Voltam Párizsban. Nem először, oké, csak mindig meglepődöm, mennyire
nem olyan, mint...  mint bármi. Hogy már ne írjam, hogy az Avenue des
Champs-Élysées-re mennyire nem hasonlít az Andrássy út, bár mintha azt
hallottam, hogy az tulajdonképpen a mi kicsi francia sugárutunk.

Kicsit mászkáltam, két napig voltam ott összesen, igazán nem volt sok időm, csak csendesen megrohadtam, miközben a Louvre-tól az Eiffel-toronyig gyalogoltam, de hát közben is minden szép, nem úgy, mint Budapesten, ahol a legpraktikusabb városnézési mód az, ha az embert bekötött szemmel viszik egyik műemléktől a másikig. Rogán Antal igyekszik nagyon helyesen összekötni az ötödik kerület nevezetességeit, mondjuk sétálóutcával, hogy ne üssék már el a japán turistát a bazilika és a Lánchíd között, de úgy egyébként iszonyatos az egész. Egy barátom épp tegnap robbant rá egy amerikai lánycsoportra, az volt az ismerkedő kérdés, hogy mi a francot keresnek itt, mondják, turisták, mire a barátom: de minek? A lányok tűnődtek kicsit, aztán kibökték: egyetlen napra jöttek. A barátom arcán a mosoly: ja, úgy érthető. Nem vagyok gulyás, nem hordok karikás ostort a gatyámon, nem keverem Bukarestet Budapesttel, a világ egyik legszebb nyelvét beszélem és azonnal agyonvágok mindenkit, aki röhögni mer azon, hogy túl sok benne az e-betű, meg minden. Eszeveszett szerelem ez nekem. Csak miközben úgy el vagyunk ájulva saját magunktól, mert azt akarjuk hinni, hogy mi mindent megtettünk a hazánkért s azt a lehető legszebbre faragtuk, jobb ha nem mászkálunk ki másokhoz, mert a pofánkba robban az, ahogyan élhetnénk, ha lenne agyunk hozzá. Megalázó az a különbség, amely egy párizsi külvárosi mellékutca és az Andrássy út között tapasztalható, az utóbbi koszos, szocializmusból maradt boltmúmiáival, retkes házfalaival, szakadt összképével nem jó semmire, csak azoknak, akik mindig azt látják, amit látni akarnak. Bár lehetek én a hazaáruló, folyton negatív, nemzetietlen, esetleg csak egyszerűen hülye barom. Engem igazán meg lehet győzni. Most, hogy mondja a bácsi, akinek a kezében az a székláb van, egészen kezd tetszeni Budapest. Duna... hidak... házak... izé... Javaslom, mától ne az legyen a magyar Champs-Élysées, legyen a Champs-Élysées a francia Andrássy út, n’est-ce pas?

Jáksó László

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!