Csodavárás nélkül a távhőről

Mert lejjebb valahogy másként alakul a hőmérséklet – a tapasztalatok szerint, ugyanakkora „átlaglakásban”, a cirka 50-55 négyzetméternyin: ott többnyire nem volt annyira kellemes a lakók általános hőérzete, hogy az ablakot – a nyitott ablakot – használják, mondjuk, a kinti mínusz tízben is belső hőfokszabályozónak. Ma már nem kevesen a távhőszolgálatásról való leváláson törik a fejüket, s mit nem adnának egy „félkomfortos”, mondjuk gázkonvektorral fűthető – azaz bármikor elzárható, szabályozható – egyedi lakásfűtésért.
Hogy miért is? Hát például ezért. Nem mintha a 90-es évektől már nem lett volna elég drága a távfűtés… A kormány a 2003 őszén bevezetett kedvezményes gázellátás rendszerét – amely valamennyi lakossági gáz- és távhőfelhasználó részére alanyi jogon biztosította a támogatást – 2007. január 1-jétől megszüntette. Helyébe a lakossági energiafelhasználás szociális támogatásáról szóló kormányrendelet lépett. A gázár-támogatási rendszer megszűnése következtében a lakossági távhőszolgáltatás energiaköltsége 86%-kal emelkedett. Az ennek egyenes következményeként bekövetkezett lakossági távhődíjemelkedés megközelítően az energiaköltség-emelkedés mértékének felét is megközelítette. Figyelemmel azonban az év elején a felhasználókra zúduló többletterhek mérséklésére született Budapesten például az a Fővárosi Közgyűlés által elfogadott javaslat, hogy a lakossági távhődíjak „elkerülhetetlen változására” két ütemben kerüljön sor, így 2007. január 1-től a díjak 37%-kal, április 1-től pedig további 8,4%-kal emelkedtek.
Hagyó Miklós városüzemeltetési és vagyongazdálkodási főpolgármester-helyettes amondó, hogy sem ez a város, sem ez az ország – de legkevésbé maguk a lakói – nem engedhetik meg maguknak, hogy csak úgy a „levegőt, az utcát fűtsék”. A legolcsóbb energia ugyanis az az energia, amit nem használunk fel. Ezért a fővárosi önkormányzat, mint tulajdonos nevében idén nyáron, július–augusztus hónapban elvégeztette a Budapesti Távhőszolgáltató Zrt. – Főtáv Zrt. – átvilágítását. A szolgáltató működési költségeinek csökkentése érdekében megvizsgálták a hatékonyabb működés lehetőségét a belső tartalékok feltárásával, ennek nyomán november 1-jétől 44 hatékonyságjavítási projekt indult el. Így a távhődíjak elfogadhatóvá tételével mérsékelni lehet hosszabb távon a távfűtéses lakásokban élők, többnyire a lakótelepeken élő, kisebb pénzű, a bérből és fizetésből, nyugdíjból amúgy is egyre nehezebben gazdálkodók költségeit – egyúttal a távhőszolgáltatás versenyhátrányát is csökkentendő, s új energiatakarékossági program született. A fővárosban lévő mintegy 240 ezer távfűtéses lakásban a fűtésért-meleg vízért való fizetés rendszere megváltozott; 2008. december 31-ig befagyasztották, tehát nem emelik az alapdíjakat. 2008. április 1-jétől a kormányzati tárgyalások sikerétől függően – azaz, hogy miként vesz részt az állam az önkormányzat terveinek finaszírozásában – indul az Öko Program, mely a távfűtés teljes szabályozhatóságát, mérhetővé tételét szolgálja. A közgyűlés egyébként december elején dönt erről, a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz részéről Tarlós István frakcióvezető egyetért Hagyó és a Főtáv Zrt. vezérigazgatója, Kovács Lajos javaslatával. Így január 1-jétől – a fogyasztói érdekképviseletek és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség javaslatának is megfelelően a jelenlegi 48:52%-ról 35:65%-ra módosulhat az alapdíj/hődíj aránya.
Az Öko Programba regisztráló távfűtéses fogyasztók a feltehetőleg március végi aláírás időpontjától tíz alapdíjkedvezményt kapnak, s további, átlagosan 15%-kal is mérsékelhetik a hődíjukat. A távhőszolgáltató a jelentkezőknél elvégzi a fűtési rendszerek szabályozhatóságához szükséges berendezések felszerelését, és ezt bérleti szerződés keretében tíz- éves futamidőre a lakók használatába adja, majd ennek lejártával jelképes, 1 forintos díjért tulajdonukba is adja. A programot a Főtáv úgy alakította ki, hogy – a szükséges mértékű állami támogatás megléte esetén – az alapdíjkedvezményből és az energiamegtakarításból a bérleti díj kifizetése után is megtakarítás maradjon a fogyasztóknál, s a programban való részvételhez sem önrészre, sem kezességvállalásra nincs szükség.  Az Öko Program mellett – attól függetlenül – működhet tovább a Panel Program is, amely a már korszerű fűtési rendszerrel rendelkező épületek nyílászárócseréjéhez és külső hőszigeteléséhez nyújt támogatást.
Mint azt Balogh Róbert, a Főtáv Zrt. szóvivője a VH-nak elmondta, jelenleg a fogyasztók otthonainak úgy 12 százalékában van meg a lehetőség már ma is a radiátoronkénti szabályozásra, költségelosztásos mérésre, várakozásaik szerint úgy 180 ezer fogyasztó biztosan regisztrál majd, az első időkben, március körül 60 ezer fogyasztóval számolnak. A beruházási igény 22,5 milliárd forintnyi, országosan majd további 250 ezer fogyasztó belépése is lehetséges akár, további 31,3 milliárdos beruházás nyomán. Ma egy „átlaglakás” évi távfűtésköltége 236-240 ezer forintra tehető, ez csökkenhet majd számottevően. Remélhetőleg beválik a terv, hiszen e magas fixköltségű fűtésrendszernél „valamerre” mindenképpen el kell indulni, a fogyasztónak minden kis előrelépés jól jön, hiszen persze, hogy a számla érdekli. Az állam számára mindenképpen megérnék a beruházások, hiszen a helyi méréssel, szabályozással csökkenthetne az  elfogyasztott hőenergia alapon kifizetett szociális, jövedelem szerint fizetendő energiai támogatás. S persze jól járna a környezet is: csökkenne a légkört terhelő széndioxid-kibocsátás…
Az országban egyébként 109 településen van távhőszolgáltatás, összesen mintegy 400 ezer otthonban, s persze közületeknél, intézményeknél is. A Debreceni Hőszolgáltató Zrt. 32 ezer lakást lát el a cívisvárosban önkormányzati tulajdonú szolgáltatóként, s kétezer közintézményt, Hajdúböszörményben vállalkozásban 209 lakást. Ez a cég az Európai Minőségügyi Szervezet, az EFQM oklevelét kapta meg két esztendeje, idén pedig – más korábbi elismerések után – immár másodszor is a Legjobb Munkahely Díjat. A cég innovatívan távhűtést is nyújt: a városi Kölcsey-központnak – nyaranta. A cégnél az 1994 óta itt irányító Csonka Tibor vezérigazgató vezetésével alig dolgoznak többen, mint kilencvenen. A vezérigazgató 2004-ben az Év Menedzsere lett – amúgy Knuth Károly-díjas, ami az energiaszakmában olyan, mint a színészeknél a Jászai Mari-díj –, s természetesen hallott már a budapesti tervekről, támogatja azokat úgy is, mint a hazai távhőszolgáltatók szakmai szövetségének alelnöke. S hogy jó szolgáltató is a debreceni cég? A hírek szerint igen – csak drága. Pedig olcsóbb, mint a fővárosi, egy átlagos lakás éves költsége 220 ezer forint körül jön ki. Ezzel az országban legolcsóbbnak tekintett Győrnél drágábbak – ám ők itt Debrecenben nem maguk termelnek hőt, hanem elosztják azt. Nyereségük legnagyobb részét, 330 milliót a városnak osztalékként fizetik ki, abból pedig egyéb közberuházásokra, az immár második legnagyobb magyar város fejlesztésére költhetnek. Például a repülőtér korszerűsítésére. Azaz, mint a vezérigazgató mondta: hazai, sőt városi tulajdonúként olyan pénzt termelnek meg, ami itthon marad, s – mondjuk – nem Milánóban lesz belőle sétatéri macskakő… A városban úgy tűnik, bár drága, mégiscsak megéri a távhő igénybevétele: húsz százalékban bővült a fogyasztók köre, a Medicor, az Egyetem, a pláza távfűtésre állt át, s a lakosság sem igyekszik leválni. Mert mérik már hét esztendeje – s mindenki annyit fizet, amennyit fogyaszt.
Egy magát megnevezni nem kívánó fogyasztó – mérnökember amúgy és egy I. kerületi távfűtéses, nagyobb polgári lakásban él – amondó: várja a költséghatékony távfűtést, az Öko Programot, de nem csodaváró, s a csodavárástól óva int mindenkit. Ugyanis a hőszolgáltató, mint kereskedő, el akar adni. Meleget, meleg vizet. S most majd azért ruház be, hogy aztán kevesebbet adhasson el?! – fejtegeti, kissé kétkedően.  Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!