Tárgyilagos elismeréssel Bajnai 100 napjáról

Tapasztalhattuk, hogy Bajnai a legnagyobb rossz (az év elején karnyújtásnyira lévő államcsőd, illetve a fizetésképtelenség) megelőzésére és elkerülésére fordította energiáinak javát. A legrosszabb rossz elkerülése siker még akkor is, ha jelentőségét (minthogy ami nem történik meg, annak rossz vagy jó mivoltát saját bőrünkön nem érzékelhetjük) a társadalom nem tudja kellően értékelni.
Ami Bajnai (és miniszterei) által eddig elvégzett munka mérlegre tételét illeti – aktuális és
egzakt makrogazdasági adatok még nem is lehetnek az április 14-e óta eltelt 100 napról –, csak az lehet korrekt elemzési aspektus, hogy a kormány milyen irányban haladt a válságkezelés és a későbbi növekedési pálya szempontjából. Mérvadó bel- és külföldi szakvélemények szerint, az irány jó volt, legfeljebb a mértékeken lehetne vitatkozni. Az elvonások alapvetően a fogyasztást érintik, és a felhalmozást kímélik. Most valóban a háztartások fogyasztásának a hazai gazdasági (termelési, szolgáltatási) eredményektől évekkel ezelőtt elszakadt visszaszorítására és a növekedési dinamika letéteményesének számító vállalati szektor erősítésére volt (s van még továbbra is) szükség.
Az adórendszer szerkezeti a korábbinál stabilabb alapot, s kiszámíthatóbb bázist ad az államháztartásnak, illetve az állam bevételei-nek Az szja-sávhatárok „eltolása” és az adókulcsok csökkentése következtében nagyobb nettó bér marad s jut a munkavállalóknak, s ezáltal úgy bővülhet a kereslet, hogy közben a (munkaadókat terhelő) fajlagos bérköltség is csökkenhet.
A Bajnai-kormány – a szükség parancsára – hozzá mert nyúlni az adókedvezményekhez, valamint a nyugdíj- és szociális rendszerhez is. A nyugdíjrendszerbeli reformértékű döntések (amelyek sokaknak fájdalmasak, de mert meg kell érteni elkerülhetetlenségüket, célszerű higgadtan elfogadni azokat) szakértői számítások szerint, hosszú távon garanciát nyújtanak a tisztes megélhetéshez szükséges nyugdíjat biztosító rendszer fenntartásához. Az államháztartás rendbetételére és a növekedés alapjainak megerősítésére tett intézkedéseket a külföld értékelte, ami megmutatkozott az országkockázati felár zuhanásában, az állampapírhozamok esésében, a devizakötvény-piacra való sikeres kilépésben, a BUX  és a forintárfolyam emelkedésében.
A megszorításokról az a vélemény alakult ki, hogy korántsem voltak értelmetlenek – mint ahogy azt a Fidesz szájmenéses szóvivőin keresztül, sajtótájékoztatónak nevezett újdondász-etetéseken nap mint nap állítja. Már márciusban köztudott volt, hogy megszorítások nélkül az IMF-hitelkeret második részletéhez sem jutottunk volna hozzá. A költségvetés kiigazításának nem volt más alternatívája, csak amit a Bajnai-kabinet vállalt, és amit annak érvényesítéséért tesz. A válság még viharos, és bármikor veszélyessé válni képes tengerén hajózók között a miniszterelnök a „nyugodt erő”. Az a „kapitány”, aki eleddig jól navigált és takarékosan, szolidan hasznosítja még meglévő erőforrásainkat. Úgy tűnik, jól kihasználja nemzetközi lehetőségeinket, miközben maga is elismertségre tett szert a világban.
Jómagam már most sajnálom, hogy Bajnainak és néhány minisztertársának csak „pillanatnyi” jelene, s nem a jövője az elvesztett presztízs és megbecsültség visszaszerzésére kényszerülő politikai pálya. Jövő ilyenkor már nagyon fognak hiányozni az „igazi” szakértő miniszterek, a „tiszteletre méltó közszolgák” (a szájaló politikusokétól elkülönített) tablójáról.
Dr. Györky Zoltán, Kaposvár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!