Még egy rendőrfőkapitányt is megloptak Ferihegyen

– Bár nincs is az országban nemzetközibb hely ennél, a repülőtér területe magyar, nem a „senki földje”, még a tranzitváró sem az. A hazai törvények vonatkoznak rá, azoknak kell érvényt szereznünk – nyit Dúzs József dandártábornok, a Repülôtéri Rendôri Igazgatóság parancsnoka. – A másfél éve integrált ferihegyi határôrizeti és rendôri szervezetnek 715 státusa van, ám a régiek közül sokan úgy döntöttek, hogy inkább a fizetésüknél magasabb nyugdíjat választják, ezért sok az üres állás; most 620-an vigyázzák az utasok biztonságát – persze túlórákkal. Ha nagyobb probléma adódik, a fôvárosi, a Pest megyei rendôrség is besegít, akár a saját létszámunk többszörösével is. S a „sajátban” nem szerepelnek a Készenléti Rendôrség állandóan itt állomásozó kommandósai és a rendőrség által felügyelt biztonsági ellenôrzést folytató cég emberei.
A mi bevetési egységünk kiépítése lesz a következő. A Ferihegyen szolgáló rendőröknek az általános felkészültség mellett speciális képzettséggel is kell rendelkezniük: határellenőrzésivel és/vagy repülőtéri közbiztonságival. Ha új ember kerül hozzánk, akkor egy ideig még tanulnia kell. S ritkaság: száz rendőrből itt hetven – ha nem is feltétlenül felsőfokon – beszél a magyaron kívül legalább egy idegen nyelvet.
Szükség is van rá. Szőke Zoltánné törzszászlós, járőrvezető azt mondja: nemcsak a gazdátlan csomagokra és a tolvajokra kell figyelniük a járőröknek, de igyekeznek válaszolni az utasok rengeteg kérdésére is – mikor, honnan indul a gép, mekkora lehet a csomag, mit vihetnek a fedélzetre, mit nem… – Elhagyott pakk majd' minden nap akad. Erről rögvest jelentést kell tenni, és be is kell mondatni a „hangoson”, hátha előkerül a gazdája. Ötből négyé előkerül. Ha nem, akkor kezdődik a felhajtás: jönnek a tűzszerészek a robbanószer-kereső kutyával, körbekerítik a csomagot s elküldenek mindenkit a biztonságos zónába, legalább 20 méterre. De nem a bombariadó volt a legemlékezetesebb, hanem amikor a sztrájk idején több ezer egyre türelmetlenebb ember várta, hogy végre utazhasson. Volt, aki sírógörcsöt kapott, más dulakodni kezdett, és nekünk kellett fenntartani a rendet.
– Nálunk majd’ 200 ország 650 féle útlevelét kell ismernie egy rendőrnek – így Rostás Attila hadnagy, határellenőrzési főreferens. – És 2-3 naponta akad egy-egy hamis. A fényképcserés módszer a múlté, a hamisítók ma már fénymásolóval, szkennerrel dolgoznak. Jó szimat is kell, hogy az ember gyanakodni kezdjen, s a legkisebb színárnyalati eltérést is észre kell venni. A hamis úti okmánnyal próbálkozókkal két dolog történhet: ha be akarnak lépni az országba, nem tehetik; előállítjuk, átvizsgáljuk, azután az első géppel visszairányítjuk őket. Ha pedig ki akarnak lépni, akkor itt tartjuk őket, és okirat-hamisítás miatt eljárást indítunk ellenük. Naponta kérdezik meg magyar és külföldi utasok is: ha Ausztriába az országúton simán átautózhatnak, mi miért állítjuk meg őket, miért kérjük az útlevelüket. Elárulom: azért, mert bár a repülőtér az ország közepén van, ez a határ mégiscsak a schengeni külső határ. S itt is működik a schengeni információs rendszer, így havonta 20-30 körözött személyt mi fogunk el, amikor az útlevelükre a rendszer „jelez”. Volt közöttük, aki csak elmulasztotta fizetni a tartásdíjat, olyan is, akit a bíróság keresett, mert lakcímet változtatott, emiatt nem kapott meg egy idézést, és nem jelent meg egy tárgyaláson. De fogtunk már el külföldi gyilkost vagy nemrég egy átutazóban lévő, de Spanyolországban rablás, zsarolás miatt körözött férfit.
Nováky Mónika őrnagy, bűnügyi osztályvezető a ferihegyi bűnözésről így beszél: – Képzeljük el úgy a repülőteret, mint egy kisebbfajta várost. Hetente átlagosan 3-4 bűncselekmény miatt indul nyomozás. A legyakoribbak az utasok sérelmére elkövetett lopások. Ritkák errefelé a zsebesek, de az év elején az utascsarnokban párban járó trükkös tolvajok vertek tanyát, azok, akik a pályaudvarokon és más forgalmas helyeken is kihasználják az utazók figyelmetlenségét. Az egyikük az utascsarnokban kilesi, kitől mit is érdemes elemelni – laptopot, fényképezőgépet, videokamerát – azután a kellő pillanatban eltereli a delikvens figyelmét – „tanácsot kér” vagy „kérdez valamit” –, a társa pedig közben elveszi a kiszemelt táskát és elinalnak a szajréval. Loptak már meg a repülőtéren kiskorút és diplomatafeleséget, országgyűlési képviselőt, de még egy balkáni állam – hogy melyik, azt a rend magyar őrei kollegialitásból nem árulják el – rendőrfőkapitányát is. Őt a kézitáskájától fosztották meg, benne a három mobiltelefonjával… A trükközőket év eleje óta vagy kézre kerítették vagy legalábbis azonosították, s körözik őket. Hogyan jutottak a nyomukra? A reptéren nagyon figyel a „Nagy Testvér”. A biztonsági kamerarendszer sok-sok kamerája – „több száz” – üzemel, így még a tettenérés sem ritka. A múlt héten egy sértett szólt a rendőrnek, hogy a tranzitban ellopták a letett mobilját; megnéztük a felvételt és mivel még a tolvaj is a beszállásra várt, nyomban fülöncsíptük. Egy fiatal francia férfit csábított az alkalom, pedig volt saját mobilja is, drágább, mint amit elvett; azt a barátainak adta volna ajándékba… Megesik az is, hogy a poggyászokkal dolgozók dézsmálják meg az utasok csomagjait. Bukott már le erre szerveződött banda is pár éve Ferihegyen, s azóta rendszeresek a vagyonvédelmi ellenőrző akciók. Ha gyanús holmit találunk valakinél, akkor elszámoltatjuk. Akadt, akinek még az utas holmija között volt a keze, amikor tetten értük. A poggyászból ellopott legnagyobb érték egy több millió forintot érő ékszer volt tavaly; a reptéri szarkát már bíróság elé is állították. Emberölésre nem volt még példa a reptéren, de garázdaságra igen. Ezek az ügyek csak a könnyű testi sértésig fajulnak el. Az egyetlen súlyos testi sértési ügyünk mostanában abból fakadt: összeverekedtek a repülőtéri építkezésen a dolgozók. S vannak rongálások; autóban, parkolóautomatában is tettek kárt. A vámosok is a „helyi” rendőrségen tesznek feljelentést természetkárosítás miatt, ha valakinél védett növényt, állatot találnak vagy a kábítószerrel, a kulturális javakkal visszaélés miatt.
A rend őrei „természetesen” Ferihegyen is fegyvert viselnek a szolgálatban. A pikírt kérdésre – nem tartanak-e attól, hogy egy terrorista vagy túszejtő lefegyverzi őket? – két választ is adnak; egyfelől alapos kiképzést kaptak az ilyen helyzetekre, másfelől a légikikötőben azonnali beavatkozásra kész kommandós egység állomásozik.
S persze a ferihegyi „város” rendőrségének fogdája is van. Aki lebukik valamilyen bűncselekményen, az egy-két napra oda kerül. Ám akadnak a légikikötőnek régebbi lakói is. – Ők az őrzött szálláson élnek, legfeljebb 6 hónapig – magyarázza Balogh Ferenc alezredes, a szállás vezetője. Ez, ha őrizzük is, más mint a börtön; ha nem kapnak is cateringellátást, azért itt mindenki azt eszi, amit az őrök, akik egyszerre hatan vigyáznak rájuk, kísérik, ellátják őket minden szükségessel. Négy komfortos hálóhelyiségből áll a szállás, húsz ággyal. Most 16-an „laknak” nálunk, köztük 3 nő. Koszovói, szerb, vietnami, kínai, afgán, kameruni állampolgárok és két grúz. Három okból kerülhetnek ide. Budapest vagy Pest megye területén a rendőrség által elfogott külföldiek, akik erről okmányt felmutatni nem tudnak mutatni. A második csoport a bevándorlási hatóság által visszairányítottaké. S itt vannak még azok is, akik bűncselekményt követtek el Magyarországon, letöltötték a jogerős büntetésüket, s mellékbüntetésként hazatoloncolás volt az ítélet. Ők a hazautazásuk megszervezéséig itt várnak. A két grúz egyike, a 45 éves Alekszandr a legrégebbi „lakó”, erőszakos bűncselekményért ült, három és fél hónapja szabadult.
Dúzs József így beszél: – Évente 8 millió utas fordul meg itt. Repülőgéppel utaznak, ami eleve kiemelt kockázatúnak számít, kivált a World Trade Center elleni merényletek óta. Ha terrorcselekményre hál’ istennek itt még nem is volt példa, erre is fel kell készülnünk; legutóbb két hónapja tartottunk „kényszerhelyzeti” gyakorlatot. A megelőzéshez tartozik: most sem szabad gépeltérítésre alkalmas szúró-vágó eszközt, folyadékot a fedélzetére vinni. Nincs nap, hogy ne lennének néhányan, akik a kézipoggyászukban felejtik ezeket. Az utas választhat: odaadja az őt kísérő ismerősnek, rokonnak, kidobja a szemétbe, vagy végleg lemond róla és átadja a bicskát, a körömollót, levélkést a biztonsági szolgálatnak. Az 1-es terminálon átlátszó szekrényben közszemlére is tették, amiket átadtak, a többi utas így legalább látja, mit nem vihet az utastérbe. Az uniós normáknak megfelelő biztonságért mindent meg kell tennünk. Ha kell, kiürítünk egy terminált, sztrájk idején is gondolkodunk az itt időző ezrek biztonságáról, vagyonának védelméről. S néha vannak a repülőtéren igazán zűrös ügyek is. A legnagyobb két hónapja volt: az első gyanú szerint egy kétes biztonságú repülőtérről érkezett gép személyzetének hölgy tagja hagyott nyitva egy ajtót, amin át a schengeni és a nem schengeni országok utasai összekeveredtek. Utóbb derült csak ki: a berendezés romlott el, amelynek automatikusan be kellett volna zárnia azt az ajtót. A következménye viszont ez lett, hogy az egész terminált ki kellett üríteni és az utasok százait kellett újra ellenőrizni, ami bő két órán át tartott, addig a repülőtéren vesztegeltek a gépek, s a menetrend csak másnapra állt helyre. Volt bombariadó is, egy tavaly az év végén, egy meg idén. Az első esetben másfél órával a riadó után már kézre is került a tettes. Ezek az ügyek is hatalmas kiadással járnak; a légitársaságok és az utasok egyéni kárát is számítva, akár több százmillióról is beszélhetünk.
A bűnözési statisztika itt jobb az országosnál és javul: 2007-ben 355 bűncselekmény történt a repülőtéren, tavaly 341. Igaz, a lopásoké ezen belül nőtt 152-ről 167-re. A közokirat-hamisításon  kapottak között a legtöbb pakisztáni volt, kisebb számban iraki, ukrán, moldáv, kínai és török. S új jelenség: a válság óta tucatszám fogtunk el olyan unión kívüli állampolgárságú külföldieket, akik az EU más országaiból Ferihegyen át próbálnak hazajutni, miután eddig illegálisan tartózkodtak és feketén dolgoztak ott. A bűnügyek nyomozása is eredményesebb, mint az országban másutt; egy év alatt tíz százalékkal nőtt a sikeresen felderített bűnesetek száma, ezek aránya most 60 százalék. A schengeni információs rendszer is megteszi a hatását: tavaly az első félévben 184-szer jelzett, ennek persze híre ment, s kezdenek vigyázni a repülőtérrel, így idén júliusig már kevesebb volt a találat: 162. Ha ismert terrorista jönne, akkor is jelezne… Szóval ne dőljön be senki a látszatnak, ha épp csak egy járőrpárt lát az utascsarnokban; azon vagyunk minden erőnkkel és eszközünkkel, hogy Ferihegy olyan maradjon mint eddig: a lehető legbiztonságosabb.(vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!