Egyelőre úgy látom, mindenki egy cél felé evez

 Mielőtt átvette a kapitányi posztot Angyal Zoltántól, akinek lejárt a szerződése, Pekingben nem úgy jöttek össze a dolgok, mint azt a versenyzők és a szakemberek várták. „Mindössze” két aranyéremre futotta a kínai fővárosban. Ezt követően írták ki a kapitányi tisztségre a pályázatot, amelyre többen is neveztek, de a rostán ketten akadtak fent, Storcz és a sokszoros világbajnok Bakó Zoltán. Szoros versenyben a szövetség elnöksége Storczra voksolt, és egy plusz hároméves szerződést kötött vele. A többi közt arról kérdeztük, milyen eredménnyel lenne elégedett a világbajnokságon

l Tudja, mire vállalkozott?
– Természetesen, hiszen mint kajakos, belülről ismerem a dolgokat, és úgy érzem, a parton nehezebb dolgom lesz, mint a vízen. Úgy tűnik, egyelőre elsimultak a hullámok, és nagyon büszke vagyok arra, hogy nemrég az Európa-bajnokságon kiválóan szerepeltünk, hat aranyérmet, kilenc ezüstöt- és két bronzérmet szereztünk, de ami még ennél is biztatóbb, hogy megkezdődött a generációváltás, és a fiatalok már az Eb-n is bebizonyították, hogy a magyar kajak-kenu sportnak van miből építkeznie.
l Fiatalon lett kapitány, edzői tapasztalat nélkül. Nem fogja ez hátráltatni a munkájában, és nem kerül konfliktusba a korábbi nagy edzőkkel?
– Az vitathatatlan, hogy idáig nem edzősködtem, de a főiskolán szervezésből megtanultam azt, ami a sportágban kell, emellett a testnevelési egyetemen évekkel ezelőtt megszereztem a szakedzői diplomát. Úgy ítélem meg, nekem nem az edzésmunkába kell beleszólnom, természetesen azért konzultálok minden szakvezetővel, nekem a szervezés, a csapat összetartása, a megfelelő körülmények biztosítása a feladatom.
l Sokak szerint nem tartozott s nem tartozik a könnyű emberek közé. Jelenleg a magyar válogatottban sok hasonló ember akad?
– Azok a sportolók, akik komoly eredményeket értek el, és magas szinten űzik a sportágat, biztos, hogy nem tartoznak a könnyű emberek kategóriájába, mivel a világ legjobbjai közé számítanak, és emiatt nem sorolhatók be az átlagemberek közé, mert más életritmusban és közegben élnek. Vagyis abból kellett kiindulnom, hogy visszapörgessem magamban azokat a dolgokat, amiket én csináltam, vagy éppen nem tettem meg, és, hogy hányszor kerültem konfliktusba edzőimmel, vagy sporttársaimmal. Ezekkel a tapasztalatokkal vértezve
könnyebben szót fogok érteni mindenkivel.
l Nagy hatalommal ruházta fel a szövetség?
– Minden szakágnak én lettem a kapitánya, így a maratonisták is hozzám tartoznak most már. A hatalommal élni, és nem visszaélni szeretnék.
l Az elmúlt időszakban igencsak hullámos vízen haladt a síkvízi sportág. Nem tart attól, hogy ismét felkorbácsolódnak a hullámok?
– Reménykedem benne, hogy nem, bár soha semmit nem lehet előre tudni. Most úgy látom, a vezetőkkel a klubokkal és az edzőkkel konzultálva, mindenki úgy ítéli meg, össze kell tartani ahhoz, hogy mind a nőknél, mind a férfi kajakosoknál és a kenusoknál teljes legyen az összhang.
l A béke szó sok mindent takar. Azt is, hogy  talán látszat minden. Jelenleg mi a helyzet Fábiánné és a volt tanítványai között, valamint a klubok mennyiben támogatják az elképzeléseit? Nem is beszélve arról, hogy kapitányi első intézkedése éppen a női válogatott olimpiai bajnokait érintette, és emiatt nem egy elmarasztaló véleményt kapott, s természetesen helyeslést is.
– Lehet, hogy a felszín alatt buzog valami, de hál’ istennek nem tört fel a víz alatti vulkán. Ezt bizonyítja Janics Natasa és Kovács Katalin Európa-bajnoki produkciója. Leültem beszélni Fábiánné Rozsnyói Katalinnal meg a szegedi vezetőkkel is, most úgy látom, hogy mindenki egy cél felé evez. Ami meg az engem ért kritikákat illeti, egy ilyen beosztásban lévő embernek ezt le kell nyelnie, ám azért vitatkozni is fogok.
l Pekingig Kammererrel a legeredményesebb kajakos volt három aranyérmével. Janics Natasa már utolérte önöket. Miként került egyáltalán vízre?
– A Duna partján laktunk, és sokszor láttam kajakosokat, kenusokat előttem evezni, és mivel vízimádó vagyok, hétévesen jelentkeztem a Dózsába kajakosnak.
l Csak a kajak vonzotta?
– Ahogy beültem a hajóba, azonnal éreztem, hogy ez való nekem.
l Rögtön kitűnt, hogy egy későbbi háromszoros olimpiai bajnok lapátol?
– Minden korosztályban letettem a névjegyemet, a legjobbak közé számítottam, ám úgy gondolom, a kezdet kezdetén senki se hitte volna, hogy ilyen sikeres leszek.
l Mi volt az az eredmény, amely tulajdonképpen a vízen tartotta?
– Ifjúsági világbajnokságot nyertem, azaz nyertünk 93-ban négyesben, s ebben a sikerben az volt a csodálatos, hogy öcsém Ákos is tagja volt az egységnek, aki sajnos idő előtt abbahagyta. Ekkor éreztem meg igazán azt, hogy érdemes ezt a sportágat űznöm. Bár jó néhány év kellett ahhoz, hogy az ifikorból át tudjak lépi a felnőtt mezőnybe, mivel nagyon nagy volt a színvonalbeli különbség.
l Melyik volt az igazi kiugrás éve?
– 1995-ben kaptam meg azt a lehetőséget, hogy részt vegyek az első felnőtt világversenyemen Kanadában, ahol bizony nem sikerült még az áttörés. Most ismét Dartmouthban lesz a vb, ahol annak idején bemutatkoztam. Remélem, kapitányi premierem fényesebb lesz, mint akkor az enyém.
l Akik a sportágat kicsit is ismerik, és figyelemmel kísérik a dolgokat, azoknak hamar beugrik az eperleves. Amely 1996-ban komoly problémát okozott.
– Abban az évben a legjobbak közé tartoztam egyes kajakban, és sokan azt várták tőlem, hogy az atlantai olimpián a dobogóra lépjek. Ekkor ettem meg azt a bizonyos gyümölcslevest, amelytől komoly beteg lettem, legyengültem  emiatt nem lehettem ott Atlantában! Akkor most rátérek a kiugrás évére, amely egy évvel később jött el, mikor is három világbajnoki és Európa- bajnoki címet szereztem. Egyesben, 500-on és 1000 méteren, és négyesben is nyertem mind a két világversenyen. Természetesen ezután is akadtak nálam viharos időszakok, mert 1998-ban nem úgy alakultak az eredményeim, mint azt tőlem várták. Ezt követően váltottam kettes és négyes hajóra. 
l Úgy tűnik, hogy a sportágban nemcsak egy alkalommal vannak véletlenek – gondolva itt arra, hogy Kolonics György tragikus halála után mindössze öthetes közös edzéssel a Kozmann–Kiss duó óriási meglepetésre győzelemmel felérő harmadik helyére –, hiszen Kammerer Zoltánnal úgy lett olimpiai bajnok, hogy pár hetes közös készülés után álltak oda az olimpián, és mégis nyertek. Minek volt ez köszönhető?
– Talán az, hogy jóban voltunk, ismertük egymás stílusát, mert korábban egy-egy alkalommal már eveztünk együtt, de aztán szétváltak útjaink. Sőt, a 2000-es olimpiát megelőző válogató versenyeken, az elsőn mindketten más párral indultunk, s ez egyikünk számára sem volt sikeres. Ezt követően ültünk le beszélgetni Kamerával – ez Kammerer beceneve – és úgy döntöttünk, hogy a következő megméretésen együtt indulunk majd. Bejött, majd ezután került sor az úgynevezett szétlövésre, azaz a harmadik válogatóra, amelyet sikerült megnyernünk, így jutottunk ki az Ausztráliába az olimpiára.
 l A 2004-es olimpiát követően hamar nyilvánosságra került, hogy ki akar hagyni több mint egy évet, hogy feltöltődjön, meg az, hogy lassan átlépjen a civil életbe, és majd meglátjuk, lesz-e folytatás.
– Valóban majdnem egy évig nem ültem kajakba, aztán valahogy nagyon hiányzott, a mozgás, a társak, a víz. Ezért szép lassan, szinte amatőr módon kezdtem meg a felkészülést, hogy ott lehessek Pekingben, sajnos nem sikerült. Ekkor döntöttem végleg, leteszem a lapátot, és partra szállok.
l Most olyan embereket kell irányítania, akikkel nemrég együtt versenyzett, sőt nem eggyel akadtak ellentétei is az évtizedek során. Fogja tudni ezt kezelni?
– Ne mondjunk neveket, mert nincs értelme, ráadásul olyan konfliktusom senkivel nem volt, amely kihathat az emberi kapcsolatokra és mostani munkámra.
l Az első komoly megméretése megtörtént az Európa-bajnokságon. Egy plusz hároméves szerződése van a szövetséggel, mit takar ez?
– Azt, hogy ha az első évem nem sikerül, akkor nem tölthetem ki a hátralévő három évet, vagyis nem én irányítom a csapatot a londoni olimpiáig.
l A kontinensviadal jól sikerült. Most Kanadába utaznak a világbajnokságra, amely a jövő héten kezdődik. Amikor megválasztották akkor egy merőben más válogatási rendszert és szisztémát vezetett be, mint ami korábban volt. Nem okozott ez gondot a felkészülés során?
– Annak idején, amikor még én is versenyeztem, az volt a válogatási rend, hogy az előző év világbajnokai védettséget élveztek, ami azt jelentette, hogy elég volt az aranyérmesnek egy válogatót nyernie ahhoz, hogy a következő világversenyen ott legyen. Most pedig úgy döntöttem, mindenkinek formában kell lennie a  válogatón, s ennek az eredménynek a függvényében történik a jelölés.
l Még egy dolgot említenék a válogatási rendjével kapcsolatban: azt mondta, hogy egy versenyző több számban nem indulhat. Ezért történt meg az például az Eb-n, hogy a Kovács, Janics páros nem állt rajthoz, mert Kovács Katalin az egyest és a négyest vállalta be.
– Azért nem ennyire fekete-fehér a dolog. Én azt mondtam, hogy az  a regula olimpiai számokra  és az ötkarikás játékokra vonatkozik, mert nem szeretném, hogy még egyszer előforduljon, hogy fáradt versenyző másfél-egy órán belül újra odaálljon egy olimpiai szám döntőjére.
l Ki lesz a legelfoglaltabb a csapatból?
– Most kell visszatérjek az előbb említett döntésemre, ami nem vonatkozik például Kovács Katalinra, aki rajthoz áll az 1000 és 500 méteres egyesben, az 500 méteres négyesben, a 200 méteres párosban és a 200 méteres négyes számban. Ami azt jelenti, hogy Kati nem fog unatkozni ezen a vébén, mert az időrend ezt most lehetővé teszi, és  Janics Natasa hasonlóan leterhelt lesz.
l Az edzők által irányított versenyzők felkészülését, gondolom, figyelemmel kísérte. Miként alakította ki az indulók névsorát?
– A Világkupákon, a válogatón, a magyar bajnokságon és az Európa-bajnokságon elért eredmények alapján.
l Ezek szerint mindenbe beleszólása van?
– Az eredmények önmagukért beszélnek, ám természetesen a csapat kijelölése engem illet a szakmával konzultálva. A négyesek összeállítása az, ami rajtam múlik, én jelölöm ki az egységeket, ám abban az esetben, ha az általam „favorizált” kvartett alulmarad, akkor a válogatón nyertes egység utazik. Ez történt meg most az 1000 méteres férfi kajakosoknál. Remélem, hogy sikerült olyan csapathajókat létrehozni, amelyek megfelelnek majd a kritériumoknak.
l Mivel lenne elégedett?
– Öt aranyéremmel boldog lennék főleg, ha ebből két-három az olimpiai számokban jönne össze, és számos dobogós helyezésben is reménykedem. Az idei versenyek alapján úgy ítélem meg, hogy Vajda Attilának sikerül megvédenie világbajnoki címét, és Kovács Katalin is ott lesz az aranyérmesek között Janics Natasával együtt.
l Miben reménykedik a férfi kajakosoknál?
– Egyelőre úgy tűnik, hogy az egyes számokban, amelyek egy kicsit lyukasak, még sokat kell fejlődnie annak, aki 500-on és 1000 méteren áll rajthoz. Bár a tehetségük megvan ahhoz, hogy olyan eredményt érjenek el, amivel elégedett lehetek, ha éppen nem is aranyéremről van szó.
l Az eddigi versenyek alapján, ki okozta a legkellemesebb meglepetést a kapitány számára?
– Egyértelműen a kenu kettesben a Sáfrán testvérpár, akik olyan meggyőző fölénnyel nyertek az Eb-n, ami ritkaság.
l Vajda Attilától most már szinte mindenki elvárja azt, hogy megvédje világbajnoki címét 1000 méteren. Ezzel szemben a rövidebb távon, 500 méteren már nem úgy siklik a hajója, ahogy azt ő szeretné és a közvélemény is várja.
– Attila öt évvel ezelőtt robbant be igazán a világ élmezőnyébe, és az 1000 méter az a táv, aminek ő a legjobbja. De az itthon elért eredményei alapján 500 méteren is őt neveztük, azt azonban meg kell még tanulnia, hogy miként kell felépíteni az 500 méteres távot.
l Egy újdonság is lesz a mostani világbajnokságon. Olyan számmal bővül a program, amely hosszú évek után tért vissza és annak idején nagy közönségsikere volt: Kanadában újra megrendezik a váltószámokat.
– Igen látványos ez a versenyszám, az én időmben már nem űzték, de sokat hallottam a régi nagyoktól arról, hogy mennyire szerették ezt a csapatversenyt, remélem, hogy a mieink meghatározó egységek közé fognak tartozni.
l Kik lehetnek a legnagyobb ellenfeleik?
– Egyre népszerűbb a sportágunk a világon és olyan nemzetek versenyzői törtek be a legjobbak közé, akikre korábban nem is számítottunk. Konkrétan válaszolva a németek, az oroszok, a fehéroroszok, spanyolok, olaszok, de még hosszan sorolhatnám azon nemzeteket, akiknek versenyzői érmeket is szerezhetnek.

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!