Hogy érzi magát?

Attilosz... Merthogy a Cerberos Kutyakiképző Iskola vezetőjét  a négylábú suli ógörög mondabéli neve, s e-mail címe után szinte mindenki így nevezi. „Attilosznak” akkora a szíve, mint saját kutyájának,  az éjszakánként a família macskáival együtt alvó Falcónak a nagy-nagy busa feje – mondta róla valaki, akinek „problémás” állatát megannyi szeretettel, türelemmel megnevelte.
  – Pár napja védőangyalként léptek fel egy kis állat érdekében. A Lakitelek közeli Tőserdőn, a strandon(!) két gyerek – egy fiú és egy lány – apjuk egyetértő „lelki” támogatásával vízbe akart fojtani egy kiskutyát. Még jó, hogy a kutyaiskolások arra jártak.
– A strandon napozók sajnos semmit sem tettek, talán tartottak a gyerekek apjától, ki tudja... Szerencsére tényleg a közelben voltunk. Már gazdája is van azóta a cirka három-négy hónapos kis állatnak. Sok szülő vagy közömbös, vagy nem jóra neveli az amúgy még hajlékony lelkű gyerekeket.... Nekem olyan gyermekkorom volt, ha védtelen kisállatot láttam, felszedtem, hazavittem. Hazavihettem… A szüleim segítettek aztán a gazdikeresésben, vagy abban, hogy a felnevelt kismadarat, a meggyógyított sündisznót, mókust a természetes élőhelyére visszajuttassam. Szóval elég nagy volt otthon az állati körforgás... Elmondhatom tehát: előbb voltam állatvédő, mint kiképző, saját tapasztalataim nyomán választottam aztán pályát, bizonyára meglátott valamit bennem a jóisten... Egészen fiatal voltam, amikor egy próbacsoporttal levizsgázhattam Varga Nikivel, s aztán megnyílt a budapesti, a kecskeméti, majd a horányi iskolánk. A feleségem, Ivett teljes mértékben támogat, s mindig mondogatjuk, a mi gyerekeink már ebbe születnek bele. Amúgy tőlem kisgyereket, védtelen öregembereket sem lehet bántani… Lehet, hogy nem mindig a legjobb „politika”, de kicsit beavatkozós vagyok: már előfordult, hogy útközben megláttam valamit, s a kocsiból kiszállva rendeztem le a dolgot. Munkatársaimmal, az aktivistákkal – nagyon sok a fiatal is köztük – állatmentő tanfolyamot és klubot is szerveztünk már, ahol az állam által egyetlen fillérrel sem támogatott kisebb-nagyobb civil szervezetek, egyéni mentők és „egyszerű” állatbarátok megtalálhatják a közös hangot, információt, tapasztalatot cserélhetnek. Sok a dolgunk, mert nem kevesen merő státusszimbólumként a szomszéd kutyájánál maguknak még nagyobbat, különlegesebbet akarnak, s nem bírva velük aztán, éjjel-nappal bezárva, megkötve tartják, majd csak úgy kiteszik. Magyarországon nincs kulturált állattartás, okkal haragszanak az emberek városokon is, hogy sok a piszok, pedig ezért sem az állat a felelős... Meg itt a sok „fajtatiszta állatgyár”: ontják a pedigrés állatokat a semmibe. Akinek pénze van, megveszi a gyereknek, aztán megunják a jó pénzen vásárolt élő játékszert, s annyi... Nemrég hitem szerint valóban egyedülálló kezdeményezésbe fogtunk: a menhelyek félős, odakapkodós, problémás állatait ingyen oktatjuk, szoktatjuk őket az emberi kézhez, hogy ettől a kéztől ne verést várjon, hanem elfogadja azt vezetőjeként. Alapengedelmességi vizsgával azután már sokkal könnyebb örökbeadni! Augusztus 16-án egy Zora nevű fekete spániel vizsgázik nálunk Kecskeméten, ő az egyik első: meghalt a gazdája, menhelyre került egyedül, hisz’ német juhász társa is elpusztult. Zora magába fordult, semmivel, senkivel nem törődött. Már megvan a gazdája. 22-én meg egy Érden talált, fiatal háromlábú állat vizsgázhat: őt is pártfogásba vettük, játszik és jól viselkedik. Családhoz kerül. Az idős állatokat a legnehezebb elhelyezni: nekik igyekszünk magunk „nyugdíjas életet” biztosítani.
– Vannak támogatóik?...
– Igen, ők el is jönnek a rendezvényeinkre. Nick Árpád, a világhírű erőművész – aki vasúti kocsikat, kamionokat tol el – az egyikük. Kisunokájával, aki a ritmikus gimnisztikát választotta sportágául, kedves párost alkotnak, nagyon szeretik az állatokat. Meg itt él a közelünkben, Kecskeméten Szécsi Katalin – a tragikusan fiatalon elhunyt énekes, Szécsi Pál testvére –, aki örömmel tesz eleget meghívásunknak. Egyébként Nick Árpád az október 3-i nagy állatvédő rendezvényen közönség előtt is fellép a mentettek érdekében. E jótékonysági estet az ír sztepptáncos, sportedző ikertestvérek, Ambrózy Mária és Erzsébet, s a családjaik szervezik Budapesten, az Óbudai Művelődési Központban, a San Marco utcában. Ők azok egyébként, akik szegénysorsú kisgyerekeknek is folyamatosan gyűjtenek ruhát, játékot, könyvet a Raktár utcai kis állateledel-kereskedésben. Reméljük, hogy ekkor már Lakos György barátunk is jó egészségben lehet jelen, aki szívműtéten esett át. Ő a motorja annak a közös programnak, amely célul tűzte, hogy teljes parazitamentességgel, ivartalanítva, oltva, mikrochippel ellátva kerüljenek ki a jobb sorsra érdemes állatok olyan helyre, ahol ember és állat iránt felelős gazdáknál lehetnek társak.

(gündisch)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!