Novák András, a Magyar Televízió tudósítója szerint az életveszélyes helyzetekhez idővel hozzá lehet szokni, a háborús övezetben létkérdés a pánik megelőzése. „Ha megfeszítem a bicepszem és koncentrálok, akkor sem tudom tíz órán keresztül úgy tartani. Hasonló a helyzet a stresszel, a félelemmel is, amikor veszélybe kerülünk a forgatások alatt. Ennek persze borzasztó rossz a másik oldala, hiszen sok katona éppen azért hal meg a harctéren, mert a hosszú órák után már lankad a figyelme. Egy idő után én is kiengedek, képtelenség folyamatosan izgulni” – mondta. „Bagdadban, felszállásunk előtt a szemünk láttára robbantották fel a kifutópálya egyik felét... Mondanom sem kell, mennyire elment az újságírók kedve attól, hogy ezután gépre üljenek. Mi azonban már napok óta puskaropogásra aludtunk el a táborban, így a támadás sem sokkolt, legalábbis nem bénított le teljesen. Nem szabad megengedni, hogy percről percre, részletesen próbáljuk átélni a borzalmakat, azzal kell foglalkoznunk, hogy tudósítóként legyünk jelen” – magyarázta.



Gyerekként színésznek készült, szerepelt a Pál utcai fiúk és a Légy jó mindhalálig című darabokban is. „A mai napig tudom a szövegeimet. Hétvégenként nem bulizni jártam, hanem filmet forgattam, vagy a színpadon álltam. Nem voltam kitűnő tanuló, de a hétvégi, vagy esti fellépések nem vonták el teljesen a figyelmem az iskolától. Egy sikertelen felvételi után, a Színművészetiről végleg lemondtam és egy barátom ajánlására beiratkoztam egy újságíró-iskolába. Mindenképpen kulturális televíziózást szerettem volna tanulni, a Komlósi Oktatási Stúdióban végeztem. Mind az ismeretségek megszerzése, mind a gyakorlat szempontjából sokat segített a képzés, bár azt gondolom, hogy médiaiskolát, vagy kommunikáció szakot nem feltétlenül kell elvégezni ma ahhoz, hogy valaki megállja a helyét szerkesztőként, vagy műsorvezetőként. Nekem mégis óriá-si lendületet adott, először a Junior Híradóban próbálhattam ki magam az MTV-ben. Rendesen meg kellett küzdenem a munkával és izgultam is; hiányzott, hogy nem betanult szöveget mondok, hanem magam írom meg a mondandómat” – emlékezett vissza. „A honvédségi, titkosszolgálati témák nagyon hamar megtaláltak. Mivel sok lány riporter volt ’98 környékén, nekem mindig fiús témák jutottak, igaz, ezt nem is bántam. Voltam producer, csináltam katonai filmsorozatot a Magyar Televíziónak, műsorvezetőként is dolgoztam egy másik katonai sorozatban, ezen kívül kipróbáltam a szerkesztő-riporteri munkát és az élő, híradós tudósítást is. Egyszer még reklámfilmet is készítettem. ’98 elején mentem először külföldre tudósítani, a háború sújtotta Koszovóba. Egy dolog, hogy az ember tájékoztatja a nézőket, de mivel általában háború, vagy katasztrófa miatt érkezünk egy helyszínre, a munka legnagyobb részét a szervezés, a kapcsolatszerzés, a szállás, valamint az étkezés megoldása teszi ki. Nem mindenhol van például internet, vagy telefon, esetleg olyan pont, ahol magyarokkal lehet találkozni. De minél lehetetlenebb a helyzet, annál több adrenalin szabadul fel az emberben, s ezt én élvezem.”
A tudósító szerint a legnehezebb a bürokratikus rendszerrel megküzdeni, bárhol is forgasson az ember. „Beszerezni az engedélyeket, bejutni a lezárt területekre, szót érteni a rendőrökkel. Srí Lankán, a cunami idején nagyon sok ott élővel beszéltünk, aki elvesztette a családját, vagy Irakban, ahol rengetegen voltak, akik a Szaddám-rezsim miatt maradtak egyedül. Amikor először kikerültek Irakba a magyar katonák, a Magyar Televízió stábjával végig elkísértük őket. Együtt laktunk, együtt meneteltünk velük a sivatagban, negyven fokban. Ugyanez volt Afganisztánban, az első magyar kontingenssel érkeztünk mi is. Amikor pedig az izraeli és libanoni konfliktus volt, akkor is mi értünk ki először Izrael északi részébe. A kelet-európai tévések közül mi voltunk ott egyedül, rajtunk kívül csak a legnagyobb tévétársaságokat engedték be, és ugyanez volt a helyzet a Kínai földrengés idején, amikor már két nappal a katasztrófa után a helyszínen forgattunk” – mondta Novák András, aki nem tart attól, hogy az amatőr fotósok, és videó készítők miatt egyszer elolvad a klasszikus riporteri, tudósítói szakma. „Az egyszemélyes televíziózás, a video-újságírás divatos manapság, van jövője is, de szerintem sosem válthatja ki teljesen a mi munkánkat. Az operatőri, a riporteri szakma igen kemény dió, ma még elég kevés a tévés polihisztor” – vélte.
Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!