Ismét van szupersztárja a német politikának. És bizony nem Angela
Merkel az, akit pedig a nagyvilág igazán nagyrabecsül, egyesek szerint
ő a földkerekség legnagyobb hatalmú asszonya. De most nem róla van szó.
A Die Zeit korábbi főszerkesztője, mai kiadója a hetilap legfrissebb számában állítja: Karl-Theodor zu Guttenberg, a 37 éves gazdasági miniszter, a keresztényszocalisták, vagyis a CSU főtitkára a német politika új csillaga, aki egyik-másik fölmérésben még akár meg is előzi főnökaszszonyát a népszerűségi listákon. A zselézett hajú, jóképű ifjú arisztokrata szinte a semmiből jött – írja a Die Zeit hasábjain Josef Joffe –, s egy esztendeje jóformán még alig ismerték, amiben bizton van némi túlzás, de az igaz, hogy csak februártól jegyzik a nevét a híriparban, amióta a szövetségi kormány gazdasági minisztere. S még hozzá nem is akárhogyan jegyzik: merthogy olyan nagy befolyású és híres lapok, mint amilyen a Der Spiegel vagy a Stern, is rokonszenveznek a gazdasági tárca irányítójával, noha ezek az újságok hagyományosan nem szívlelik – s akkor finoman fogalmaztunk – a Keresztényszociális Uniót, vagyis a CSU-t. Mi a titka tehát? Ezt feszegetik a német közírók, s persze először mindjárt a családra figyelnek. Kétségtelen, nem akármilyen famíliáról van szó. Felmenői között többen vannak olyanok, akik részt vettek a Hitler-ellenes összeesküvésekben, édesapja amatőr karmesterként szerzett magának hírnevet, felesége ükunokája Bismarck hercegnek, tehát a vaskancellárnak; aztán akad a családban Ribbentrop-leszármazott is, s persze van olyan őse a miniszternek, akinek része volt az egykori müncheni tanácsköztársaság leverésében. Bármilyen sokfelé ágaznak is a családi kapcsolatok, önmagában ez nem magyarázhatja zu Guttenberg népszerűségét. És arisztokrata származása sem, hiszen ebbéli minőségében nem „úttörő”: a szövetségi köztársaság történetében akadtak előkelő származásúak az ország vezetői között, talán a leghíresebb Otto von Lambsdorff volt, a szabaddemokraták nagy tekintélyű, markánsan piacpárti vezetője.
Alighanem másutt kell tehát keresni a népszerűség okait: az elemzők megemlítik, hogy Guttenberg báró nem a CDU és CSU szokásos politikusképző óvodájából került reflektorfénybe; a jogvégzett miniszter hivatása gyakorlása közben jegyezte el magát a politikával. És több mindenben különbözik társaitól. Például viszonylag kevesen viszik el szabadságukra Platon Politeiáját, ráadásul eredetiben. De ha valamilyen filoszképzetünk támadna róla, azt hamar korrigálnunk kell: a róla szóló jellemzésekben rendre visszatér az angolból a németbe átszivárgó „glamour”: a báró mindig választékosan öltözik, az eleganciának és a férfiúi rátermettségnek valamilyen sajátos aurája, légköre veszi körül, s persze tudják róla, hogy két szép leánygyermek édesapja.
A kedvező külsőségekhez társul, hogy a miniszter kiválóan „kezeli” a sajtót, vagyis médiaprofi. De a titok megfejtéséhez mindez aligha elég. Az elemzők fölidézik, hogy a miniszter a válság világának kérdéseire rendre nagy körültekintéssel és hosszas tűnődés után válaszol. S például ellentmond főnökasszonyának: nem támogatta ugyanis az Opel megmentését, most pedig a híres áruházlánc, a Quelle megsegítése lett vita tárgya. Hatezer munkahely forog kockán, így hát mindenképpen indokolt az állami támogatás, mondogatták sokan. A báró megint ellenkezett, nem helyeselte a költséges segítségnyújtást, igaz, utána beadta a derekát, de véleményét fenntartotta. Hiába közelednek a szeptemberi választások, a miniszter nem keresi az olcsó népszerűséget, mindig minden kérdésben mérlegel, elemez és ha kell, még enged is álláspontjából: az ígéreteknek a megvalósíthatóság és a józan ész szabjon korlátokat, mondogatja. Egy tapasztalt müncheni elemző úgy látja, a miniszter azt a reményt testesíti meg, hogy „van más politika is”. Ennek belső lényege talán az lenne, hogy még a válság szorításában és a választások közeledtével sem szabad elveszíteni realitásérzékünket és alapvető jogunkat az önálló gondolkozáshoz.
Azért a szupersztárnak – ha tényleg az – nem lesz könnyű dolga: a válságnak még nincs vége s a választási küzdelem csak most kezdődik Németországban. A csatazaj elviseléséhez valóban jól jöhet Platon, aki szerint az élet egyedüli értelme: szemlélni a szépséget önmagában.
Martin József
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!