Nem igaz, hogy „amíg élünk, félünk”. A gyerek – az egészen kisgyermek – nem fél. Amitől netán igen, az a mesék, tévéspotok világából „jött” szörnyképek összessége csupán. Igazi veszélyérzete még nem alakult ki, nem érzi a mélység-magasság viszonylatát sem – ezt meg kell tanulnia. Jobb, persze, hogy jobb, ha nem a saját kárán. A „Hová engedjük (f)el a gyereket?” kérdésre sommás és szívből jövő azonnali válasz Madaras Gábortól az, hogy „sehová!”
Az építőmérnök, műszaki doktor neve – van nagyobb és egészen kicsi gyermeke is – a múlt csütörtöki újpesti Aquaworld víziparadicsom szörfmedencéjében történt halálos gyermekbaleset utáni vizsgálat során vált ismertté, mert az ÉMI-TÜV-SÜD német–magyar minőségbiztosítási és -ellenőrzési cég vezetője Madaras Gábor. Aki szerint nem megoldás megválni négy alkalmazottól, hanem folyamatos ellenőrzésnek kell alávetni átfogóan, „kerítéstől kerítésig” az ilyen – amúgy kellemes és egészséges időtöltést biztosító – szabadidőcentrumokat, élményfürdőket. Ám ilyen rendelet ma nincs! A tulajdonosokat és üzemeltetőket ezért a műszaki szakértő szerint nem lehet rosszhiszeműséggel vádolni, hiszen az uniós és hazai jogszabályi kötelezettségeiknek eleget tettek teljes mértékben.
Laikus jogalkalmazóként okkal feltételezik: elegendő az, amit a jogszabály előír. Mégis megtörtént – hanyagságból, elhallgatásból – az, ami most is tragédiához vezetett. Pedig megelőzhető lehetett volna egy pár tízezer forintos elektronikus szakaszoló kapcsolóval, ami jelezte volna: a fedél nincs rögzítve, billeg a nagynyomású víz miatt, rács meg nincs. (Nota bene: a kamerák felvételei igazolták is ezt.) Néhány hete a siófoki Galerius Wellness- és Gyógyfürdőben történt meg, hogy egy négyesztendős kisfiút a 120 cm vízmélységű vízből fogott ki egy fürdővendég. Még újraélesztették, ám később belehalt sérüléseibe. Tavaly egy fővárosi óriáscsúszdán sodródott ki egy gyerek – öt bordája tört össze, s ott helyben, a kiskorúval akarták a papírt aláíratni, a fürdőt nem terheli felelősség! Azóta a csúszda vápáját megmagasították! Hat éve már, hogy az albertirsai strand vízforgatója nyelt el egy gyermeket, akinek hozzátartozója ráadásul ott dolgozott. 2006-ban egy év két hónap felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki a Budakörnyéki Bíróság a strand üzemeltetőjére emiatt. Tavaly ilyenkor meg Tökön volt körhinta-baleset, gyermekáldozatokkal – rossz hegesztés miatt.
Amúgy ha az ember a neten a „gyermekbiztonság” szót beüti, rendszer, ülés és rács jön ki a google keresőből – a rendszerre az utóbbi időben 9457-en kattintottak rá. Hogy „rá is kattantak” volna, az nem annyira biztos, hiszen még mindig sok szülőt, nagyszülőt látunk például autóval nem éppen a legmegfelelőbb módon szállítani szemük fényét, aki hátul szinte szabadon viháncol… Pedig tegnaptól kezdve a közúti ellenőrzésben az eddiginél szigorúbban veszik, ha hiányzik vagy nem megfelelő a gyermekülés. A KRESZ szerint kétféle gyermekbiztonsági rendszer létezik testsúly és kor szerint, az integrált és a nem integrált. Az előbbi hevederek vagy hajlékony elemek kombinációja, biztonsági csattal, beállítással, tartozékokkal és egyes esetekben kiegészítő székkel és/vagy ütközésvédelemmel együtt. Ez a gyermekülés. A nem integrált meg a részleges, amely a felnőttek számára szolgáló biztonsági övvel együtt használva képez rendszert. Ez az ülésmagasító.
A gyermekbiztonságról viszont szó sem esik üdüléskor, vakációkor – strandok és élményfürdők látogatásakor, tengeri fürdőzéskor, bringázáskor, Vidám Parkban történő kiruccanáskor, búcsúlátogatáskor, netán téli sporttal eltöltött pihenéskor!
Bizonyos tevékenységek kapcsán – így játszó- és szórakozóhelyek eszközei – törvény, rendelet által előírt szabályok vonatkoznak az üzemeltetőkre, tulajdonosokra Madaras Gábor szerint, amelyeknél a biztonságtechnikai vizsgálatot a veszélyességi fokozat szerint egy-két-három évente kötelező elvégeztetni. Mindez szerinte „többé-kevésbé” szabályozva van, ám példának okáért egy mutatványos ringlispílje a bevizsgáláskor a betonon egészen másként viselkedhet, mint akár pár nappal később is, de már egy nyaralófalu füves focipályáján felállítva. Ha a bevizsgálás túl bonyolult és drága, az üzemeltető adott esetben megy a konkurenciához, ahol jó esetben akár fél áron megkaphatja a tanúsítványt. A bevizsgálás nem óriási költség, kigazdálkodható: évi 10-50 ezer forintba kerül. De ha valaki nincs részletes szabályozással rákényszerítve? Két kijelölt cég vizsgál hivatalosan ilyesmit: ők s a Budapesti Műszaki Egyetem Emelőgép Tanszéke. Ám a mutatványosoknak olcsóbb – amíg a területfoglalási engedélyt kiadó önkormányzatok elfogadják –, ha önmaguk, netán szakmabeliek állítanak ki tanúsítványt. A helyi önkormányzatoknak sem szakértelmük, sem emberük-idejük sincs erre, sokszor „kényelmetlen”, feleslegesen érdeksértő is lenne a számonkérés, hisz’ a területfoglalási pénz a települést gazdagítja. Az előírások hasonlítanak az európai szabályozáshoz – arról persze nem szól a fáma, hogy a „helyi sajátosságokat” is figyelembe kellene venni. Egy német vagy holland parkban a csavar be van csavarva – egy magyarban egy lengyelben vagy egy mediterrán országbeliben ez már nem annyira bizonyos… Hatósági beavatkozásra sem a Madaras Gábor által vezetett 145 éves múltú német cég magyar vegyes vállalatának, sem a műegyetemieknek nincs felhatalmazásuk. Akkor mehetnek, ha hívják őket. Egyébként a hazai fürdőkre, strandokra medencékre szabvány van – az előírások jók. Csak meg kéne időnként győződni arról is, megfelelnek-e az előírásoknak. Például a kötelezően előírt csúszásmentes burkolólap fokozata. Amit ugye a helyi építési hatóságnak kell(ene) vizsgálnia. Mert sok elesés, bokatörés oka lehet ez is, ám sajnos egy-egy fürdővendég törése nem éri el a sajtóhírküszöböt…
Igen, a játszóterek. Ez is baleseti forrás. Eleöd Kristóf építészmérnök szerint immár uniós előírások vannak arra, hogy gumiőrlemény – rugalmas eséscsillapító – legyen az aljzat jórészt, erről a helyi önkormányzatok valóban gondoskodnak. A szakember szerint az már más kérdés, hogy olykor a „blikkfangos” játékok meg önmagukban balesetforrások… A játszótereket ma már körbe kell keríteni, hogy a renitensebb kutyások s a hajléktalanok egy része, akik az életvezetésüket nem mindig tudják kontrollálni, ne tudja látogatni. Eleöd Kristóf örül az új szabályoknak: háromgyermekes apaként sok éve tehetetlenül nézhette végig, amíg kislánya alatt elszakadt a hinta lánca, s a gyerek a homokozóig repült – az már Judit őrangyala, vagy szerencsema-laca láthatatlan jelenlétének tulajdonítható, hogy nem a homokozó (akkor még beton) kávájában, hanem magában a homokban landolt… Mindenesetre a régi vasmászókák és hinták ma már nem létezhetnek. Az anyagmegválasztás a szakember szerint fontos: a farönk, az erősebb műanyag nem csinál baleset esetén sem akkora bajt. Amúgy felhívta a figyelmet egy skandináv cég gyerekvédő lakberendezési kiegészítőire is, úgy, mint elektromos konnektorvédő, asztal- és bútorsarok-élvédő – hisz’ a gyermek nem lehet folyton bukósisakban…
Ja, bukósisak. Rollerezéshez, görkorizáshoz, gördeszkázáshoz, kerékpározáshoz, sízéshez oké – tőlünk nyugatabbra, az osztrák és olasz sípályákon 14 év alatt már kötelező is viseletük. S egyre több tizenéves – még gyermekkorú is – kismotorozik, robogózik. Sokukon semmi odafent. Pedig 30-50 kilométeres sebességgel is nagyot lehet esni, ütközésről nem is beszélve. Egy öt-hatezer forintos bukósikak – amit minden plázában utánunk dobnak, olykor 10-12 ezer forintról fél árra leértékelve – alig és csak ideig-óráig véd, mert anyaga a Nap UV-sugárzásának van kitéve, s cirka három év alatt neki „annyi”. A bográcsküllemű fémbili sem véd… Egy erős karbonszálas, íves, többrétegű sisak ennek a tíz-hússzorosába kerül. Egy ezeknél is erősebb karbonsisak védte ki a múlt héten Felipe Massa 220 km/h sebességgel történt ütközését az elszabadult acélrugóval annyira a Hungaroringen, hogy ugyan életveszélyes sérüléseket szenvedett, de él, kommunikál, s holnap magánrepülőjén hazamehet további gyógykezelésre.
Gündisch Mónika
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!