Naponta bújik ki a trágyakupacból a Hitler-kultusz, a nácizmus, mint
követendő példa. Az írott és elektronikus sajtóban csakúgy, mint egyes
emberek napi beszélgetéseiben. Ezzel a mocsokkal szembeszállni tehát
napi teendő minden normális fórumon. Nem mindig lelik a módját. Egyet
idejegyzek.


A történet Németországból, a Hitler-éra tetőzésének idejéből való (1941). S nem kitaláció.
A német rádió egyik beosztott hangmérnöke fölöttébb kényes feladatot kapott mindenható főnökétől. A nem akármilyen Aufgabe az éppen soros Hitler beszéddel volt kapcsolatos. Közismert, hogy a „Nemzet Kiválasztottja”, „minden idők legnagyobb káplárja”, „Röwekopf” (Répafejű, ahogy a német kisember „becézte”) – Adolf Hitler – órákig szokott volt beszédet tartani. A jelzett – „éppen soros” – nagygyűlés orációjának hangfelvételről való újrajátszására a rádióban azonban csak kerek négy óra állt rendelkezésre. S itt jött a nagy bökkenő. A beszéd három perccel többre sikeredett, mint négy óra.
A stúdió precíz főnöke (német precizitás!) megbízta hát az említett mérnököt, hogy a beszédből három percet „vágjon ki”. Huh és ajaj! Hogy jön ahhoz egy beosztott hangmérnököcske, hogy a Führer akár egyetlen szavát is csak úgy meghúzzon?! S pláne, hogy három percet „kivágjon”?! De a parancs, az parancs. S egyben a megtisztelő bizalom jele is. Ugye. Hozzálátott. Meghallgatta a négy óra három perces beszéd hengfelvételét. S bizony nem tudta, melyik három percét javasolja főnökének a kivágásra. Aztán meghallgatta még egyszer. Mein Gott! „Ekkor még náci voltam” – mondta a történetet közvetítő Heinrich Böllnek a mérnök. „S aztán meghallgattam harmadszor is, és megszűntem náci lenni. Kemény, borzalmas, de nagyon hatékony kúra volt”. Végül is úgy ügyeskedett, hogy a beszéd szüneteiből „válogatta össze” ama három percet. S e kivágott szüneteket egyberagasztotta és eltette magának, emléknek, szebb időkre. „Meghallgatni”. Igen, meghallgatni a semmit. A hárompercnyi szünetet. Nagyon megnyugtató volt…
A történetet mai „neomagyar” neonáci-hívőknek ajánlom szeretettel. Természetesen nem a három perc szünetet. Hitler négyórás beszédét, a három perc szünetekkel együtt. (Ez összesen 729 perc) Hátha… Előtte persze nem árt, ha megtanulnak németül. Ezzel is eltelik egy kis idő. Négy óra három perc bizonyosan.
Hajdú Árpád, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!