Nyelvelő

Bedől a bank

Kovács Ferenc váci olvasónk több cikkünkkel kapcsolatban is érdekes kiegészítéseket tesz. Mint írtam, „Saulus Damaszkusz kapui előtt jelenést látott, és az átfordulást követően Paulussá lett”. Olvasónk levelében megjegyzi, hogy Gecse Gusztáv (Vallástörténet, Kossuth Kiadó, 1980) megállapítása szerint a Kisázsiában, Tarsusban zsidó szülőktől született Pál (Paulus) zsidó neve Saul(Saulus) volt, s minthogy római polgárként született, kezdettől fogva viselhette, viselte a görög-római Pál nevet is. A cikkben szereplő „átfordulás” szó konnotációja a damaszkuszi úton történtekre utal, hogy tehát a keresztényüldöző Saulból keresztény Pál lett. Ez lehet a „pálfordulás”.

Ám a páli fordulat ennél több, s a kereszténység életében jelentősebb: Pál tevékenységének, az általa vezetett mozgalomnak (paulinizmus) eredményeként megváltozik a kereszténység ideológiája, liturgiája, intézményrendszere. A „pálfordulás” és a páli fordulat két különböző történet, de egyik sem egyenlő a Saul->Pál névváltozással, mert nem is történt névváltozás.

Váci olvasónk arról is ír, hogy a napokban egy országos irodalmi verseny döntőjén a széphalmi múzeumot mauzóleumnak nevezték. Miért van a köztudatban (útikönyvekben) mauzóleum a múzeum helyett, ha Kazinczy nem az épületben van eltemetve? – kérdezi olvasónk. Nem ritka, hogy síremléket emelnek valahol, pedig a megboldogultat nem ott temették el, erre gyakran van példa. Más kérdés, hogy a megjelölt esetben szerintem is helyesebb talán a múzeum szó használata.

Dr. Vuics Tibor kedves olvasónk arról ír, hogy furcsa jelenség ütötte fel a fejét a köznyelvben: megállíthatatlanul elterjednek olyan látszólag igekötős szavak, mint a „BEDŐL”, „BEVÁLLAL” és a „BEHALT”. Nyelvünk a „bedőlni” szót eddig olyan értelemben használta, hogy valaki hisz valakinek, aki pedig be akarja csapni. Most viszont olyan értelemben használják, hogy valamelyik pénzintézet bedől, vagyis összeomlik, csődöt mond, ami nem felel meg az eredeti jelentésnek. A Magyar szókincstár (Tinta Kiadó, 2005) a „bevállalni” szót sem tartalmazza: eddig csak a „felvállalni” terjedt el, az is fölöslegesen, mert a „vállalni” már önmagában is kifejezi a jelentést, a „bevállal” pedig teljesen értelmetlen, mert rákérdezhetünk: hová vállal be? A „behalt” szót a Pécsi Újságban „találta” olvasónk: eddig csak „meghalt”, „belehalt”, „kihalt” igekötős igéket ismertünk, a „behalt”  véleménye szerint ugyancsak nyelvrontó. Szerintem is felesleges az oda nem illő igekötők használata ez utóbbi esetekben, a „bedől” jelentésbővülése ugyanakkor természetes folyamat. Az „elúszik a pénzem” kifejezésre gondoljunk, ott sem a Dunán csordogálnak a bankjegykötegek.

   Továbbra is várom leveleiket, hozzászólásaikat az editor@mediacom.hu címre, vagy a szerkesztőségbe.

Kiss Róbert Richard