Nem is mély, nem is hideg



 



Csak pár perc séta lesz a parkolóból – biztatott székelyudvarhelyi barátom, amikor megvitattuk, lemegyünk-e a tóhoz. Fáradtak voltunk, egész nap egy rendezvényen dolgozgattunk. Kismiska az egész – mondta a barátom. Fürdőnadrágot vigyünk? – kérdeztem. Felesleges – válaszolta, mert mély a víz, sokan megfulladtak már benne, ráadásul hideg is.

Már a tótól öt kilométerre megállítottak a biztonsági őrök. Kértek öt lejt, és közölték, hogy a tóhoz csak gyalog lehet lemenni. Nekivágtunk, betonúton, majd az erdőn át. Közben egyre több autó száguldott el mellettünk. 


Kiderült, hogy gond nélkül oda lehet autózni a tó közelébe, csak azért mondták, hogy nem lehet, mert megtelt a lenti parkoló. Ha valaki erősködött, simán lemehetett, nem volt nehéz helyet találni.
Fáradtan, elgyötörten végre leértünk, és megpillantottam a tavat. Fenyvesek ölelik körül, a tetején szikráztak a nap sugarai. A Szent Anna-tó Délkelet-Európa egyetlen épségben megmaradt vulkáni krátertava. Bár lefelé jöttünk, még ezzel együtt is 950 méterrel voltunk a tengerszint felett. A majdnem szabályos kör alakú tóban százak fürödtek, még vagy ötszázan a parton hancúroztak, napoztak. Nem túl mély? – kérdeztem egy fiatalembertől. Dehogy – válaszolta. Nem hideg? – kérdeztem egy lánytól. Sőt, meleg – válaszolta mosolyogva. Barátom próbálta magyarázni a tévedését, mondta, hogy ő áprilisban volt itt utoljára, akkor senki nem fürdött. Na persze. Tíz percig gondolkodtunk, hogy megfürödjünk-e alsógatyában, elvégre 38 fok van árnyékban, aztán úgy ítéltük meg, hogy most talán mégsem. Térdig begázoltunk a vízbe, úgy mosakodtunk meg. Kavicsos az alja, és nem mélyül hamar, pedig állítólag 4 méter az átlagos vízmélysége.
Forrása nincs, vizének utánpótlásáról a környező hegyek tavaszi hóolvadása gondoskodik. A tó északi partján megindult a feltöltődés, fenekét vastag iszapréteg borítja. Innivalót vinni kell, de átöltözőkabint építettek, hármat. A tó mellett található a Szent Anna-kápolna, ahol minden évben Anna-napi búcsút rendeznek, melyre katolikus hívők tömegei zarándokolnak el. Sokan visznek grillezőt, és finomságokat sütögetnek a tóparti erdő tisztásain.
A legenda szerint régen a Szent Anna-tó helyén egy magas hegy volt, melynek a tetején vár állt. Vele átellenben, a Bálványos-hegyén is egy hatalmas vár volt, ennek romjai ma is láthatók. Két testvér lakott a két várban, akik folyton vetélkedtek egymással. A bálványosi testvér egyszer az egyik vendégétől kockán elnyerte a gyönyörű, arannyal, ezüsttel, gyémánttal kidíszített hintóját, melyet hat paripa húzott.  A másik testvér nagyon megirigyelte a hintót, és fogadtak, hogy egy napon belül különb hintót fog szerezni, nem is hat, hanem tizenkét lóval. A várba parancsolta a környék legszebb leányait. Egy fél nap se telt bele, és több száz lány gyűlt össze, a legszebb közülük egy Anna nevű volt. Ezt választotta először a vár ura, majd még tizenegyet, és a hintó elébe fogatta őket. A lányok azonban meg se bírták mozdítani a hintót. Az úr szörnyű haragra gerjedt, és ostorával rávágott Annára. Amikor a várúr másodszor is rávágott, Anna megátkozta, hogy süllyedjen a föld alá. Az átok megfogant, és a vár elsüllyedt, a helyén pedig gyönyörű tó keletkezett.

Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!