Az athéni olimpia előtt a lábát törte, most meg Rómába érkezett meg úgy Cseh László, hogy alig állt a lábán: vírus döntötte le első számú úszónkat, alig pár nappal a vizes világbajnokság úszóprogramjának rajtja előtt.
Újabb hatásos belépő – üthetnénk el (rossz) tréfával a dolgot, de látva a magyar úszóküldöttség riadalmát, nem volt és most sincs kedve viccelnie senkinek, bár a péntek este már igazán „közhangulat-javítóra” sikeredett, hiszen a pár órás kórházi infúzió, a különféle kezelések hatására szerencsére Laci gyorsan talpra állt, és néhány hossz erejéig edzett is tegnapelőtt – Rómában először. Az alkalmi testmozgás persze inkább csak a lélekjobbításra szolgált, arra viszont kétségtelenül remek volt, mert Turi György tanítványa azt mondta, hogy sokat javult a hangulata, főleg annak nyomán, hogy a láza elmúlt, csupán a gyomra fájt még, de az sem úgy, mint amikor a repülőtérről csütörtökön a mentőautó vitte el 40 fokos lázzal...
„Nem tudom, mennyire gyengült le Lacika, de egy lázas, és feltehetően vírusos betegség a vb-nyitány előtt közvetlenül, hát nem deríti jókedvre az embert. Ezzel együtt azt mondom, az elvárás nem változott, bár a keddi, 200 méteres pillangót kihagyja, attól visszaléptettük, mivel így nyerünk egy plusznapot. Csütörtökön viszont 200 vegyesen, s vasárnap 400 vegyesen rajthoz áll, s nagyon reméljük, hogy még így is meglesz az érem” – mondta Turi György.
Cseh László annyit fűzött hozzá, hogy szerinte egy korábban a szervezetéből nem teljesen kiűzött, lappangó, s most az útnak induláskor támadó vírusról lehet szó, de bízik benne, hogy csütörtökig kiheveri az egészet. Hogy aztán mennyire tud visszakapaszkodni erőnlétileg a vb előtti formájához, lesz-e ereje például a 4x200 méteres gyorsváltónk tagjaként is vízbe szállni, a jövő, pontosabban a most jövő hét kérdése.
Tegyük hozzá: szerencsére a többi úszónk jól van, s már igencsak türelmetlenül várja a startot, amint azt például az egyik női éremesélyesünk, Hosszú Katinka elárulta.
Ami a többi magyar medálsanszot illeti, pólósaink eddig állják a próbát, még ha nem is egyformán. Női válogatottunk például – ne feledjük: az elődök 1994-ben éppen itt, Rómában lettek világbajnokok! – remekelnek, s több mint biztató a csoportselejtezőben mutatott játék. Az egyik nagyon is komoly titkos esélyest, a tavalyi olimpiai ötödik kínaiakat, majd a vendéglátó olaszokat is a pompás hajrának köszönhetően ugyanúgy három góllal, felettébb biztosan verték a mieink, akiknél olykor-olykor akadtak azért üresjáratok is, de éppen a végjátékban produkált remek teljesítmény reménykeltő. A csapatnak van tartása – fogalmazott okkal-joggal a női nemzeti együttes szövetségi kapitányi tisztében február óta ténykedő Petrovics Mátyás, akinek világbajnoki debütálása eddig feltétlenül kiválónak mondható, s tulajdonképpen már csak egy fontos akadály amúgy elvárt vétele van hátra: mivel csoportelsőként zártak – a gyengécske üzbégeket 13 góllal verték –, egyenes ágon jutottak be a negyeddöntőbe, így legközelebb csak holnap délután szállnak vízbe, vélhetően Kanada legjobbjai ellen. Ha legyőzik az észak-amerikaiakat, benn vannak a legjobb négy között, ahol ugyebár meg már akármi előfordulhat...
Éppenséggel csoportelső lett férfi vízilabda-válogatottunk is, de nem a várt utat bejárva. Kanadát még megfelelő játékkal gyűrte le 9 góllal Kemény Dénes olimpiai bajnoki címvédő – bár Peking óta alaposan átalakult – csapata, csakhogy nagyot botlott a németek ellen, akik az utolsó pillanatban akár nyerhettek is volna... Így végül maradt a szintúgy nem túl szívderítő döntetlen, az akadozó-döcögő, bár olykor valamennyit a valós tudásból is felvillantó játék, jeleként annak, hogy egy új csapat kiépítése olykor tényleg gyötrelmesen nehéz feladat. És hosszadalmas is, amelyben hullámhegyek és -völgyek váltják egymást. A „hegy” részben megmutatkozott, csakhogy egy ebből a szempontból értékelhetetlen rivális, a képességben-tudásban szegény-szerény dél-afrikaiakkal szemben, akiknek 15-5-ös legyőzése sokat nem jelent. Illetve azt talán mégis, hogy férficsapatunk pillanatnyilag nagyon sokféle arcát képes mutatni a gólerőstől/gólhiányostól kezdve a pazarul/pocsékul védekezőig egyaránt.
Ami egészen nyilvánvaló: kedden, a délután 2-kor kezdődő negyeddöntős párharcban a régiek, az egyformán háromszoros olimpiai bajnokok, Biros Péter és Kiss Gergely mellett a „kétszereseknek”, a friss – péntek óta – apa Madaras Norbertnek és a kapus Gergely Istvánnak, továbbá a négy, egyformán egyszeres ötkarikás aranyérmesnek – Hosnyánszky Norbertnek, Kis Gábornak, Varga Dánielnek és öccsének, Varga Dénesnek – is igazolnia kell klasszisát, hogy az öt „nem olimpikon”, részben vb-újonc is hozzátehesse a magáét a közös műhöz. Ami nem lesz egyszerű, de ha sikerül, nagyszerű pólós haditettnek minősül majd. Tudniillik csaknem biztos, hogy a keddi csatában az örökös nagy ellenfél, a szerb válogatott következik. Déli szomszédaink legjobbjait utoljára 2004-ben, az athéni olimpia döntőjében vertük meg. Itt az ideje az ismétlésnek...
(Jamzon)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!