Populisták vetélkedője
Robert Ficónak elég kinyitnia a börtöncella ajtaját, s máris tudja, hogy „a romák lelkén szárad a bűnesetek nagy része”. Ezért a mondatáért a pozsonyi kormányfő vélhetően javította választási esélyeit Szlovákiában, s tovább csökkentette ázsióját Európában. Ez ugyanis a szélsőségesek szóhasználata, vagyis az eddig is populistának tartott szlovák kormányfő immár velük vetélkedik. Együtt belügyminiszterével, aki „nem hunyna szemet a cigánybűnözés fölött”. Bizonyos körökben Kalináknak is taps jár, s nyilván nem csupán északi szomszédságunkban. A szélsőségeseknek (mily megszépítő e tág fogalom!) ami a szívén, az a száján, pokolba a politikai korrektséggel, amint azt naponta olvashatjuk a hazai „radikális” honlapokon is. Jövőre jó eséllyel nekünk is lesz parlamenti pártunk, amely előszeretettel emlegeti a „cigánybűnözést” (miközben sem nálunk, sem Szlovákiában nem szabad nyilvántartani a bűnözők etnikai hovatartozását, ahogyan az egy rendszerrel ezelőtt történt). Vagyis a nagy, határokon átnyúló populista vetélkedőben mi sem fogunk lemaradni.
A „politikai korrektség” fogalma Amerikából terjedt el, s régóta bőszíti a szélsőségeseket. Érthetően, hiszen aki egész politikáját etnikumok, lakossági csoportok megkülönböztetésére, megbélyegzésére alapítja, azt persze zavarja, ha nem általánosíthat egyedi esetekből, nem hirdetheti egy elkapott roma bűnös láttán a romák (összességük) bűnösségét. Azokon a honlapokon gúnyolják is eleget a PC-t, avagy kiejtve píszit, amint angol kezdőbetűi alapján szokás emlegetni. Ami szintén érthető, mert éppen a közbeszédre bizony – amúgy önkéntesen és csupán a kiközösítés fenyegetésével – rákényszerített politikailag korrekt szóhasználatnak igenis óriási szerepe volt a faji ellentétek csillapításában. Egy országban, ahol amúgy hasonlóak a börtönbeli arányok. Csak közben a pár évtizede még bevett (és becsmérlő) nigger megjelelölés előbb a tapintatosabb fekete amerikai lett, majd afrikai-amerikai. A tévékben, mozikban szinte „kötelező” lett a faji egyenlőség megjelenítése (fekete műsorvezetőkkel, hollywoodi sztárokkal), s ez is egyengette az utat odáig, hogy tavaly ősszel Amerika megválasztotta, méghozzá abszolút többséggel első afrikai-amerikai elnökét.
Most kelet és nyugat szélsőségesei, de immár populistái is szembemennének ezzel a társadalmi békéhez vezető folyamattal, nem sokat törődve a vészterhes következményekkel. Lefogadhatjuk, hogy Fico és minisztere botrányos „igazmondása” nagy örömöt okoz a határ déli oldalán is, ahol ezt is önigazolásként fogják majd fel. Hogy aztán még nagyobb buzgalommal „tótozzanak” (mármint a cigányozás és zsidózás közben). S ha Fico cinikus politikai számítása be is válik, új keletű szokása gyaníthatóan terjedni fog, mert – ellentétben Brecht naiv véleményével – a mi tájainkon iszonyú a kísértés a rosszra. Főleg, ha voksokat hoz, s a vetélkedő populistákat sohasem zavarja, hogy belekergetik társadalmukat az ördögi körbe: minél kifizetődőbb szavazatokban ez a stílus, annál nehezebb róla letenni. S minél több politikus szánja rá magát, annál több szavazó is sodródik a szélek felé. Miként a politikai korrektség, a politikai inkorrektség is járványszerűen terjedhet, s vele a társadalmakat szétszabdaló, hamarosan netán már nem csupán a szavakban, hanem tettekben is jelentkező összecsapásokkal.
A.J.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!