Elvesszük valami gyengébb kisfiútól

 Nemrég egy fesztiválon voltam afféle arc, reklámember, mit tudom én, mint kiderült, abszolúte ingyen. Olyan kabarét vág le a magát producernek tartó, egykor televíziónál dolgozó hülye, hogy öröm nézni. Volt itt már felmondott életbiztosítás lobogtatása, üres bankkártya mutogatása, s várható még a kedves édesanya szükségszerű pusztulásának bejelentése zokogás közepette, de hurrikán, aszály és napfolttevékenység említése is. Az a vicc, hogy speciel a fesztiválon minden percben látszott, hogy pénz nélkül akarták megcsinálni, ahogy már az idióták szokták az ilyesmit, arra bazírozva, hogy majd menet közben csak felborul a kapuban egy pénzszállító autó. Oszt nem borult fel, irgalom anyja ne hagyj el. Most mi lesz? Régebben az autóvezetés IQ-hoz való kötéséért akartam lobbizni, de aztán rájöttem, hogy azt is meg fogják vásárolni az ostobák, akik addig is mindent csak megvásároltak. De ha esetleg lenne valami vizsga vállalkozóknak... jó, tudom én, mekkora naivitás ez. De engem tényleg nem a pénz érdekel, vagy nem elsősorban az. Még akkor sem, ha az írásképtelenségbe belekeseredett Kiskegyed úgy vette át a szintén témahiánytól zokogó, eleve archív anyag alapján összevakart storyonline-os hülyeséget, amelyben elmeséltem, hogy egyáltalán nem érdekel a pénz, hogy „A milliós gázsi sem elég Jáksó Lászlónak” (soha sehol nem mondtam olyat, hogy milliós lenne a gázsim – bár az lenne –, s a storyonline sem írt bele ilyesmit), majd – tudnak követni? – ezt az átvett moslékot az atv.hu úgy gyurmázta tovább, hogy „Milliókat keres a magyar műsorvezető, mégis anyagi gondjai vannak!”. Hogy mi a kapcsolat a fenti ügyek között? Igazi tőke, befektetés nélkül kezdenek itt emberek építkezésekbe, felújításokba, fesztiválokba, újságírásba. Szenvednek, sírnak, hazudoznak, megalázkodnak s esténként hazafelé menet igyekeznek megmagyarázni maguknak, hogy nem is olyan kínos az, amibe keveredtek. De, életeim, állati kínos ez és nem elsősorban nekem. Én csak pofákat vágok szép nézettséggel, hallgatottsággal, ha nem is milliókért, de millióknak. Azoknak, akiket úgy talált a nap felnőtt korukra, hogy nincs olyan szakma, amelyben valóban jók lennének, de még csak végzettségük, affinitásuk sincs semmihez. Csak úgy erőlködnek, próbálnak szarból ostort fonni, oszt még pattintani is vele legott. S minthogy lassan az egész ország ilyen, uralkodó rezsimtől tökéletesen függetlenül, mi úgy együtt sem fogunk soha sikert elérni – nemzetközi táncdalfesztiválon, az üzleti életben, vagy saját magunk életben tartása terén sem. Újra és újra a csodát akarjuk megtalálni, vagy inkább csak elvenni valami gyengébb kisfiútól, de végül bele fogunk fulladni a féceszbe, édes barátaim, függetlenül attól, ki mit ordít közben.

Jáksó László

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!