Esztergályos Cecília inkább csak a jót akarja hallani

l Már a Família Kft.-ben is játszott. Más most egy tévésorozat, mint régen?
– Most egy nagyon édes kis karakterszerepet játszom, a Família Kft.-ben pedig főszereplő voltam. Ez számomra inkább kiruccanás, amit abszolút élvezek. Olyanokkal játszom együtt, akikkel még soha, például Csuja Imrével, Börcsök Enikővel. Igen szigorú nőt alakítok, aki ugyan nem ellenőr, de a főigazgatóságról jön körülnézni, hogy mi történik az állomáson.
l Olvastam egy blogbejegyzést öntől. „A boldogság olyan madár, amit bezárni, megkötni nem lehet. Nekünk kell úgy élni, hogy velünk maradjon és elkísérjen egy életen át.” Mindig így él?
– Igen, a mamámtól tanultam, hogy mindennek, annak is, ami rossz, örülni kell. Ha például
nem kapok meg egy szerepet, lemondanak színházi vagy filmes produkciót, akkor jön majd helyette más. Így kell fölfogni a dolgokat, mert különben réges-régen fölakasztottam volna magam. Természetesen sokszor besöprődik az ember a szőnyeg alá, de egyre inkább tudok örülni annak, aminek lehet, főleg, hogy már hatvanhat és fél éves vagyok. Hálát adok az Úristennek, hogy egészséges vagyok és tudok dolgozni.
l Eredetileg balett-táncosnak tanult, és a mozgás eleve örömet ad.
– Így van. És a látás, meg a hallás is. Tény-leg mindennek kell tudni örülni. Annak,
hogy milyen szép az ég, de annak is, ha jön a vihar.
l De azért csak előfordul olyan helyzet, amikor ezt a módszert nem tudja alkalmazni.
– Éjszakánként vannak rossz pillanataim, de megpróbálom meggyőzni magamat, hogy nem rossz ez, nem szabad elkeseredni. És ha még marad problémám, azt megbeszélem az urammal.
l Az adott plusz élettapasztalatot, hogy hat férje volt?
– Ez már régen volt, nem szeretnék róla beszélni, a jelenlegi urammal huszonöt éve élünk együtt. Fiatal voltam, próbálkoztam, teljesen másképp éltem, mint ma. A mostani uram a pszichológia doktora, rengeteget segít nekem. Ha ő nem lett volna, akkor már tényleg máshol lennék.
l Szerintem sem tartozik minden a nyilvánosságra. De éppen ön volt az egyik háziasszony a Nő háromszor című tévéműsorban, amiben éppen hogy a magánéletet firtatták.
– Persze, de ebben a felállásban én voltam az unterman.
l Nem érezte, hogy olyan dolgokat kell kérdeznie, amik valóban nem tartoznak a nyilvánosságra?
– Ezeket a műsorvezetőnek kellett megkérdeznie, és mi ebbe legfeljebb csak bele-belekérdezhettünk vagy hozzászólhattunk. Én a magánéletemben minden konfliktustól igyekszem minél távolabb tartani magma, ezért a beszélgetésekben is én voltam, aki tompította a dolgot. Ez nem vált javára a műsornak, ami arról szólt, hogy minél több olyat megtudni a másik magánéletéről, ami neki nem esik jól. Én pedig inkább csak a jót akarom hallani.
l Ez azt is jelenti, hogy csak jó szerepeket kapott?
– Már gyerekként felléptem az Operaházban, tehát ötvennyolc éve vagyok színpadon. Egyáltalán nem csak jókat játszottam. Az embert érik csalódások. Szokták kérdezni tőlem, hogy „na, a helyeden vagy?”. Én még életemben nem éreztem, hogy a helyemen vagyok.
l Mit érzett?
– Hogy ennél lesz majd még jobb is.
l Ezért váltott a balettról a színészetre is?
– Nem. Több film főszerepét forgattam, és arra gondoltam, ha ezt a szakmát meg lehet tanulni, akkor elvégzek egy újabb főiskolát. Mindig másfelé vitt az utam, mint amit elképzeltem.
l Azt írják az egyik lexikoncikkben, hogy főleg komikus szerepeket játszik…
– Nem. Hiszen Móricz Zsigmond Csibéje volt az egyik első prózai szerepem. Aztán Bródy Sándor Dadája következett. A Petruska volt az első igazán komikus szerepem, amit Kazimír Károly osztott rám, akinek köszönhetem, hogy színésznő lett belőlem.
l Kerámiázik és fest is. Főleg furcsa, groteszk figurákat formáz meg.
– Körülbelül tíz éve csinálom. A színpadon is azt élvezem, hogy különböző figurákat teremthetek. Mindannyian figurák vagyunk, nagyobb, kisebb például az orrunk a szabályosnál. Vagy belenéz az ember a tükörbe és meglátja a saját tokáját. Ezek isteni dolgok.

Bóta Gábor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!