Nyelvelő

Vajon kell-e védeni egy ország hivatalos nyelvét? Szükség van-e nyelvtörvényre nyelvészeti szempontból? Úgy hiszem, a többség által beszélt nyelv védelmében aligha. Az a státus, hogy egy nyelv hivatalos nyelv, már elegendő védelmet jelent önmagában. Nagyon ritka az a helyzet, amikor védeni célszerű a többségi nyelvet a kisebbség nyelvétől. A nemzetközi gyakorlat szerint pont a kisebbségek nyelvét védik. Kevés kivétel van. Például a nyelvükre, kultúrájukra joggal büszke franciák hoztak a nyelvhasználattal kapcsolatos jogszabályokat, ők manapság is küzdenek, de nem a kisebbségek nyelve, hanem az angol hegemóniája ellen. Előfordult az is, hogy a hatóságok erősítették az államnyelv védelmét büntetési tételek meghatározásával. Ilyen esetben az alkotmánybíróságok mindig felszólították a parlamentet, hogy megfelelően egyensúlyozzanak a nyelv védelme és a személyek szólásszabadsága között. A francia Conseil Constituniel a szankciók többségét eltörölte az idegen nyelvek használata elleni törvényben. Hasonlóképpen a kanadai legfelsőbb bíróság is a francia nyelv québeci használatát támogató törvényben módosításokat kényszerített ki, hogy ez más nyelvek használatára – különösen magánintézményekben – indokolatlan korlátozásokat ne tartalmazzon. A német alkotmánybíróság pedig kimondta, hogy a nyelv alapvető szabadság, ezért rendszerint a lehető legkisebb fokban kellene normatív szabályozás tárgyának lennie.
Tehát napjainkban leginkább a kisebb, rászoruló nyelvet védik. Skóciában például gael (kelta) nyelven kell tudni bizonyos közhivatalok betöltése esetén. Amerikában az indián nyelvek kihalását próbálják megakadályozni. Ehhez képest  a magyar nyelvhasználatnak árt a szlovákiai nyelvtörvény. Erkölcsileg legfőképp, mert nem engedélyezi a kisebbségi nyelvhasználatot ott, ahol korábban ez gyakorlat volt. A szlovákiai szabályozás az egyházaknak és vallási közösségeknek is előírja az államnyelv használatát az ügyvitelkor. Ezzel kapcsolatban azonban már az uniós biztos is megjegyzi, hogy az állam megkövetelheti az egyházak jogi erővel bíró és a polgári állapotra vonatkozó dokumentumainak az állam hivatalos nyelvén is történő vezetését. Ez a követelmény azonban az ajánlás szerint nem terjedhet túl a szigorúan vett szükséges nyilvántartási célokon. Finnországban a korábbi elnyomó svédek nyelve is hivatalos, Svájcban a német, az olasz, a francia mellett a rétoromán is államnyelvnek számít. A legfejlettebb európai államok példája azt mutatja, semmi baj nem történt a finnel vagy a némettel attól, hogy más nyelveket is ugyanarra a jogi szintre emeltek. A több hivatalos nyelv gyakorlata korszerű gondolat. A legszebb példa erre maga az unió, ahol minden ország minden hivatalos nyelve egyben az Európai Unió hivatalos nyelve is.
KRR
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!