Szőke András
A kulturmindenes, már-már reneszánsz vagy ókori görög, régi római mintájú pasi. Színész, forgatókönyvíró, rendező, humorista, sikeres reklámszpotok Szőke kapitánya, bulvár szereplő – ugyanakkor gyógymasszőr, alteros filmesként rossz sorssal megvert fiatalok vizuális nevelője – és igen: egy kis falu önkormányzati képviselőjeként a Dörögdi Fesztivál egyik szervezője.
– Kell hogy fussa, mert itt Taliándörögdön, ahol már közel két évtizede élek, szükség van rám is. Mint ahogy szüksége van ennek a gyönyörűséges környezetben lévő kis településnek minden lakójára, mert nincs nagy csapat a július 31-én kezdődő és augusztus 9-én záró fesztiválunk elindításhoz, nem lehet totojázni… Most jöttem este a két emlékfától! Meg kellett locsolni a melegben a frissen öntött aljazatbetont… Kapolcson is, meg itt Dörögdön is. A fa acéllevelein nevek állnak majd: mindazok nevei, akik az 1700-as évektől itt éltek és haltak. Megérdemlik nevük megörökítését. Már áll a vasutasok bakterháza, s ácsoljuk a kis bódékat. Igen, és fellépek, meg itt-ott főzök is. Mit? Azt, amit kérnek! Leginkább bográcsban. Apám negyedik házasságából születtem, már nem volt fiatal, amikor anyámmal nevelésembe fogtak: mindketten szerettek főzni – talán tőlük hoztam ezt. A bogrács maga a csoda. A gond vele az, hogy egyedül az ember – önmagának – nem áll neki bográcsban főzni. Az így készülő étel ízei csak nagy adag esetén jönnek elő. Ezért a gondból lesz az erénye, az ereje: közösséget teremt a tűz körül. Mértani formája olyan, hogy láthatatlan örvény keletkezik a füstből, ami maga is fűszer: az étel fontos eleme. Az egész egy csodálatos rituálé – ezért csinálom…Ma, amikor az elekronika világában a virtuális valóban élünk, jó, ha valami nem „olyan, mintha”, hanem „az, ami”. Az így készülő hal, marha, birka vagy szarvas ilyen lesz. Ilyen tapasztalati, empirikus élmény a közösségi kenyérsütés is: ezzel is megismerkedhetnek, sőt meg is tanulhatják a hozzánk látogatók.
– Vagy a kuglizás, a közös játék, a Zsuzsi-vonatozás…
– Persze. Lényege, hogy tíz napon át együtt legyünk. Együtt éljük meg a Klastrom Színpadnál és Kocsmában, a Francia-udvarban, a Sramli-kertben, az Ősök és Esélyek Házában azt, amit közösen elterveztünk. Koncerteket, játékokat, beszélgetéseket. A képviselői testület tagjaként magam is igent mondtam arra: ne hagyjuk a magunk fesztiválját itt a Bakony alján! Megszokott programjainkat folytassuk, mert a lakosság ezt szeretné. Három történelmi egyház – a katolikus, református és evangélikus – működik ezért együtt, igaz ember papjaival. S igen, már jelen a negyedik is, a zsidó, amelyik ugyanúgy óv-segít, mint régen, 1945 előtt, amikor még éltek, élhettek itt hívei. S megjött a Baptista Szeretetszolgálat adománya: a liszt, a cukor, hogy süteménnyel várhassuk a vendégeket. Nem vagyunk város, nincsenek kincseink, de bárki eljön, nagy szeretettel várjuk kis kertjeinkbe.(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!