Dühöng a kolléga: elképesztő ügy ez! A múlt szombaton nézni akart a tv-ben egy nemzetközi futballmérkőzést, rákeresett a tévécsatornákra, hogy ugyan melyik is közvetíti, és csak egy új digitális adón, a DIGI TV-n láthatta volna. Merthogy csak az „vette meg” ezt a meccset a közvetítés jogának tulajdonosától. – Hogyan is van ez? – mérgelődik.

Tavaly azért kellett kábeltévé-szolgáltatót váltania, hogy nézhesse az angol kupa meccseit, most meg, egy év után megint váltson szolgáltatót, ha más
meccsre is kíváncsi?!? Miért nem közvetítik a sportcsatornák minden szolgáltatónál a fontos meccseket és miért nem utólag rendezik a számlát azzal, aki megvásárolta, mondjuk, a Bundesliga vagy az angol kupa mérkőzéseinek közvetítési jogát, miért nem azután üzletelnek a szolgáltatókkal? Miért a lakosságot, a fogyasztót „szívatják” ezzel?
– A kábelszolgáltatóknak is gondot okoz, hogy világszerte és immár idehaza is évről évre vándorolnak a sportjogok egyik csatornáról a másikra – így Szűcs László, a UPC kommunikációs igazgatója. – A tévétársaságok ugyanis szezononként, a jogosultság lejártával igyekeznek egymásra licitálva megszerezni az kizárólagos közvetítési jogokat. A kábelszolgáltatók azonban így nehezen tudnak hosszú távra tervezni és megállapodásokat kötni, épp azért, hogy egyenletesen színvonalas tartalommal láthassák el előfizetőiket. Az pedig megoldhatatlan, hogy folyamatosan az összes sportcsatorna szerepeljen a kínálatukban, ez ugyanis rendkívül költséges lenne. Ráadásul néhányan közülük így is évről évre kiüresednek, ha elvesztik a jogokat, s így feleslegesen foglalnák a csatornahelyet más, keresett tartalmak elől. A legújabb sportcsatornáról egyébként még azt sem tudni biztosan, hogy mi lesz pontosan a tartalma, és milyen feltételekkel tenné lehetővé a kábeleseknek az adás továbbítását.
Vörös Orsolya, az ORTT jogtanácsosa, azt mondja: hatáskör híján a testületnek nincs beleszólása a műsorstruktúrába, legfeljebb ajánlást adhatna ki erre az ügyre vonatkozóan. Ám azt nem lenne kötelező a műsorszolgáltatóknak végrehajtatniuk, mert az ORTT csak törvénysértés esetén hozhat végrehajtandó határozatot. – Azt én is elismerem, hogy nem éppen fogyasztóbarát eljárás, ha a tenderezés és a közvetítési jog megvásárlása után az egyik szolgáltató előfizetője hozzájut az őt érdeklő meccsek közvetítéséhez, a másiké meg esetleg nem; s az sem éppen jó, ha emiatt kényszerül évente szolgáltatót váltani, ahogyan például a cascójával az autós másik, kedvezőbb ajánlatú biztosítót; ráadásul akkor lehet, hogy más műsorokról marad le. És nem is mindenki választhat több kábelszolgáltató közül. Ám a közvetítési jogokra a szabadpiaci szabályok érvényesek. Tudtommal nincs olyan jogszabály, amely az összes érdekes vagy fontos meccs kötelező közvetítését előírná. S amíg ilyen nincs, addig talán a fogyasztóvédelem vagy a Gazdasági Versenyhivatal képviselheti ezt az érdeket; az ORTT nem írhat elő a kábeltévéknek kötelező közvetítést – vélekedett.
Kathy Attila, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szóvivője így beszélt: – Az ilyen szolgáltatásokra valóban nincs jogszabályi előírás, ami meghatározná, hogy melyek a „minimumcsomagok” vagy „minimumszolgáltatások”, amelyeknek folyamatosan benne kell lenniük a kábeltévé műsorkínálatában. A szerződésekben általában a szolgáltatók fenntartják a jogot, hogy adott esetben változtassák a csatornakiosztást. Ez ellen elsősorban akkor lehet kifogással élni, ha a meghatározott csatornaszámban vagy a csatornák összetételében a változás már akkora lenne, hogy emiatt az előfizetési díjat is módosítanák. Önmagában az, hogy valaki kifejezetten egy bizonyos bajnokság vagy bizonyos meccsek miatt fizetett elő egy csomagra, csak abban az esetben indokolhatja a kifogást, a fellépést, ha a szolgáltató a szerződés megkötésekor azt a konkrét ígéretet tette, hogy márpedig ő X éven át az adott bajnokság vagy az adott meccsek közvetítését folytatni fogja – s ezt megszegi. Egyébként a módosítások lehetősége a szerződésben benne van, s ebbe a fogyasztóvédelmi hatóság sem tud beleavatkozni.
Márton György, a Nemzeti Hírközlési Hatóság szóvivője közölte: a hatóságuknak sincs beleszólása a tartalmi kérdésekbe – leszámítva a közszolgálati műsorok elérhetőségének kötelező biztosítását. Így abba sem, hogy egy műsor közvetítési jogának tulajdonosa és a műsorszórók – például a kábeltévé-társaságok – hogyan egyezzenek meg egymással. Ugyanis az NHH csak az infrastruktúrájukat felügyeli. Ám hozzátette: erre a gondra jó lenne mielőbb megoldást találni; ő például tavaly a Bajnokok Ligája meccseit nem látta, mert akkor azok egy olyan csatornán voltak, amely az ő szolgáltatójának kínálatából kimaradt. – Ez sajnos így működik. De jobb megoldás kellene, mert a mai visszás helyzet senkinek sem jó. A szolgáltatónak sem, akié a közvetítési jog, mert neki az az érdeke, hogy minél többen lássák a műsort – ő ebből él. A kábeltévé-társaságoknak sem, mert azok meg abban érdekeltek, hogy olyan műsorokat vegyenek meg, amelyeket minél többen néznek náluk. A focirajongókról, a nézőkről már nem is beszélve…
A Gazdasági Versenyhivatalt nem tudtuk megkérdezni erről az ügyről; náluk épp kéthetes nyári szünet volt, ott nem találtunk mást csak a portaszolgálatot.
S hogy ki is lenne illetékes lenyesni a „szabadpiacnak” ezt a felesleges és senkinek sem jó vadhajtását? Azt mi sem tudjuk. De talán le kellene ülniük az érdekelteknek ahhoz a bizonyos asztalhoz, hogy együtt legalább ezt kitalálják. Reméljük, hogy az eredményről a híradókból értesülünk majd. Azokat ugyanis kötelező közvetíteni…

vgp

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!