Ez persze csak jelképesen értendő, bár erős a gyanúm, hogy amennyiben
követné mondjuk a magát konzulból császárrá koronáztató Napóleon
példáját, Putyinból bízvást lehetne minden oroszok cárja. Méghozzá népe
által megszavazva, ahogyan egykoron a korzikai tábornok is
népszavazással erősítette meg önkinevezését.
Hiába, már a korai demokraták is tudták, hogy nem lehet igazán számítani az emberek önmérsékletére, a hatalmi vágyak kiélését intézményesen kell korlátozni. Ámde azokat viszont meg lehet kerülni: az orosz alkotmány sem engedne többet két egymást követő elnöki ciklusnál, de a Putyinért rajongók sorra állnak elő az ezt kijátszó ötletekkel, s akkor még nem tudjuk, mit fontolgat ő maga márciusra, amikor a palotából távoznia kellene, viszont a hatalomból aligha fog. Ne legyünk álszentek: az alkotmányos példát szolgáltató Amerikában csupán íratlan hagyomány volt (Washington kivételes önmérséklete folytán) a két ciklusra korlátozott elnökség, s ezen Franklin Roosevelt – válságra, majd világháborúra hivatkozva – könnyedén (és megválasztva!) tette túl magát, amit aztán ebből okulva vettek bele az alaptörvénybe, amint többséget szereztek a kongresszusban, a republikánusok (és hamar meg is bánták, mert az ő elnökük, Eisenhower simán nyert volna harmadszor is, míg alelnökét, Nixont megverte Kennedy). S bizony később, a másodszori, fölényes győzelme után Nixon Fehér Házában komolyan ábrándoztak az alkotmánymódosításról, csakhogy közbejött a Watergate-botrány…
Angliában épeszű politikus eltörölhetné ugyan akár 51 százalékos alsóházi többséggel is a királyságot, de erre csak kilencvenszázalékos lakossági támogatással szánná rá magát. Igaz, arrafelé pár száz éve nem egymást, hanem a legendás brit füvet nyírják. Az orosz lakosságot viszont alaposan megnyírták a birodalom bukása és a kapitalizmus bevezetése után (Európa tehetős helyein ma hasonlít a helyzet a száz évvel ezelőttihez: gazdag oroszok mulatnak mindenfelé), míg a Putyin-korszakban nemcsak a „rendet” kapta meg, amihez viszont ő szokott hozzá, hanem anyagilag is kezdett kikászálódni. Ha úgy tetszik, az igazi választási „csalás” az olajjal történt „megkenés”… Hogy aztán mi lenne, avagy mit lehet majd tenni alacsony olajár és alacsony elnöki népszerűség esetén, azon ma kevesen morfondíroznak. Egyébként a puccsnak Caracasban és nem a Kremlben vannak tradíciói.A. J.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!