Keresztély Flóra
Pomázi diáklány, az óbudai Alternatív Közgazdasági Gimnázium – az ismert és elismert AKG, a valóban személy-,
azaz diákközpontú iskola – tanulója; még fényévnyire az érettségitől, közvetlenül a nyelvi tanév – számára ez a francia – megkezdése előtt.
– „Üdvözöljük a Game Over Nyrt. honlapján! Cégünknek két fő terméke van: a nyelvoktató társasjáték és a mágneses ruhadísz” – ajánlják a neten diákvállalkozásukat, melynek kreatív igazgatója és kommmunikációs vezetője. A játékkal nemrég Rotterdamban jártak …
– A legifjabb vállalkozók, a diákok nemzetközi Junior Achievement-Young Enterprise (JA-YE) versenyén ezzel a saját fejlesztésű nyelvoktató játékunkkal jutottunk magyar csapatként a döntőbe. S tényleg fele sem tréfa, a játékot 7-8 éves kortól 99 éves korig ajánljuk, hiszen a nyelvi fejtörők, a szókincs- és kifejezésfejlesztő – ráadásul mozgásra, labdajátékra is ösztönző – társasjáték segítségével bármely korosztály nyolc nyelv – magyar, angol, spanyol, francia, orosz, holland, olasz, német – alapjait sajátíthatja el. Az egész részvénytársaságosdi jó szórakozás, igazi csapatmunka volt, bár a tavalyi tábor végén olyan rossz lett a team nemi aránya, hogy kínos, de csupán egyetlen fiú maradt, Göncz Benji. A termék kitalálása nagyjából egy hónapig tartott, aztán jött a keményebb munka: prototípusunk még papírmaséból készült, ezt hungarocellre cseréltük; szükség volt némi „házias”
kézügyességre: az elején kézzel varrtuk rá a szövetet, a kártyazsebeket. Az elnevezés körül sokat tipródtunk – a game over, a játéknak vége túl peszszimistának tűnt, hiszen a játék még csak most kezdődik! Így aztán Varga Laura ötlete lett a befutó, a Game over the World, azaz Játék a világ körül. A kísérleti társasjátékot nyelviskolákba, óvodákba vittük el, megkérve a tanárokat és az óvodapedagógusokat, mondják el véleményüket. Még matek- és irodalomtanárok is rendeltek, mert algebra- és geometriaképletekkel, szinonimákkal is lehet labdázni. Megismerkedtünk a hátrányos helyzetű roma gyerekek Karaván színtársulatával: nekik angoltanulásban segített a játék. A hazai diákvállalkozások kezdő tőkéje mindössze száz euró, ezt a magyar JA-YE biztosítja, de ebből – mint sejthető – alig lehet gazdálkodni. Összesen negyven labdát tudtunk legyártatni végül, a sok-sok szókártya, CD és a céghonlap a mi munkánk.
– Tehát a hazai kisvállalkozások sanyarú sorsával már diákként megismerkedhettek …
– Így igaz. Le vagyunk maradva… Pedig tanárnőnk, Gáncs Péterné, Zsuzsa néni szponzorokat szerzett, például a Gazdasági Versenyhivatalt, így mindannyian eljutottunk Hollandiába, angol nyelvű prezentációra a Noguchi Porter Novelli kommunikációs cég készített fel minket; ráadásul – s ez a bizalom jele – magyar zsűritagok is voltak. Ám „piaci” versenytársaink állami támogatást kaptak, a norvég csapat termékét – egy speciális balettcipőt – Kínában gyártattak. Náluk egyébként a törzstőke 3000 eurónyi volt… Az észt diákcsapat – csodás ötletük volt az ember „ökológiai lábnyomának”, kártételeinek bűnbocsánatára – saját kezűleg erdőt ültettek hihetetlen marketing mellett. A földet az államtól kapták! Nekünk már a következő évi versenyre is van termékötletünk, de ez titok. Én nagyon zöld vagyok, a genetika érdekel leginkább, de ugye, az nem baj, hogy még nem tudom, mi leszek végül?!
(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!