Az elmúlt két évtizedben látványosan megnőtt a hazai egyházak befolyása
és szerepvállalása. Ott is jelen vannak, ahol semmi keresnivalójuk nem
lenne.

A sok példa közül most csak egyet említek: az eskütétel – történjen az a katonai vagy a civil szférában – egyértelműen állami aktus. Ennek ellenére, kötelezővé tették a szöveg végén az „Isten engem úgy segéljen” fogadalmat. Bizonyos, hogy a résztvevők jelentős része nem vallásos, mégis kötelező számukra az ilyen formájú eskü. Ez ellentmond az állam és az egyház szétválasztásának elvével, és sérti a gyakran hangoztatott emberi jogokat is. Sokak komikusnak tartják, hogy mindent felszentelnek, megáldanak.
Az is tetten érhető, hogy az egyházak egyfajta túlhatalomra tettek szert, és ezzel korlátlanul élnek is. Többen joggal vetik fel, hogy nálunk nincs, vagy nagyon erőtlen és szemérmes az ateista propaganda, noha az alkotmány és a hatályos törvények ezt nem tiltják. Ennek ellenére, terjed az ateizmus, arányosan azzal az európai jelenséggel, amely szerint csökken a hívők száma.
Azt is meg kell említeni, hogy különösen a katolikus egyház kitartóan követeli, hogy a vasárnap valóban legyen munkaszüneti nap, és senki ne dolgozzon. Munka helyett menjenek az emberek templomba. Az ötlet kiagyalói nem gondoltak arra, hogy világmegváltó elképzelésük nagyon is földi akadályokba ütközik, mert a különböző szolgáltatások (mentők, orvosok, ápolók, tűzoltók, rendőrök és a többiek) még az ő kedvükért sem állhatnak le.
Nemes József, Orosháza

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!