Távkapcsoló

 

Az utóbbi időben kénytelen-kelletlen sokat foglalkoztam a felelősség témakörével, akárcsak a Hír Tv-n vetített „Fletó” sorozat. A Surranópályás és a Lotyaszájú című részek után következő, költőien csak Böszme névre keresztelt rész kiinduló pontja a felelősséget beismerő őszödi beszéd volt, egyetlen következtetése pedig a kormány és velejéig züllött csatlósai-nak el nem ismert és teljes felelőssége mindenért, a fűszálak növekedési irányáig bezárólag.
A műsor aligha oknyomozó jellegű, bár az újkori amerikai dokumentumfilmek (lásd Michael Moore) erős politikai szubjektivitása jellemző rá. Inkább közepes kampányfilmnek nevezném. Megkaptuk az úgymond történelmi tényeket, Reviczky Gábor gúnyoros alámondásával, mindent épp úgy, ahogyan el akarták nekünk mesélni. Talán, ahogy sokan hallani szeretnék, mert magukban így vágják meg az utóbbi évek képanyagát.
Bár egy családtagom már magát a címét is felháborítónak találta, a stílusról nem is beszélve, hiszen mégiscsak egy miniszterelnökről beszélünk, én inkább a Hír Tv-ben csalódtam, melyet többre tartok az Echo Tv-nél.
A „független és tárgyilagos híreket közlő, kiegyensúlyozott vita-, háttér- és elemző műsorokat kínáló vállalkozás”, mely „feladatának tekinti, hogy lehetővé tegye nézőik számára azt a gyors és széles körű tájékozódást, amellyel mindennapjaikban megalapozott döntéseket hozhatnak”, „szabad teret adva arra, hogy önálló véleményüket kialakíthassák” ekképp ajánlja honlapján a Fletó sorozatot: „a pápai gyerek. Az öregecskedő nők bálványa. A népszerű lotyaszájú. Az Őszödi Böszme visszatér. Persze csak a Hír Tévében. Nézze Ön is öt estén át, hogyan szúrta el Fletó. Nem kicsit. Nagyon.”
Nyilván Gyurcsánynak és az őszödi beszédnek van felelőssége abban is, hogy egyre durvább méreteket ölt a vulgaritás a köznyelvben, különösen a kulturálatlan politizálásban. Hiszen, ha ő nem mondta volna, ma nem nyomtatnák gyerekpólókra humoros szándékkal, hogy „elkúrtuk”. Hamar eljutottunk oda, hogy ezt a szót már ki se kell sípolni a tévéből. De ezt a stílust folytatni már nem az ő felelőssége. A stílus pedig maga az ember – ahogy Yves Saint Laurent helyett Comte de Buffon mondta volt.
A felelősségvállalásnak márpedig fontos szerepe van személyiségfejlődésünkben. Ahogy korosodunk, majdhogynem elkerülhetetlenül egyre több és nagyobb felelősséget vállalunk, szavainkért, cselekedeteinkért, kapcsolatainkért, munkánkért. Ha elmegyek dolgozni, befizetem az adómat, veszek bérletet, elmegyek szavazni, urambocsá szelektíven gyűjtöm a szemetem, az már egész komoly szintje a felelősség-vállalásnak. A legnagyobb és életre szóló csomag persze a családalapítás, de van társadalmi és emberi felelősségünk is. Például az erőszak minden egyes áldozatáért, köztük azokért a romákért is, akiktől a most is szabadon lófráló pszichopata sorozatgyilkosok elvették a legdrágább kincsüket, az életüket.
Nem számít, hogy nem mi húztuk meg a ravaszt, hogy nem is ismertük az áldozatokat, hogy soha nem mondtunk olyat, amit most megbánhatnánk. Ugyanolyan felelősségünk van, mint a barátainknak, a kollégáinknak, a tanárainknak, a szomszédainknak, a hamar erkölcsi válságot kikiáltó, másszor meg nem szólaló, erkölcsi etalon köztársasági elnöknek. Az ember természetszerűen szívesebben hárít, hogy a Jobbik tehet róla, hogy a Gyurcsány tehet róla, meg a média, hogy a cigányok, akik persze mindenről, de csak a komcsik után, na és persze a kánikula.
Két napja az egyes főúton haladva lerepült egy dísztárcsám, és rápattant a szembe jövő motorháztetőjére, szélvédőjére, csúnyán végigkarcolva azokat. Elismertem a felelősséget, holott nem tehettem róla. Talán az a szerelő a hibás, aki negyed órával korábban a féktárcsáimat cserélte a szakszervizben, és rosszul tette vissza
a dísztárcsát. Talán az a munkás, aki nem javította ki a gödröt az úton. Talán az a kamion, amelyik a lyukat csinálta. Lehet tovább keresni, próbálkozni, de kénytelen voltam megérteni, hogy sokszor olyan dolgokért is felelősséget kell vállaljunk,  amelyekről nem is igazán tehetünk. Ezt éreztem, amikor a Hír Tv tudósítója megkérdezte Gergényi Péter egykori rendőrfőkapitányt, hogy felmerült-e a lemondása az október 23-i tömegoszlatások túlkapásai után, mire ő tökéletesen értetlenül nézett, hogy „éééén? miért?”. És igaza van azoknak is, akik számon kérik Gyurcsány felelősségét az őszödi beszédben elhangzottakért. Eltekintve a tartalmi kérdésektől, melyeket lehet vitatni vagy magyarázni, a trágár, vulgáris beszéd  megdöbbentő volt, még akkor is, ha elkényelmesedett frakciója felrázása volt a cél. Nem használhat egy miniszterelnök ilyen durva stilisztikai, retorikai eszközöket. De épp ilyen felelőssége van a Fletó sorozat készítőinek, sugárzóinak és célközönségének is, hiába állítják magukról, hogy ők csak a „szembe jövők”. Na persze, mentünk volna mind egy irányba.

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!