Az ügyvéd is nyomozott, és újabb indítványt tett

S miután D. Lajos debreceni segédmunkás beismerte, hogy ő gyilkolta meg a képviselőnőt, de védence ellen továbbra sem szüntetik meg az eljárást, ha végül bűncselekmény hiányában mégis felmentik, akkor S. Sándornak az egy évet meghaladó előzetesért legalább 25 millió forintos kártalanítást és a megaláztatásokért – neki és családjának – hasonló összegű kártérítést is kér.
Tény az, hogy június végén és július elején D. Lajos kamerák és tanúk előtt tett két részletes beismerő vallomást, majd egy harmadikat, amelyben a beismerését visszavonta.

A héten ügyészségi információk alapján a Népszabadság azt írta: „a D. Lajost meghallgató ügyész szerint nem volt százszázalékosan meggyőző a férfi beismerő vallomása, s elmondásában több részlet nem volt életszerű. Ez az egyik oka annak, hogy D. Lajost a vádhatóság hivatalosan nem gyanúsította meg”.
No, több sem kellett Dr. Magyar Györgynek! Médiaszerte nyilatkozott: szerinte hiába vonta vissza D. Lajos a vallomását, akkor is vizsgálnia kellene az általa korábban beismerteket a hatóságoknak, hiszen csak az ő védencére, S. Sándorra gyűjtöttek adatokat, ám D. Lajosra nem. S feltárta: noha a védence elleni vádirat szerint „nem lehet tudni, milyen eszközzel ölték meg Balla Irmát”, nem ellenőrizték például a kőműves feszítővasát, amiről az utóbb visszavont beismerésében D. Lajos, mint az elkövetés eszközéről tett említést. S kérdés, hogy van-e rajta vér- vagy genetikai nyom. Az ominózus pajszert egyébként az ügyvéd egyik embere azóta elkérte és meg is kapta a kőművestől. Náluk van most is… Szóval ellenőrizni kellene végre, D. Lajosnak melyik vallomása igaz, hogy tisztázódjon: nem S. Sándort kell tovább gyanúsítani ebben az ügyben – vélekedett a védő.
Vajon az ő dolga-e nyomozást elrendelni, nyomozni és kideríteni, ki a tettes? Neki kell-e bizonyítékokat gyűjtenie? Úgy zajlik-e ma Magyarországon a bizonyítás, mint A vád tanúja című filmben, amiben az egyik esküdt maga derít ki és igazol tényeket, és ezzel állítja a vádkoncepciót elfogadó többi, előítéletes esküdtet végül az igazság oldalára?
– Nagyon remélem, hogy nem, és ennek érdekében újabb indítványt is tettem a hét derekán – mondja a VH-nak Dr. Magyar György. – Azt kértem, hogy a bíróság a Büntetőeljárás-jogi törvény alapján kötelezze és utasítsa az ügyészséget eljárási cselekmény elvégzésére. Ez a cselekmény minimálisan  két szakértői vizsgálatot és bizonyítási kísérletet foglal magában.
Először is meg kell mutatni az általam lefoglalt pajszert annak az igazságügyi orvos szakértőnek, aki a vádirat előkészítésekor a szakvéleményében egyértelművé tette, hogy az elkövetés eszköze egy rendkívül erős, durva viperaszerű tárgy, amelylyel az elkövető többször lesújtott az áldozatra, majd a nyakára szorította, s eltörte a gégéjét és a nyelőcsövét. Azonosítani kell – ha lehet – a pajszert, és ha szakértő szerint nem kizárt, hogy ez volt a gyilkosság eszköze, akkor egyértelművé válik, hogy megvan az. Másodsorban el kell küldeni a DNS-laboratóriumba is a pajszert, mert a szakértői vélekedés szerint öt éven át megőrzi azokat a DNS- és vérnyomokat, amelyek még akkor is alkalmasak az azonosításra, ha azóta többen megfogták ezt a feszítővasat. Ezeket a bíróságnak kötelessége az ügyészség feladatául szabni, annak pedig kötelessége ezeket a tárgyi szakértői bizonyításokat lefolytatni.
Harmadsorban D. Lajost – aki most tanú és nem gyanúsított – ki kell vinni a helyszínre és be kell vele mutattatni, hogy a visszavont két beismerő vallomásában leírtak szerint mit, hol és hogyan tett. Honnan ment be az áldozat házába? Hol és hogyan vette a kezébe az eszközt? Mit látott kintről és mit láthatott csak a házon belülről? Hogyan zárta be az ajtót? Hogyan vette magához az áldozat mobiltelefonját, hová vitte és hol ásta el? Ezeket a bizonyítási kísérleteket hatósági tanúk jelenlétében el kell végezni. S ennek van csak jelentősége, és nem annak, hogy mikor tett beismerő és mikor a beismerést visszavonó vallomást. A gyilkosság ugyanis nem olyan, mint a szerelem, hogy egyik nap van, másik nap meg már nincs, és nem olyan, mint a libikóka, hogy egyszer lenn, egyszer fenn. Csak a tények számítanak, azoknak pedig bizonyító erejük van. Ezért kell hatóságoknak mindent megtenniük a bizonyításért. S bűnös mulasztásnak tartom, ha ez elmarad, mert úgy tekintik, mintha D. Lajos beismerő vallomását a visszavonása kioltaná. Szó nincs erről! Ismerem mind a három vallomását, s úgy gondolom: ennyire élményszerű beismerő vallomást csak az tud tenni, aki maga is átélte a bűntettet.
Meggyőződésem, hogy el kell indulnia a vizsgálatnak, éppen olyan körültekintően, mint ahogy annak idején egy éven keresztül a védencemmel, S. Sándorral is elvégezték azt. Tessék tüzetesen megvizsgálni D. Lajos verzióját és ha nem bűnös, akkor kizárni őt, ha pedig az, akkor ellene az eljárást megindítani! Mert egy másik ártatlan embert a büntetőeljárás hatálya alatt tartani büntetlenül és következmények nélkül tilos. Az egyik következmény lehet a mulasztók felelősségrevonása, a másik pedig a kártalanítás és a kártérítés. Ennek az összege pedig az idő múlásával csak növekedhet. Úgy látszik, nagyon gazdag ország a miénk, ha erre is tud időt és pénzt pazarolni…

vgp

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!