Fut a társadalmi célú reklám a köztévében: ijesztgetős. Gyászruhás ifjú hölgy szomorkodik balsorsán, miszerint nekik csak pár hónap jutott a szerelemből: párját elgázolta egy részeg autós (van ilyen, sajnos), a mentő viszonylag gyorsan a tetthelyen volt (ilyen is van hál’ istennek), ám A KÓRHÁZBAN NEM VOLT ELÉG VÉR. A fiatalember magyarán belehalt a gázolásba és a vértelenségbe. Na ne… Ez volt a rekláąm helye. A Magyar Vöröskereszté.



Megkérdezte a VH Rácz Jenő traumatológus sebészt, volt egészségügyi
minisztert – jelenleg a Veszprém Megyei Kórház főigazgatóját és a
Magyar Kórházszövetség már megválasztott elnökét –, mit szól a
tévészpothoz, netán perli a vöröskeresztet a kórházszövetség nevében a
kórházak amúgy is megtépázott hírnevének szándékos és megalapozatlan
rombolása miatt?  Rácz Jenő határozott „nem”-mel felelt, ám nem tartja
etikusnak a társadalmi célú reklám képi és szövegösszefüggési
megjelenítését ő sem. 



Baleseti sebészként nagyon is tudja: olyan előfordulhat nyáron, a szabadságok, utazások idején, hogy egy ritkább vércsoportból kevesebb van éppen, hiszen az országos Vérellátó Szolgálat a több mint háromszázezer magyar véradótól levett vérrel, az abból származó készítményekkel tudja ellátni az egészségügyi intézményeket. Így arra nemegyszer akad példa – messze nem csupán nálunk, de bármely nálunk fejlettebb, gazdagabb országban is –, hogy a tervezett nagyobb vérigényű műtéteket elhalasztják. De olyan még nem fordult elő, hogy életmentő baleseti sebészeteken ne lenne létfontosságú vér, vérkészítmény.
Rácz szerint éppen elég sebtől vérzik a magyar egészségügy ahhoz, hogy ne kelljen a szó legszorosabb értelmében vett morbid ijesztgetésekkel tovább lökni a szakadék felé a közvélemény előtt. Félreértés ne essék: nem híve a takargatásoknak, az egyenes beszéd embere. De minden tényalapot nélkülöző figyelemfelhívással nem biztos, hogy a Magyar Vöröskereszt kívánt célja, a véradásra buzdítás elérhető. Köszönik, az ilyen reklámból nem kérnek, van elég bajuk az új finanszírozási rendszerrel, a régi pontrendszerrel, az összevissza „papíron megcsinált” irracionális kórházátalakítással, a még mindig sok, de mégsem jól elosztott kapacitású fekvőbeteg-intézménnyel, a működőképtelenséggel – így például az ő vezetése alatt álló Veszprém Megyei Kórház bárkit fogad, aki betéved – mert megvan rá az oka. Mármint a „betévedésre”. Például az, hogy a városi kórházban nincs ügyelet. Vagy más megyéből azért jön a beteg, mert ott, ahol be van jelentve állandó lakosként, nem látják el, ahol meg életvitelszerűen lakik, szintén nem, egymásra mutogatva. A daganatos betegséghez szükséges besugárzást megkapta még, ám a folytatás, a műtét nem következik. Így félő, hogy a sugár többet árt, mint használ. De ők elvállalják a műtétet, ha már most 138 százalékos teljesítményen is vannak.
Magyarán: minden plusz- beteg ellátása a veszteséget növeli, mégoly kötött és ellenőrzött takarékos gazdálkodás mellett is… S bizony egy tapasztalt traumatológus igazgatónak is megesik a szíve, ha már ott tartunk: egy fiatalasszony könyörög neki, vágják már le az apja lábát itt, Veszprémben, mert különben meghal, mert nem látják el sehol. Mint Rácz fogalmazott: az anyagi válságnál nagyobb a szakma erkölcsi, emberi válsága, márpedig ilyenen az ehhez hasonló reklámok nem segítenek.

G.M.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!