elleni közelgő élethalálharcra kell felvérteznie magát, de a
felnőtté válás állomásain is át kell verekedniük magukat. A fiatalok
ügyetlen próbálkozásai a szerelemben az egész filmben üde színfoltot
jelentettek, bár ebben a részben sem nevethettünk annyit, mint
szerettünk volna.
Harryék legnagyobb ellenfelével, a Sötét Nagyúrral ugyan nem
találkozhattunk a félvér hercegben, Voldemort gyermekkorába azonban
többször is bepillanthattunk, mikor Dumbledore professzor felfedi Harry
előtt, hogyan válhat majd képessé arra, hogy végül megölje a
feketemágust. Ehhez fel kell kutatnia és el kell pusztít
Bár a korábbi mozik szinkronizált változata nem igazán sikerült jól, a hatodik részt mintha gondosabban készítették volna, és Hermione magyar hangja, Szabó Luca végre ismét passzolt a karakterhez. Draco Malfoy, Harryék iskolai ellenfele immár felnőtt, igazi halálfalóknak járó megbízatást kap, melynek súlya alatt teljesen összeroppan. Az őt alakító Tom Felton többet mutathatott meg magából és ez igazán jót tett a komor hangulatú filmnek.
Nicholas Hooper zeneszerző ismét kitett magáért, a varázslatos zenék között nem egy, az előző részekből már ismert dallam is felcsendült. A látványvilág nem veszített semmit, habár nem is gazdagodott. Ezt betudhatjuk annak is, hogy ezúttal nem a vad párbajok álltak a cselekmény középpontjában. Ez alól csak a barlangjelenet kivétel, no és az első tizenkét perc, melyet 3D-ben is láthatunk, legalább is a pesti Aréna Plazában. A tucatnyi perc ellenállhatatlan volt.
Azoknak, akik olvasták a könyveket, mindig nagy szívfájdalmuk, hogy annyi jelenet, fontos részlet vagy szereplő kimaradt, sok mindent megváltoztattak a regényhez képest. Ám el kell ismernünk, hogy a több mint hatszáz oldalas könyvet hűen filmre vinni – még ha két és fél órás is a mozi – egyszerűen képtelenség. Így lehet, hogy Dumbledore, az idős igazgató halála és búcsúztatása megható volt ugyan, de a temetési szertartást, vagy a főnix dalát egy kicsit hiányoltam. A végén szinte semmilyen lezárást nem kaptunk, csak a már megszokott, kedves, összetartást ígérő szavakkal biztatta egymást a három jó barát a Roxfort tornyában.
A moziélmény remek, összességében méltó a könyvhöz, ügyes adaptáció. Ha pedig valaki nagyon hiányolja kedvenc kimaradt részeit, poénjait, bizonyára leemeli újból a polcról a félvér herceget.
Á. D.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!