Tényleg, mi lesz vele? Kedveltük Gábort. Fiatal volt, lelkes és
őszintének látszott. Nem csattogott a nyál a szájából, amikor beszélt.
Hihető és elfogadható, halk szavú volt és érthető.
Külön érdeme volt nálunk, hogy Gyöngyösről jött, ahol én katonáskodtam is.
Aztán múlt az idő és csak jöttek, egyre jöttek a hétköznapok. Mint oktatásügyi miniszter, megkopott. Nekem fiatalnak tűnt hozzá. Majd újabb hétköznapok, újabb miniszterség – már egy kis elismertséggel – és távozás. Távozás a kormányból és eltávolodás a miniszterelnöktől is.
Közben, meg utána is, mosolygós pártelnök-választás, ahol hol gratula, mosolyogva, ölelkezve Kókának, Kókával, hol Kóka gratula, mosolyogva, ölelkezve Fodornak, Fodorral.
Aztán találka a régi játszó- és iskolatárssal, Viktorkával, mert ugyebár egy demokráciában az úgy illik, hogy az ellenzékkel is... De Orbánnal? Aki soha nem ellenfélnek, hanem ellenségnek kezelte a baloldalt és a vele szövetkező SZDSZ-t is?
Gabi megpengette – mint a Fidesz – a szakértői kormányt is.
És már régen itt a lemondás a pártelnöki posztról, most meg még a képviselői mandátumról is a leendő pártelnök javára.
Olvastam Fodorról egy riportot a Hetekben, és egy kis sajnálkozással elgondolkodtam rajta: mi is lehet majd Fodorral, Fodorból ?
Balogh Lajos, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!