Olvassóink írják

 Az egészben az az undorító, hogy itt már szó sincs az alkotó emberi munka dicséretéről. Sokkal inkább a politikai adok-kapok alacsony röptű porba szellentéseiről. Az már senkit sem érdekel, hogy a főváros mélyében megint valami nagyszerű készülődik, ahol a XXI. század mélyépítészeti architecturájában automata vezérlésű szerelvények hozzák közelebb egymáshoz a nagyváros távlataiból érkezőket. Helyette azon szórakozunk, hogy ki tud a másiknál nagyobb ostobasággal a címlapokra vagy az esti híradásokba kerülni.
Hogy finoman fejezzem ki magamat: „tele van a hócipőm”. Szeretnék még egyszer és (ha kell) nem utoljára valamit leszögezni a 4-es metróról. Néhány pofonegyszerű igazságot, úgy, hogy azt ne csak a médiafogyasztók, hanem a nagyokosok is megértsék.
Ha annak idején Marjai elvtárs nem Nagymarost, hanem a 4-es metrót akarta volna befejezni, ha Demszky úr elfogadta volna a szovjetek ajánlatát, hogy a több évtizedes ideiglenes itt tartózkodásuk miatti bánatpénzként ingyen és bérmentve kifúrják nálunk a 4-es metrót, akkor nem volna miről beszélnünk. Ehelyett megkaptuk Orbán Viktort, aki a Nemzetivel együtt megfúrta az egészet. Igaz, hogy épített egy másik Nemzetit, de Demszkyre jobban haragudott, mint kultuszkormányzatra. Magam hallottam, amikor szépreményű pénzügyminisztere és kemény forintú bankelnöke politikai hűsége által meghatározott elmeháborodottságában kijelentette, hogy „a 4-es metró luxusberuházás és arra nincs pénzünk”. Persze lehet, hogy a Szovjetunióra gondolt, ahol tényleg nagyon sok volt a metró és alacsony az életszínvonal. Bár mások szerint a világhatalom nem emiatt bomlott fel.
Időközben viszont beléptünk az Európai Unióba, s mint aki szarva között kereste és találta meg a tőgyét, rájöttünk, hogy metró ügyben is nyitva van előttünk a pénztár. A megvalósíthatósági tanulmányokon és egyéb huncutságokon nevelkedett eurokraták viszont ragaszkodnak a gazdaságossági mutatókhoz. Ezeket pedig sokkal nehezebb prezentálni és még az is előfordul, hogy bürokratikus beállítódásuknál fogva, hiánypótlásokért esedeznek. Ilyenkor azután van megint miről írni a lapokban. Az pedig már csak hab a hírtortán, hogy sár ment az alagútfúró marótárcsájába. Persze lehet, hogy Demszky és Hagyó úgy gondolja, hogy mindegy, mit írnak, csak írjanak róluk. Na ez az, amitől tele van a hócipőm.
Azt ajánlom mindenkinek, hogy aki az igaz-
ságra és nem hírre vágyik, az ne a lapokat olvassa, vagy a képernyőt nézze. Menjen ki az utcára, járja végig az útvonalat. Mivel rendszeres látogató vagyok, látom, hogy épül a metró, és hogyan változik a városi környezet. Szerintem az építőket szerencsére nem zavarja, hogy mit írnak róluk, csak fúrnak és fúrnak és egyszer csak megérkeznek, mint a hat húszas a Keletire. Akit pedig ez nem érdekel, az tehet nekik egy szívességet.
Dr. Mikósdi György, Budapest

A „hullámlovas”

A hullámlovasoknak addig „sportos” ez a lovaglás, míg a taréjon kapaszkodhatnak-szörfözhetnek… Utána a tenger a part felé közeledve egyre erőtlenebb, végül is a fövenybe huny.
A Fidesz fehér lovas – még a vízen is lovagló – óbesterének viszont szólni kellene, hogy egyrészt merre van a part, másrészt, hogy meg kellene tanulnia „lóúl”. (Utóbbi esetben pl. hogy a ló piacon vásárolt zabot eszik, s nem magyartalan szóhablatyot; az előbbi, „merre van” ügyben pedig felfigyelni egy angol történetre. A vándor kérdésére, hogy ez az út vezet-e Londonba, így felelt az angol: Igen, ez. A vándor pedig ennek ellenére nem ért Londonba, mert az angol elhallgatta, hogy meg kellene fordulnia, mert éppenséggel távolodóban van Londontól.
Orbán Viktor is „távolodóban van Londontól.” Minden értelemben. A gazdasági válságot például a tapasztalt világ – benne a brit – nem az állam korlátlan szerepének erősítésével, hanem a piac szereplőit segítő átrendezéssel, a fogyasztás igényéhez szabott gazdasági szervezkedéssel ösztönzi. (O. V. pont az ellenkezőjét akarja.) A progresszió azt mondja: az állam szerepe a lehető legkisebbre szorítkozzon és töltse be (de azt nagyon határozottan) a demokráciában ráosztott minőséget igénylő-adó szerepet. „Szabad emberek akarunk lenni az Állammal és a Hivatallal szemben, hogy teljesíteni tudjuk kötelezettségeinket a Közösséggel szemben” – mondja Márai.
Így néz ki egy normális mai állampolgár álláspontja is. A valódi, demokratikus köztársaságot pedig az különbözteti meg minden egyébtől, hogy ebben a lakosság nagy többsége öngondoskodó életmódot művel, szorgalmas munkájával járul hozzá önmaga és a közösség fenntartásához. (Az államtól csak a valóban rászorulók kapnak közvetlen támogatást.) Aki országlónak készül, annak ezt kell „meglovagolnia". Ha mást akar, az már nem a polgári demokrácia lován ül. O. V. gazdasági és egyéb elképzelése a jelzett polgárihoz képest olyan távol van, mint Felcsút Jeruzsálemtől és Alcsút az Atlanti-óceántól. Aki a jobboldali hullámot akarja meglovagolni, előbb ezeket az utakat kellene (elmélkedés céljából) gyalog megjárnia, egyben a biztonságosabb „vízen járást” megtanulnia.
Legutóbbi, tusnádfürdői felolvasása, „kétfenekű” szereplése is azt igazolja, ama úttól ő nagyon messze áll és „hullámlovát” is fordítva üli meg. „Korszakos jobboldali” krédóját  itt mindig a Kárpát-medencére hangolja, ezzel igényt tartva a „Kárpátok Géniusza” címre. (Pedig ez a „becenév” már foglalt. N. Ceausescué). A mai román elnök pedig Orbán felolvasásán csak nevet és többször is közli „párttársával” és annak elbódított magyar híveivel, hogy autonómia nincs és nem is lesz.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a két elnök egy dologban már nagyon azonos „eredményt” ért el: sikerült szembeállítani országukat a szomszédos országokkal. Így kettőjükét is egymással. Egyébként Basescu elnök urat az sem hatja meg, hogy O. V. egész kiállása, szövege és hanghordozása a magabiztos, „korszakos” nagy embert szuggerálja. Különben, a normális székely-magyarok előtt a szilaj, még Árpád apánktól gebinbe kapott fehér lovon ülő – nem tekintély. Itt „eredeti” etelközi szöveggel csak az agyamenteket lehet mószerolni. A kicsit nagyon betegeket, akiknek – abnormálisan – a „korszakos” jobboldalon ketyeg a szíve. Pedig „eredetileg” nem ilyen népet hagyott ránk Bocskai és Bethlen Gáborunk. De jött egy deli hullámlovas, „hófehér paripán” s elhódította a „fele királyságot”. Szóval jött a lovas vezér, mondott nagyokat, és a Kárpát-medence ege nem szakadt le. S manna sem hullott… Pedig „centrális” magyar politikáról fecsegett, ahol már nincs bal- meg jobboldal, ahol csak Orbán, meg Orbán, meg Orbán van (meg beszédírói: Kuka, Morgó és Hapci.)
Négyessy Lajos, Debrecen

Új baloldaliság

Kurucz Lajos olvasójuk levelében (bárcsak igaza lenne...) újra felbukkan a baloldaliság fogalmának összetévesztése az MSZP eddig folytatott ultraliberális politikájával. Az MSZP jelenlegi vesszőfutása éppen ennek a politikának, a párt ilyen elfogadó tagsága lelkes asszisztálásának következménye.
Már odáig jutottak, hogy a baloldali (mint írja, progresszív baloldali) gondolkodású emberek egyenesen ellenségei a társadalomnak. Az a blaszfémia is tollára került, hogy ezek a baloldaliak a jobboldal malmára hajtják a vizet.
Hogy a baloldaliság nem jelent egyenlőséget az évtizedekkel korábbi világnézettel? Akkor mivel? A kapitalizmus világnézetével? Vagy a világot ilyen katasztrófába döntő neoliberalizmus világnézetével?
Fel kell hívnom minden, magát új baloldalinak nevező figyelmét, hogy az új (ha tetszik, modern) baloldaliság nem lehet egyenlő a jobboldalisággal.
Salga István, Budapest

Édenkerti törpék

Mózes első könyvében nem említi őket, ahogy az ősszörnyeket és Ádám feleségeit sem. Ezekről csak az úgynevezett apokrif iratokban olvashatunk.
Mielőtt azonban bárki is csúsztatással vádolna, bevallom, hogy legjobb tudomásom szerint ezekben a létező, de nem kanonizált iratokban sem tesznek említés az Édenkert törpéiről. Ám az is közismert, hogy „a Biblia előtti korokból származó héber szent iratok vagy elkallódtak, vagy tudatosan megsemmisítették őket.” (Graves-Patai: Héber mítoszok.) Miért ne lehettek volna az elkallódott, illetve elsumákolt szent iratok között például „Kis kert, nagy öröm”, „Kertünk díszei”, „Mi a manó?” című szent könyvek, amelyekben ezekről a teremtményekről is szó esik. Élő ember ezt nem tudhatja hitelt érdemlően.
Szerintem az Édenben, mint minden, a törpék is nagyobbak voltak, s a bűnük, aminek okán megrövidültek, ugyanaz lehetett, mint az első emberpáré.
Elképzelem, ahogy az első törpe Évát utánozva, kinyújtotta a jobb karját a tiltott gyümölcs felé. Később ezt a mozdulatot, ezt a karlendítést alkalmazták üdvözlés gyanánt a nácik. Nem mindegy tehát, hogy ki kit utánoz. Ragaszkodjunk csakis a tényekhez!
Viszont nagyot téved, aki azt hiszi, hogy a törpék kihaltak, s csak díszként, kicsiny szoborrá merevedett hasonmásukkal találkozhatunk jobb ízlésű embertársaink kertjeiben. A törpék köztünk élnek!
Ők azok, akik önző vágyaikat vallási köntösbe bújtatva, nemzetmentő elhivatottsággal, pártokat, szervezeteket, rohamosztagokat alapítanak, úgymond a közjavára. De elárulják magukat, amikor pipiskedve nyújtogatják a karjukat, hogy leszakítsák maguknak a korlátlan hatalom édes gyümölcsét.
Méhes János, Szeged

Megszólalt  

Megjelent a kipihent Navracsics. Érzem, kellemes szabadsága volt. Kedden már tartott egy sajtótájékoztatót, és kijelentette, hogy „Draskovics a politikai terrorizmust készíti elő”. Ha ezt nem egy fideszes frakcióvezető, egyetemi tanár mondja, nem is figyeltem volna rá. De tekintettel arra, hogy Navracsics egy parlamenti pártot képvisel, ezért felelnie kell a súlyos kijelentésért.
Mert Navracsics szerint Draskovics vagy Bajnai kormányfő és az MSZP „megrendelésre cselekedett (?) a sok vitát kiváltó (?) robbantásos felvétel ügyében". Nincs vita, Navracsics úr, mert az embereket a Fideszen és a Hír Tv-n kívül ez a dolog egyáltalán nem érdekli. És nincs szükség Navracsics részéről egy újabb hisztériakeltésre. Szerintem, ezzel a bejelentéssel Navracsics meg akarta mutatni, hogy itt van, megérkezett, és máris „dolgozik".
Egyet nem tudok megérteni: miért érzi magát mindenki szakértőnek ezekben a dolgokban ? Nem a rendőrségnek, ügyészségnek lenne a dolga tájékoztatni bennünket a felvételről, amit bemutatott Draskovics úr? Vagy Balsai, Navracsics meg a többiek ebben is nagyobb szakértők?
Ki hiszi el a Navracsics őszinteségét? Mert én biztosan nem. Csak azért sem, mert Navracsicsnak évek óta az MSZP, a kormány a legnagyobb ellensége, és elvárni egy elfogult „szakértőtől" komoly, tényfeltáró információt – lehetetlen. Mert nagyon sok a hablatyolás, butaság Navracsics részéről. Én sem kedvelem Draskovics urat, mert szerintem nagyon gyenge miniszter. De ha valaki elmondja nekünk, hogy igenis, van mitől félnünk, hogy a szélsőjobboldal nem alszik, gyakorol, kiképzéseket tart, ehhez már nagy bátorságra van szükség. Ahogy a szomszéd Grün bácsi mondja, jobb félni, mint megijedni! Ezt a magabiztos Navracsics nem érti, de nem is akarja érteni. Így, nyár közepén, kijelenteni, hogy Draskovics politikai terrorizmust készít elő, egyenlő egy kiadós napszúrással.
Ferenczy Gusztáv, Pápa

Fontossági sorrend

Hír. Az RTL-ben, az MTV-n, a TV2-n megjelentek a hírek, hogy Sarka Kata hányingerre és görcsökre panaszkodott, és ezért a férje kórházba vitte. Mi más tehetett volna? Érdekes, egy pár napja nekem is szúr az oldalam, még – elnézést – hasmenésem is volt, de sehol sem jelent meg róla hír.
Nos, kezdtem keresni, ki is ez a nagy „művésznő”, akiről egész este szólnak a hírek. Ameddig kerestem, megjelent a képernyőn az RTL Klubon István Dániel, a Reflektor adásával. Ő is bejelentette az országnak a nagy hírt, és feltett három kérdést: Mi fájt Sarka Katának? 2. Volt-e a kórházban Sarka Kata? 3. Ki Sarka Kata férje? És így megtudtam, hogy nem más, mint Hajdú Péter „tv-sztár”. Ezért rögtön el is küldtem az RTL SMS címére válaszokat, hátha megnyerem a főnyereményt, egy porszívót! De István Dániel nem rám reagált.
Felmerül bennem egy egyszerű kérdés. Kit érdekelhet ma Sarka Kata? Miért fontos tudni egy országnak, hogy Sarka Katának hányingere van? Miért kell nekünk tudni, hogy a férje a Hajdú? És miért kell nekünk azt is tudni a Hír Extrából, hogy Hajdú Péter megijedt, mert felesége nagyon görcsölt?
Értem, hogy egy bulvárhírt jól lehet eladni. Erre megy a játék. De őszintén, ebben az országban nincs más gond, csak az, hogy miért görcsölt be Sarka Kata?
Sándor Anna, Budapest
 
Szappanopera

„Én lenni a Fót polgármestere, tönkreteszem magát, ha beszél”. Ezt nem egy részeg hajléktalan mondta, hanem állítólag Mádly Ferenc (Fidesz) Fót polgármestere. Akkor, amikor nekiment egy taxinak Budapesten. De nem kért elnézést, dehogy, hanem elkezdte fenyegetni a taxivezetőt.
Hetek óta hangos a sajtó, a tv, a rádió Mádly polgármester ügyeitől, és nem lehet megérteni, miért hallgat ilyenkor a Fidesz, holott érezni, hogy Fóton nagy a baj ezzel a polgármesterrel. A helyi képviselő-testület felfüggesztette Mádlyt a munkavégzés alól, és fegyelmi vizsgálatot indított a városvezetővel szemben. Tudjuk a sajtóból, hogy Mádly megválasztása óta sorozatos törvénysértésekkel hátráltatja nemcsak a testület munkáját, hanem a város fejlődését is. Nem beszélve arról, hogy viselkedése alapján megállapítható, hogy Kolozsváron, ahol született, nem volt gyerekszobája.
Fót szép kisváros, kitűnő emberek élnek ott, és megérdemlik, hogy ne egy idegbeteg ember legyen a vezetőjük. Természetesen mindez várható volt, mert a fótiak nem akarták, hogy MSZP-s vezetőjük legyen  Így megkapták Mádlyt, aki nem érti, hogy nem téeszt vezet, hanem egy várost, és egy polgármester nem viselkedhet így, még akkor sem, ha szerinte nem nagyon engedik dolgozni. Mindenki érti, hogy Mádly emberileg alkalmatlanná vált a város vezetésére, és nagyon jó lenne, ha a pártja, a Fidesz ezt észrevenné.
Nem tudom, miért nem kommunikálják a fideszes szóbajnokok a fóti dolgokat. Hallgatnak, pedig volna miről beszélni. Mondjuk elnézést kérni a szavazóiktól, hogy sajnos nagyon rossz választás volt a Mádlyt jelölni. Ezt meg kellene tenni, kedves Fidesz, mert ez az igazság! Másképpen azt fogjuk gondolni, hogy egy ilyen polgármesterrel ízelítőt kaptunk abból, mi vár ránk abban az elkövetkező pár (Mikola szerint húsz) évben, ha a Fidesz megnyeri a parlamenti választásokat.
És még valami. Ahogy olvassuk a sajtóban, sok korrupciós ügy van Fóton. Hol van ilyenkor az ügyészség? Mert ha nincs bűncselekmény, kérem, ezt is mondják meg az embereknek. Mert a fótiak megérdemlik.
Szász Bence, Fót-Eger

A sors kereke forgandó

Az egyéni sorsok, meg a politika kereke is forgandó. Ezt egy olyan több rendszert megélt és átélt ürgétől mint én, elhihető.
De nem kell nagyon messzire menni, hogy ennek tanújelét lássuk. Elég, ha az Etele téri buszvégállomástól a Szoborparkig jegyet vált valaki, és elnézelődik az ott látható szobrokon. Szocreál alkotások. Megőrizték őket az utókornak. Érdekes, hogy különösen sok külföldi keresi fel ezt a parkot. Őket jobban érdeklik ezek a szobrok, mint minket, itt élő magyarokat. Még én sem voltam itt. Minek ? Láttam őket még „élőben”, az eredeti helyükön.
Biztosan voltak a horthyi rendszerből is itt maradó szobrok, de azok valahogy eltűntek, beolvasztásra kerültek, lehet, hogy éppen azokból az anyagokból készültek ezek az újabbak.
Az ilyen „változás”, amelyet az idő, a történelem okoz, nemcsak a szobrokra, de hőseinkre is vonatkozik. Persze vannak „maradandó”, „időtálló” hőseink, mint ahogyan szobraink is, de a gyorsan változó rendszerekkel a hőseink is változhatnak. A korábbiaktól eltérő újak születhetnek.
Volt, amikor háború eredménye hozta a változást, és volt már olyan is, amikor csak a politikai berendezkedés.
Egy naponta borotválkozó, sima arcú blogtársam, néhány hónappal ezelőtt – még a Gyurcsány-kormány idején – nagyon könnyedén emlegette, hogy demokráciában politikai váltógazdálkodás működik. Vagyis, ha az egyik kormány nem megfelelő, jön, jöjjön az újabb. Nos, ez a kívánság lehet, előbb-utóbb teljesül.
A nagyvezír már hetek óta a jobboldal nemcsak magyar, de európai győzelméről beszél. Márpedig a győzelemhez hősök is dukálnak. Kik lehetnek egy magyar jobboldali győzelem hősei? Nyilván nem az olyan nyamvadt alakok, mint én, aki évek óta itthon ül, és a médiából tájékozódik többek között a televízió ostromáról.
Wittner Mária, fideszes országgyűlési képviselő anno megmondta, hogy ő most (2006 októberében) 56-ban, a forradalomban érzi magát. Márpedig az ő szava ebben a kérdésben hiteles kell, hogy legyen. Igaz, a tévét ostromlók azért mégsem az igaziak voltak. Szerencsére. Az igaziak, a Köztársaság téri pártházból fegyvertelenül, feltartott kézzel kijövőket meglincselték. Erről a világsajtót bejáró, szenzációs fényképek tanúskodnak.
Vagy itt van most, napjainkban, a Magyarok Nyilainak ügye. A hivatal minden áron terroristákat kíván bennük láttatni. Nyilván divatos vád ez napjainkban, csak hát hol vannak ők az igaziaktól? Azért lennének terroristák, mert néhány politikus háza, ajtaja körül valami petárdát felrobbantottak, hogy megfélemlítsék őket? Ez terrorizmus lenne ? Ha a jobboldal parlamenti győzelme esetén netán börtönben lennének ezek a „terroristák”, legyünk nyugodtak, híveik az első napokban kiszabadítják őket.
És a Magyar Gárda tagjait, akik fityiszt mutatnak a mostani hatalomnak, a híveik nem hősként ünnepelnék, vagy ünneplik majd?
Ne áltassa magát senki.
A politikai sorskerék forog.
És mivel forog, az esetlegesen győző jobboldaliak se áltassák magukat...
Balogh Lajos, Budapest

Téves célirányzék

Nem szeretnék első vonalas politikus lenni. Azért, mert nekik akár tetszik, akár nem, minden megszólalásnál ügyelniük kell arra, hogy politikai céljaikat elérjék. Ami legritkábban esik egybe a valódi nemzeti célokkal, az objektív igazsággal. Sokkal inkább a hatalom megszerzése, megtartása a motivációs meghatározó.
Hagyomány Orbán Viktornál, hogy Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján veretes beszédet intéz a lelkes hallgatósághoz. Nagyon helyes dolog, ez akár más pártelnöknek is eszébe juthatott volna, mert hiába határainkon túli esemény, a Romániában élő honfitársainknak sokat jelent, ha tekintélyes magyarországi politikusokat hallhatnak élőben.
Orbán Viktor pár évvel ezelőtt Tusnádfürdőn azt találta mondani, a baloldal rárontott a nemzetre. Jól hangzik. Azon azért érdemes elgondolkodni, hogy az elmúlt évszázad két nagy világégésébe milyen színezetű kormányok vitték bele a magyar nemzetet, amely a szégyenteljesen igazságtalan trianoni döntés után megindult a szétforgácsolódás útján. Ami a határokkal való elválasztást illeti. De ahogy József Attila „tudósít” bennünket, nem baloldali kormányzás idején tántorgott ki Amerikába hárommillió emberünk. Pedig amint Orbán Viktor mondta, a baloldal rontott rá a nemzetre.
De most, a „csúfos vereség” után aztán coki a baloldalnak. Legalábbis a baloldali fóbiában egyáltalán nem szenvedő Orbán Viktor szerint. Jön a szép, új világ, ahol az állami mindenhatóság majd kisegíti a kisembert, megcsapolva a gaz baloldali érzelmű, MSZP-közeli üzletemberek jövedelmét. Nem tanult a marxizmus ma is érvényes igazságaiból semmit. Azzal, hogy szerinte az államnak kell a bajbajutottakon segíteni, arra utal, hogy a központosított pénzek igazságosabb szociális elosztásánál csak a „rárontó” baloldali eredményeket akarja megtartani, esetleg visszahozni. Csak éppen jobboldali csomagolópapírba burkolva. De a tőke működése hosszú távon, soha nem egyes emberek, kormányok vágyain, elhatározásain alapult. Az állam csak szabályozhatja, befolyásolhatja a tőke működését jogrendjével, de alapvető természetén nem változtathat. Ha pedig ezen változtatni akar, akkor visszatér az alapvetően voluntarista szemléletű gazdaságpolitikához. Vagy eléri, hogy a demagóg populizmussal elkábított tömegek haragja egy erőteljes, szintén populista ellenzéki támogatással ellenük forduljon.
Hamis húrokat penget tehát Orbán a maga Tusnádfürdőn kifejtett baloldali veszélyről, bukásról zengő szónoklataiban. De neki hatalomra jutás esetén, nem lesz olyan könnyű dolga, mint gondolná. Szívós munkával, pusztán a hatalom visszaszerzéséért folytatott, nem nemzet-, hanem párt-érdeket szolgáló politizálásával sikerült saját választóiban, de a magukat jobboldali radikálisoknak nevező szimpatizánsokban is elmosni a határvonalat a szélsőség és a józan középút között. Ez maga a tömény identitászavar. Tehát kétfrontos harcot kell majd folytatnia. Ahol már nem működik a dodonai jópofáskodás a szónoklatokban.
Nem beszélve arról, hogy hatalmon már nem elég szónokolni, ott élesben is kell vitatkozni. Ha tényleg annyira nagy vereséget szenvedett volna a baloldali eszmeáramlat, akkor nem kéne a „döglött” oroszlánba galádul, gyáván belerúgni. Nem kéne a baloldali eszmerendszerből a szociá-
lis gondoskodás bukott eszméjét átvenni. Nem kéne célkeresztbe fogni a kimúlt vadat. Természetesen képletesen értve, a demokratikus pártpolitika szabályrendszere szerint értelmezve. Sokkal inkább arra a „vadra” kellene figyelni, amelyiknek étvágya kiszámíthatatlan. Nem úgy tűnik, hogy békés növényevő lenne. És így nem lehet tudni, hogy mikor mar bele egykori gondozójába. Tősér István, Miskolc

Anomália a fejekben

T. Matild írt egy vezércikket a Magyar Nemzetbe, „Anomáliák” címmel, ahol Laborc Sándor lemondásával foglalkozik. Összekavarja az UD Zrt. ügyét azzal, hogy Laborc távozása „csapás a Gyurcsány–Apró klán még mindig jelentékeny informális hatalmára”.
Mit lehet erre mondani? Primitív kis blöff, mert a Gyurcsány–Apró klánnak annyi köze van az egészhez, mint nekem az űrkutatáshoz. Nem értek a nemzetbiztonsági dolgokhoz sem, nem is érdekelne, ha... minden lében nem lenne ott országunk legnagyobb „nemzetbiztonsági szakértője”, Demeter Ervin. Erről az úgynevezett UD Zrt. történetről már annyi hazugságot olvastam, hogy a végén megértettem, az egész vagy egy nagy hazugság, mint mindig, vagy valamiképp el kellett távolítani a Szovjetunióban végzett Laborc Sándort, és kinevezni saját kádert a posztra. Esetleg Demeter megint titokminiszter akar lenni. Mellesleg, ahová beteszi a kezét, ott mindenhol gondok és botrányok vannak.
Biztos vagyok benne, hogy soha nem fog kiderülni az igazság az UD Zrt.-ről, mint ahogy nem derült ki a mai napig a Deutsch-féle megfigyelési botrány (MSZP-kontra Fidesz, 1998), s nem derült ki a Kaya Ibrahim meg Josip Tot úr története.
Mint egy olyan ember, aki nagyon tiszteli Dávid Ibolyát, az MDF vezetőjét, nem hiszem el, hogy ez a politikus asszony ki mert volna állni az újságírók elé az UD  Zrt. ügyben, ha mint jogász, nem lett volna biztos benne, hogy csak az igazat mondhatja. Az eredményt ismerjük: ő lett a bűnös.
Vannak primitív találgatások, beszédek, vannak cikkek a szélsőjobboldali lapokban, amelyek tele vannak hazugságokkal, de senki, sem az ügyészségtől, sem más igazságügyi hivataltól nem mondja meg az embereknek, mi történt ezekkel a koszos ügyekkel. Nem mondják meg, miért csak nálunk vannak ilyen botrányok  Tudom, az egészből nem lesz semmi, az egész egy buborék, játék, ami arra ment ki, hogy kirúgni Laborcot, aki „közel került az oroszokhoz”
Ebben az egész ügyben az ország érdekeit
tekintve, a legveszélyesebbnek a titkosszolgálatokkal történő bánásmódot tartom. Ennek, a legteljesebb titokban és csendben dolgozó szervezetnek ez a sajátja, tagjai, munkatársai ismeretlenek. Például az angol M16 vezetőjét sokáig nem ismete senki, még az angol miniszterelnök sem. Remélem, még Demeter sem, mert ott jobban védik embereiket, mint saját anyjuk tenné. És ha megnézzük, ami nálunk titkosszolgálati munka néven folyik, az egy igazi Sas-kabaré. Nálunk egy jobboldali laptól egy jobboldali országgyűlési képviselőig, mindenki bármikor, állampolgári jogon követelheti a legtitkosabb adatok nyilvánosságra hozatalát. Ilyen körülmények közt dolgozik ma a Nemzetbiztonsági Hivatal. Még szerencse, hogy a Magyar Nemzet nem hozza le a teljes névsorukat, címüket, telefonszámukat. Ez lenne jó cirkusz, kabaré, mert a többit már ismerjük. Csak annak az ügynöknek a nevét nem, aki feltárta ezt a „komoly UD Zrt.” ügyet. Lehet, hogy Demeter ezt is meg fogja mondani. Várok. Van időm. A cirkusz folytatódik, a bohócok a porondon vannak. Kezdődik a zene! Jó szórakozást, emberek!    
Balog Viktor, Csepel

Szűk lehetőségek

A Csernok Attilával készült interjúban ismét terítékre került a monetáris politika, amelyben sommás vélemény formájában megjelenik Simor András (és Járai Zsigmond) egyszemélyes felelőssége. A képet azonban árnyalni kell, hiszen az irányadó kamatláb meghatározása a Monetáris Tanács feladata, és nem kizárólag a jegybankelnöké. Ez a testület azonban elég népes, jelenleg kilenc tagja van (három belső, az elnök, a két alelnök és hat külső ember), de néhány hónapja még – a Költségvetési Tanács megalakulásáig – 11 tagja volt. Ennyien döntenek többségi szavazással az irányadó kamatlábról, és a tagok között vannak „galambok és héják”.
Meg lehet fogalmazni súlyos kritikákat az MNB kamatpolitikájáról – ahogy teszi ezt szinte napi rendszerességgel Róna Péter –, de azért a kiegyensúlyozott véleményalkotás érdekében talán azt is célszerű lenne megállapítani, hogy a fiskális „ámokfutás”, valamint a nemzetközi-pénzügyi krízis meglehetősen leszűkítette a monetáris politika eszköztárának kombinációs lehetőségeit.
Wiegandt Tamás, Budapest

Járni kell, de gyalog

A hírek szerint az MSZP politikusai a közeljövőben országjárásra készülnek. Ezt a nemes célt csak akkor koronázza siker, ha a tarsolyukban olyan baloldali tartalmú eszméket hordoznak, amelyek választ adnak a lakosság gondjaira. Az sem mellékes, hogy gondolataikat ne pódiuméhesen közöljék a települések lakóival, hanem gyalog járják az utcákat, szólítsák meg az embereket.
Egyetemi éveim befejezésekor professzorom egy életre szóló tanáccsal ajándékozott meg, amikor megkért, ha kocsid lesz, ne felejts el gyalog járni. Ma is így élek, a gyalogjárást elsősorban Hajdúszoboszlón kerékpározással is vegyítem, de olyan biciklivel, amelynek jó a fékje és így gond nélkül megállok, ha a járókelők beszélgetni akarnak velem.
A budapesti vezető politikusokat nem csak a nagy sebességgel elsuhanó gépkocsikban, hanem a villamosokon, buszokon is jó lenne látni, így beszélgetési lehetőséget felkínálni az utasoknak. Ezen politikusoknak nem ártana egy olyan tervet készíteni, amelyben meghatározzák, hogy a hét melyik napján utaznak villamossal, busszal. 
Szerintem a politikai elit devalvációját a gyalogjárás hiánya is okozta. Csak akkor érdemes elindulni politikai gyalogtúrára, ha félre tudjuk tenni saját gondjainkat és érzelmi reakciónkat a másik emberhez tudjuk igazítani, érzelemben teljesen jelen tudunk lenni a befogadóval. Ez a gyalogjárás hatékonyságának egyik titka. A gyalogjárások alkalmával folytatott beszélgetések csak akkor eredményesek, ha jól feltérképezzük a befogadó szükségleteit, ha az empátia érvényesül. Sokat segít a gyalogjárás során, ha felkészülünk a település gondjaiból az adott utca problémáiból, ha a beszélgetés során szóba hozzuk ezen kérdéseket is.
A gyalogjárás csak akkor eredményes a politikusok számára, ha példamutató életet élnek, ha nap mint nap igazolják, hogy a közösség boldogulásáért dolgoznak, ha magukévá teszik Széchenyi István Naplójában megfogalmazott gondolatát „a tökéletesség felé vezető út csak az lehet, melyen az ember a közjóért munkálkodik”.
Dr. Takács Imre, Hajdúszoboszló

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!