Távkapcsoló

Főzés helyett gyakran készételeket eszünk, nem sütünk otthon kenyeret (vagy csak kenyérsütő géppel), nem ültetünk gabonát, nem szedünk gyümölcsöt, nem varrunk többé ruhát, vagy játékot a gyerekeknek. Nem írunk a kezünkkel, nem mosunk, még a szappan helyett is folyékony fertőtlenítőkkel mossuk a kezünket, és lassan már kizárólag csak a kapcsoló gombokat nyomkodjuk kézzel. Ez bizonyosan az agyi aktivitásunkra sincs jó hatással, hiszen a kétkezi munka a lehető legszellemibb elfoglaltság, nem csak jóleső fáradságot okoz, de a tudatunkat is frissen és tisztán tartja. Egyre kevesebb a barkácsoló ezermester, a jó szerelő és az ügyes kezű technikus is – a 100 csodában bemutatott feltalálók nagy része is elméleti szakember, akit szürke eminenciásai segítettek a gyakorlati megoldásban. Viszont a jó hír az, hogy ma már elég egy jó ötlet – és iszonyatos mennyiségű marketing –, hogy egy találmány világjáró útra keljen.
Miközben magyarként egyre kevesebb dologra lehetünk büszkék – azon kívül, hogy vízilabdában (nagyjából) mi vagyunk a császárok, és igenis nálunk élnek a világ legszebb női –, mindannyiunkat jó érzéssel tölthet el, hogy a magyar feltalálók zseniális ötletei milyen kiemelkedő szerepet játszottak a technikai fejlődésben. A golyóstoll, a hangosfilm, a transzformátor, a szódavíz, az atombomba, a művér, a színes televízió, a helikopter, és még hosszan sorolhatnánk a találmányokat, melyekkel honfitársaink (sok esetben már nem hazájukban élve és dolgozva) átformálták a világot, és amelyek a mai napig hatással vannak hétköznapi életünkre. Sőt, állítólag mi, magyarok hoztuk be Európába a villát, a gombot, a nadrágot, a kabátot, a fehérnemű-viselést, és a mai instant levesek ősét, a bőrzacskóban hordott, vízzel gyorsan felfőzhető tarhonyát is.
A magyarok találékonysága szerencsére még mindig nem csak legenda, a 100 csoda is képes volt összegyűjteni száz új magyar találmányt, melyek az orvostudománytól kezdve a fajnemesítésen és a személyes kényelem fokozásán át a környezettudatosságra nevelő társasjátékig valami formabontót és megbecsülésre méltót hoztak létre. Azért egy-két szerkezetnél voltak aggályaim, hogy vajon tényleg olyan jó-e, mint állítják, de ezt majd az utókor eldönti róluk helyettem.
Maga a tévéműsor nem egy óriási „innováció”, hogy egyik kedvenc szavukkal éljek, pedig nagyon futurisztikus műsort szerettek volna, ezért a halandó ember figyelme számára hosszasan aligha követhető, osztott képernyős megoldás, mint a 24 című akciófilm-sorozatban. Miközben a háttérben őrülten kattognak a digitális fogaskerekek, végig hisztérikusan kapkodják a kézi kamerát, mintha a blair-i boszorkányt üldöznék a stúdió-ban. Az sem erősíti a nézőbarátságot, hogy az ötperces műsor kezdése legalább két percet késik – valaki feltalálhatná már a kereskedelmi televíziók
számára azt a műsoridőzítő órát, amelyik siet, hátha akkor pontosan kezdenének.
A 100 csoda műsorvezetője Piringer Patrícia, a Megatánc kevésbé emlékezetes ceremóniamestere, akinek összesen öt mondata van, melyek egyike a „én Piringer Patrícia vagyok, a 100 csoda mai vendége X. Y., köszönjük, hogy eljött a műsorba”, valamint a végén „ha tetszett önöknek ez a találmány, szavazzanak rá a www.100csoda.hu honlapon”. Ezen kívül már csak alá kell kérdeznie a feltalálónak, hogy az elmondhassa, miként működik a találmány és honnan jött az ötlet, de még ez sem igazán az erőssége.
Mégis érdemes odafigyelni a műsorra, már azért is, hogy megtudjuk, hogy a papírbili, az orrba dugható allergén-szűrő, az érszűkületmérő, a táskává alakítható kabát, az üvegbeton, a soha ki nem égő fénycsövek, a gyümölcskávé, a digitális homokóra, mind-mind a magyar feltalálók munkáját dicsérik. Ezzel nem csak az életünket teszik szebbé, biztonságosabbá, könnyebbé, de újra megbecsülést szerezhetnek sokat lesajnált, társadalmilag és anyagilag is nehéz helyzetben lévő nemzetünknek is, épp úgy, mint a magyar olimpikon, amikor fellép a dobogóra.
Azt is érdekes megfigyelni, hogy a száz csoda feltalálói többségében férfiak. Miközben mi nők (no meg Csernus doki) egyfolytában a férfiakat szapuljuk, mert nem elég ambiciózusak, érzelmileg értetlenek, nem vállalnak felelősséget, elnőiesednek és ilyenek-olyanok, és talán nem is mind találják a helyüket, de akárhol körülnézünk a világban, mindenhol a férfiak ügyességének, leleményességének, kemény fizikai munkájának eredményeit látjuk: a házakat, hidakat, a vízvezetéket, az autókat, repülőket. Persze feltételezhetően mindig akad a háttérben egy nő is, aki motiválja a férfit, hogy találja már fel a mosógépet, a gőzölős vasalót, meg a hajszárító burát...

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!