Hiányzik a politikából a megújulás képessége

 

l Az ön ötlete volt, hogy legyen az MDF európai parlamenti képviselőjelöltje Bokros Lajos és Habsburg György? Ha ezt tanácsolta: milyen megfontolásból?
– Bokros Lajos már másfél esztendeje ott van az MDF körül. Havonta találkozott a párt vezetőivel, tartott nekik előadást. Sok MDF-vezető fejében
megfordulhatott akkor, hogy kapjon nagyobb szerepet a pártban. Ahhoz, hogy ez meg is történjen, nyilván az ő személyes döntése is kellett. Engem megkérdeztek arról, mi a véleményem, hogy Bokros legyen az MDF EP-listás jelöltje, és én ezt helyeseltem. Szóval az ő személye számomra nem volt váratlan. Habsburg Györgyről is kérdeztek, s úgy véltem: ők Bokrossal nagyon érdekes párost alkotnak, hisz’ Habsburg György a maga történelmi múltjával és katolikus hátterével jól kiegészíti a banki és pénzügyekben nemzetközi hírnevet szerzett Bokrost. Egyiküket sem én „találtam ki”. Arról, hogy kié az ötlet, Dávid Ibolyát kellene faggatnia, mert engem ő kérdezett meg erről.
l Ön javasolta, hogy Dávid Ibolya tárja a nyilvánosság elé a lehallgatási históriát? S miből gondolták, hogy Almássy Kornél „a Fidesz kezére játszaná” az MDF-et?
– Támogattam Dávid Ibolyát, hogy ezzel az üggyel lépjen a nyilvánosság elé. Szigorúan csak az üggyel, de nem a hangfelvétellel. Nem is ő hozta nyilvánosságra a hangfelvételt, csupán a tényt ismertette, és felkérte az illetékes szerveket, hogy vizsgálják ki mindazt, ami a birtokába jutott CD-n szerepelt. Lássuk be, furcsa is lett volna egy politikustól, ha nem szólal meg nyilvánosan, miközben vizsgálatot kér erről a hangfelvételről. Egyébként Almássy, akivel személyesen jó a viszonyom, maga lépett vissza a jelöltségtől, és ha jól emlékszem, azt mondta az MDF választmányának: támogassák Dávid Ibolyát, ahogyan ő is teszi. Azon kívül, hogy bizonyos politikai mozgásait nem értettem – például: miért akar pártelnök lenni, amikor még igazán ismertté sem tudta tenni magát – semmi bajom nem volt, sőt helyes politikusi lépésnek tartottam az elnöki aspirációt. Megjegyzem, ugyanez a gond az SZDSZ jelenlegi elnökével, Retkes Attilával, akinek szintén előbb ismertté kellene válnia, hogy utána népszerű lehessen, így a szavainak súlya legyen. Ez viszont hosz-
szú idő.
l Térjünk vissza még a hangfelvételhez! Hogyan került képbe az UD Zrt? Honnan, kihez, hogyan jutott el az a bizonyos CD, amelynek alapján Dávid Ibolya sajtótájékoztatón jelentette be: több, volt és jelenlegi politikus is érintett lehet az ő személyét érintő adatgyűjtésben.
– Fogalmam sincs róla, hogy hogyan jutott el a párthoz. Talán az MDF politikusai tudnak erről valamit; nekem nem mondták el. Az illetékeseknek nyilván ezt is ki kellett volna vizsgálniuk. Ám miután az MDF-elnök beadványára elutasító válasz született, arra már aligha számíthatunk, hogy e rejtélyről lehull a lepel. Az viszont igaz: az elsők között voltam, akik hallhatták a felvételt. Dávid Ibolya nekem mutatta meg a lakásán a CD-t, mert a zenei lejátszóján nem tudta meghallgatni, és mivel a laptopom épp nálam volt, azon játszottuk le.
l Mit szólt hozzá?
– Meglepődtem. Éreztem, hogy valami nagyon komoly, súlyos esetről van szó, noha nem ismertem a szereplőket, akik a felvételen beszéltek. Később már más forrásokon keresztül kiszivárogtak egyéb hangfelvételek: állami, ellenzéki, nemzetbiztonsági vezetők megfigyelésének, ügyvédi iroda bekamerázásának és fegyvertartás gyanúja, sőt, még „kéz- és lábtörés” gyanúja is szerepelt rajtuk. Ezeknek a valóságtartalmát pedig nagyon alaposan ki kellett vizsgálni, amit remélem, az illetékes hatóságok megtettek. Már csak azért is, hogy az említetteket meg lehessen védeni, ha kell. Ám ezekről a vizsgálatokról furcsa módon eddig nem lehetett hallani semmit, csak szivárgó információkat, hogy sehol nem történt semmi gyanús…
l Laborcz Sándor, a Nemzetbizton-sági Hivatal főigazgatója és ön is lemondott a nyomozás „fordulata” láttán, hogy ugyanis az ügyészség az UD-nél mindent rendben lévőnek talált és az ügy miatt a Fidesz Dávid Ibolyát tette „felelőssé”. Ám mindketten kifogásolják ezt a vizsgálatot. Mit gondol, konkrétan kik és mit hibáztak el?
– Tisztázzuk: aki a nyomozás fordulata miatt mondott le, az nem én voltam, hanem Laborcz Sándor. Csak látszólagos az időbeli egybeesés. Az ő lemondásáról sejtelmem sem volt, amikor én már egészen más okból úgy döntöttem, hogy a cégcsoport vezetését kiváló kollégámnak, Gyulai Attilának átadom. S ennek az okait a lemondásom előtt jóval le is írtam. Amit kifogásolok a vizsgálatban, az az, hogy csak kiszivárgott információkból kell tippelnie mindenkinek – nekem is – arról: mi is lehet ez az egész ügy. Nem elég, ha érzékenyek vagyunk arra, hogy a hangfelvételt tartalmazó CD hogyan került nyilvánosságra, legyünk kellően érzékenyek arra is, hogy az ügyészségről hogyan szivároghatnak ki a nyilvánosságra egyelőre egyáltalán nem tartozó információk. S egyoldalúnak érzem az ügyészség álláspontját: az egyik oldalt – a hangfelvételen védtelen és támadott Dávid Ibolyát – teljesen feketének látja, negatívan ítéli meg, a másik oldalt pedig – akiről vagy akikről csak a kiszivárgott információkból lehet valamit sejteni, de hivatalosan nem tudni, hogy kik állnak a háttérben – teljesen fehérnek, tisztának látják. Ennek ellenére senkit nem tennék felelőssé; nem szeretném az ügyészség munkáját minősíteni. Csak az érzésemet mondom: igazságtalannak tűnik ez a megközelítés. És ma már, ismerve a CD-n
szereplők nevét, azt gondolom, ők egyet biztosan meg tudnának tenni: tisztázhatnák, hogy Dávid Ibolyának ebben az ügyben nem „fekete” a szerepe.
l Milyennek látja a mai magyar pártpalettát?
– A mai magyar politikát rendkívül provinciálisnak tartom; versenyképtelennek, nemcsak kelet-nyugati összevetésben, de regionálisan is, a szomszédos országok pártjainak minőségéhez képest. A magyar politikából hiányzik ma a megújulás képessége. A húsz éve kialakított, gyakran rossz struktúrákra épül a hazai politikai rendszer. Az „eredménye”, hogy semmit nem tudnak kezdeni a pártok az olyan kétharmados alapkérdésekkel, amilyen például a pártfinanszírozás. Pedig ez az egész ország minőségéről szól; ez építi fel a politikai korrupciót. Azt is látom, hogy a pártjaink versenyt játszanak, hogyan lehet minél jobban leépíteni a politikát. Licitálnak, mondván, „politikusból túl sok van”, és mennyivel legyen kevesebb, mennyivel legyen kisebb a parlament, mennyivel keressenek kevesebbet a politikusok. Ám ezzel a választók szemében leértékelik a parlamentarizmust és felerősítik a szélsőségeket. A magyar demokratikus pártok semmit nem tudnak kezdeni azzal sem, hogy a Jobbik beemelte a „cigánybűnözést” a honi politikai életbe. Nem reagálnak rá, nem állítanak szembe ezzel alternatívát. Úgy tűnik, megszűnt a demokratikus pártok közötti szolidaritás, s egymással kapcsolatban az ártatlanság vélelme; kriminalizálják egymást. Erre példa az is, hogy a Fidesz Dávid Ibolya azonnali, gyorsított kiadását követeli a parlamenttől, miközben más ügyekben, amikor mondjuk rendőrt pofozott meg egy képviselő, vagy jogsérelmet okozott egy átlagos magyar választónak, nemhogy ügygyorsítást nem követeltek, ki sem adták az illetékes hatóságoknak. S bár azt hiszik, hogy maguknak használnak, valójában a Jobbiknak tesznek jót. Ilyen az is, amikor azt halljuk, hogy majd jön Orbán Viktor és a Fidesz, és akkor itt majd rendesen leültetik azokat, akik eddig megúszták a büntetést. Ez a „rendcsinálási” üzenet ugyanis nem őt erősíti. Ez a Jobbik „hiteles” terepe.
l És mit gondol a pártpaletta  változó színeiről, arányairól?
– Jól látszik a Fidesz és Jobbik előretörése, illetve hogy az SZDSZ és az MSZP nagyon elszúrta. Az SZDSZ azzal, hogy nem volt látható a politikája; nem lehet egyszerre bent is lenni a kormányban, meg kint is; ülni a felügyelőbizottságokban, de közben ellenzéki politikát folytatni és ugyanakkor a költségvetést elfogadni a szocialistákkal; nem is szólva a saját választóik szemében is visszatetsző korrupciós ügyekről. Az MSZP pedig már régóta nem foglalkozik mással, mint saját magával. Pontosabban: a politikusai egymást fúrják. Elég megnézni a szocia-
listák politikai kommunikációját: nem képviseli önmagát a nyilvánosságban az MSZP. Elszalasztja az alkalmakat. Jó példa erre, hogy Orbán Erdélyben Basescu mellet kampányolt, s kihagyta az MSZP, hogy legalább rákérdezzen: ha éppen Orbán kampányolt sok éven át a kettős állampolgárság mellett, a határon túli magyarok fontosságát hangoztatva, akkor most hogyan teheti meg, hogy éppen a magyarok elnökjelöltjével szemben egy román párt elnökjelöltje mellett tör lándzsát?…
l Mintha a hazai rendszerváltó pártok lassan „leépülnének”. Ez törvényszerű?
- Húsz év sok. Ennyi időn át senki sem képviselheti ugyanazt változatlanul. A szomszéd országokban a pártok nevet változtattak, új formációkban jelentek meg. Magyarország az egyetlen a régióban, ahol viszonylag stabilan megmaradtak a rendszerváltó pártok. De közülük csak a menet közben látványosan politikát váltó Fidesz erősödött meg. Ha egy párt túl sokáig marad a porondon, el tud lustulni; szerintem ez történt a rendszerváltásban részt vevő MSZP-vel is.
l Mit gondol: mi lesz e folyamat eredménye jövőre, az országgyűlési választások után? Jön a kétpártrendszer?
– Kétpártrendszerről akkor se beszélhetnénk, ha csak ez a két párt maradna talpon, mert a Fidesz mellett ott a KDNP, az MSZP mellett pedig a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. De fordítsuk komolyabbra a szót! A fő kérdés szerintem a Fidesz számára az, hogy tud-e majd önállóan kormányt alakítani, s ha sikerül, akkor a parlamentbe jutó Fidesz mennyire lesz egységes, és a saját kormánya szétesik-e alatta. A többi párt és az egész demokrácia számára pedig a legfontosabb kérdés az, hogy lesz-e a Fidesznek komolyan vehető ellenzéke. Egy demokratikus országnak abból kellene táplálkoznia, hogy van egy rendes, komoly kormánya és annak rendes, komoly ellenzéke, s mind a kettő a maga szerepében jól működik. Azt pedig, hogy a komolyan vehető ellenzék pártjai együtt elérik-e majd az egyharmadot, még nehéz megítélni. Tény, hogy az MSZP, az MDF és az SZDSZ is gyenge lábakon áll; utóbbi a legveszélyeztetettebb, mert még a saját politikusai is azt mondják: „vége van”. S hogy kire szavaznak majd a most sokat vesztett pártok hívei? Választhatnak majd – a meglévő választékból, illetve néhány új formációból…
l Tényleg úgy véli, hogy – miként a HVG-ben írta – a magyar demokrácia és az ország a szétzüllés útján jár?
– Igen. Azt gondolom, az irány rossz. Emiatt pedig a szocialisták nem tehetnek panaszt a Fidesznek, hisz’ hosszú évek óta ők adják a parlament vezető erejét. Az ő irányításuk alatt választottak köztársasági elnököt, legfőbb ügyészt, országos rendőrfőkapitányt, legfelsőbb bírót; őket terheli a kormányzás felelőssége. Az ország pedig azért jár a szétzüllés útján, mert nincsenek együttműködő demokratikus erők, közösen épített demokratikus intézmények, nem tartják kellően tiszteletben a hatalmi ágak szétválasztását és nincsen az egésznek a hátterében politikusi felelősség, ha a helyzet indokolja, akár „a kellő következtetések levonásával”. Egy ország akkor jár jó úton, ha a politikai képviselete egyben van; ha harmonikusan együttműködnek a választott képviselők és a választóik.
l Jól ismeri a politológusi szakmát: tényleg nincs egy független elemző cég sem Magyarországon? Ön végül is miért mondott le?
– Ha egy politikai elemzőt megkérdeznek ma, hogy miből él, és azt feleli, csak a politikai elemzéseiből, akkor ez nehezen hihető. A valóságban azonban ebből születnek a tanácsadói megrendelések, ami önmagában még nem jelent pártkötődést. Ezt nem is kellene szégyellni, mindenki elmondhatná, hogy melyik pártnak ad tanácsot, ahogyan mi régóta nyíltan vállaltuk, hogy a Political Capital az MDF tanácsadója. Többször is próbálkoztunk azzal, hogy a hazai elemzői szakmában – amelyről egyébként a minőségét illetően összességében jó a véleményem – mindenki hozza nyilvánosságra, melyik pártnak vagy pártközeli szereplőnek ad tanácsot. Ugyanis még a laikus olvasó és néző is érzi, hogy kinek az elemzése mögött melyik párt iránti „figyelmesség” lehet. A saját elemzői hitelességük nőne, ha ezt nem lepleznék. Ami pedig engem illet, nem morális vagy „összeférhetetlenségi” ok miatt lépek vissza a nyilvánosságtól. Csupán arról van szó: napi elemzői médiaszerepléseket – ahogyan eddig – most nem szeretnék vállalni. A Political Capital, mint politikai elemző cég nyolc év alatt megérett arra, hogy a vezetői székéből fölállhassak, és ezzel a cég a hazai kampánytanácsadásból kivonulhasson. Arra majd alakul egy külön intézet…
l És akkor ön mihez kezd az életé-vel?
– Irigylésre méltó helyzetbe kerültem: átmenetileg „nyugdíjba” tudok vonulni. A cégcsoportunk, a Capital Group felnőtt mára, itthon és külföldön kiharcolta a pozícióit. Aktívan vállalatot vezetni a közeljövőben nem szeretnék, de ettől a tulajdonomban több cég is marad. Közéleti tanácsokat persze adok ezután is. És sokat olvasok. De a legfőbb tervem, hogy végig akarok gondolni néhány, nagyon fontos hazai közéleti ügyet, és azután ezekről nyilvánosan is meg szeretnék szólalni.
l Például?
– Mindjárt az első lehet a magyar demokratikus erők egymáshoz való viszonya.

Vasvári G. Pál

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!