Sex Action szombaton, The Offspring vasárnap

A korábban botrányairól hírhedt, mára szelídebbé vált, trióra „apadt” walesi Manic Street Preachers után az idei Sziget egyik sztárfellépője, a brit Placebo uralta a Nagyszínpadot. A csapat új albuma, a júniusban megjelent Battle for the Sun anyagából is tervezett játszani a Hajógyári-szigeten.
A fesztivál egyik legérdekesebb zenei együttműködését ígérte a kíváncsiaknak a Muzsikás és az egyesült államokbeli – főként countryt és folkrockot játszó – Woven Hand „fúziója” a világzenei nagyszínpadon.
A rockzene kedvelői a Sex Action új felállásának működését „tesztelhették” a rockszínpadnál. Az együttesből az idén távozott ugyanis Szasza, az énekes, valamint Somlyai Miklós baszszusgitáros. Helyüket Vékony Sándor „Áfonya” és Mátyás Attila vette át; a banda a tervek szerint jövő áprilisban megjelenő albumáról is játszik.
Bárhol felbukkanhat a hátralévő időben a Szigeten Adrian Schwartzstein, vagyis a Zöld Ember – fura zöld öltözékben, zöld rollerrel járja a területet a spanyol művész, akivel kapcsolatban a szervezők arra hívják fel a figyelmet: „Vigyázat, a fűben alig látszik!” Színfolt a fesztiválon a holland Radio Barkas utcaszínházi produkció. Hollandia legkisebb utazó rádióállomása, az NDK-gyártmányú kisbuszba épített zenegép visszarepíti hallgatóságát a hatvanas és hetvenes évek világába.
A színház- és táncszínpadon a Természetes Vészek Kollektíva legújabb projektjéhez, a Fixa Idea Párthoz „keresett támogatókat”. Az Octopus Összművészeti Helyszín nagysátrában Garaczi László Plazma című darabjával várták az érdeklődőket a KoMa társulat előadásában. Az Octopus Artshopban ismét rendhagyó biciklis divatbemutatóra várták a közönséget. A Hungarikum Faluban, a lakodalmas házban – ahol minden délután más-más tájegység menyegzői szokásai elevenednek meg és fordulnak hajnalig tartó táncos mulatságba – szombaton a szlovák nemzetiség galgamenti lakodalmas szokásaiból kaphattak ízelítőt a fesztiválozók a Veresegyházi Hagyományőrző Együttes és a Püspökhatvani Hagyományőrző Együttes segítségével.
Kimondottan jó felhozatal várható a Sziget zárónapján, vasárnap a Nagyszínpadon kaliforniai együttesekből: a 11 év után idén újjáalakult Faith No More előtt a szintén a napfényes amerikai államból származó The Offspring csap a húrok közé. A Huntington Beach-i tengerpartról származó punk-rock banda léte bizonyíték arra, hogy az ideges szülőknek nem kell azonnal kidobniuk a garázsból az ott zenélő gyerekeket, mert a srácokból még lehet multimilliomos világsztár.
A Surf City becenevű, kevesebb mint 200 ezres lélekszámú város legismertebb bandája klasszikus garázszenekarként kezdte 1984-ben, igaz akkor még Manic Subsidal néven. Jellemző a kezdeti felállásra, hogy a Noodles becenevű, Los Angeles-i Kevin Wassermant elsősorban azért vették be a zenekarba, mert ő már akkor is elég idős volt ahhoz, hogy alkoholt vásárolhasson a két kiskorú alapítónak, Bryan Hollandnak és Gregory Krieselnek
A történetből mélyreható következtetéseket nem kell levonni, mert Bryan „Dexter” Holland az élő bizonyítéka annak, hogy a közkeletű sztereotípiákkal ellentétben nem minden punk kedvenc szórakozása a kannás bor és a zacskóba nyomott csavarlazító. Az énekes-gitáros ugyanis amikor nem zenélt, ráérő idejében a dél-kaliforniai egyetem, a USC padjait koptatta. Nem is sikertelenül, mert előbb biológiából szerzett diplomát, majd molekuláris biológia szakon végezte el a mesterképzést is. Nekivágott a PhD-nak is, de a doktori fokozatot végül mégsem szerezte meg. Nem a képességeivel volt baj, ő döntött úgy, hogy inkább az Offspringra koncentrálja energiáit. Ennek ellenére az egyetemi évek minden bizonnyal örökké kísérteni fogják, mert becenevét, a Magyarországon is sugárzott Dexter laboratóriuma című rajzfilmsorozat kiskorú zseni főszereplője után kapta.
Mire Holland egyetemre ment, a banda már régen összeállt és 1985-re megtalálták az Offspring nevet is, amely azóta több mint 34 millió eladott album borítóján virít. Az első lemezükig viszont ekkor még három évet kellett várniuk, mert az Offspring című albumot 1988-ban adták ki. Négy év múlva ezt követte az Ignition, de az igazi népszerűséget a Smash című, azóta már hatszoros platinalemezük hozta meg számukra. A legnagyobb sikert ennek ellenére a 15 millió példányban elkelt 1998-as Americanával érték el. Ezen a lemezen olyan örök slágerek szólalnak meg, mint a Pretty Fly (For a White Guy), a Why Don't You Get a Job vagy a The Kids Aren't All Right.
Olyan erőteljes, vadul lüktető hard rockot játszik a kanadai Danko Jones nevezetű trió, mint amilyennel az AC/DC hasogatta a dobhártyákat a hetvenes évek elején, s amely a jelek szerint az évek múlásával semmit sem vesztett az élet- és ütőképességéből. Az együttes frontembere, a saját bandájának is nevet kölcsönző kanadai Danko Jones ezt az örökséget ugyan ki szokta egészíteni a Thin Lizzy felemlegetésével, de a lényegen ez mit sem változtat. Elementáris erejű, a szokásos rock and roll univerzumban mozgó, vagyis rendíthetetlenül mámorbarát szövegekkel operáló zenéről van szó, amit hihetetlenül intenzív, punkosan agresszív színpadi jelenléttel dobnak fel a fiúk.
A bennük lévő lendületet minden különösebb faxni nélkül kiadó lemezek 1999 óta tartó sora után (My Love is Bold, I’m Alive and On Fire, Born a Lion, We Sweat Blood, Sleep Is the Enemy) tavaly rukkoltak ki a Never Too Loud című albumukkal, s 2006-ban a Grammy-díjas Nick Raskulinecz-cel kezdtek közös munkába, akivel két év alatt hozták össze a 2008 februárjában megjelent új anyagukat. Nick Raskulinecz korábban a Foo Fighters és a Velvet Revolver mellett producerkedett, s a szakma nagy mágusaként még az addigiaknál is zajosabb sikereket igyekezett kikevertetni.
Ennél alább valószínűleg a Szigeten sem adják, ahol a korábbi „sátrazás” után idén már a Nagyszínpad közönségének színe elé járulva adják meg a módját a tombolásnak.
A rocktörténelem egyik legnagyobb hatású zenekara, az 1977 és 1980 között működött brit Joy Division dalai elevenednek meg vasárnap a Sziget fesztivál A38-wan2 színpadán egy különleges formáció előadásában; az Isolated vezetője, Müller Péter Sziámi a nem szokványos tribute-zenekarról és magáról a Joy Divisionről is beszélt az MTI-nek.
„A Joy Divisiont tartom az independent zenetörténet legfontosabb szereplőjének, a kultikus énekes, Ian Curtis világa nagyon közel áll hozzám. Ha még valaki emlékszik rá, hat-nyolc éve a Sziámi zenekarral játszottunk Joy Division-dalokat a Sziget fesztiválon” – mondta Müller Péter Sziámi.
Az egykori manchesteri posztpunk zenekar, a Joy Division rövid fennállása alatt két stúdióalbumot jelentetett meg; a zseniálisan sötét szövegeiket író, és epilepsziás rohamoktól szenvedő Ian Curtis 1980 májusában öngyilkos lett. Az együttes megmaradt három tagja New Order néven folytatta tovább. „Katartikus pillanat volt, amikor Szakcsi Lakatos Béla egyszer csak jelezte nekem, hogy nagyon megszerette a Joy Division zenéjét, a repetitív stílus Steve Reichre és Philip Glassra emlékezteti. Vannak szólói az Isolatedben is, de a játéka alapvetően minimál, nagy pontossággal és energiával” – fogalmazott Müller Péter Sziámi a remek dzsesszzenész közreműködéséről.
Az Isolated felállása alapján egyébként egy új magyar supergroup: Müller Péter Sziámi (ének) és Szakcsi Lakatos Béla (billentyűs hangszerek) mellett az Európa Kiadó két tagja, Kirschner Péter (gitár) és Magyar Péter (ütőhangszerek), a Duelként ismert Szabó Attila (digitális effektek, gitárszintetizátor), valamint Bánfi Tibor, a Másfél dobosa játszik benne. A csapat vasárnap - akárcsak a Zene a rasszizmus ellen című nulladik napi koncerten - kiegészül Duka László gipsy dzsesszhegedűssel, aki az Isolation és a Walked In Line című Joy Division-számban játszik. „Az Isolated alkalmi formációnak indult, de úgy néz ki, több lesz belőle. Nagyon jól érezzük magunkat együtt. Gasner János halálával a Sziámi zenekarnak vége, és nem is akartam helyette újat. Egy felkérésre játszottunk először: az Ian Curtis életéről szóló, Control című filmet jegyző Anton Corbijn holland fotós-rendező magyarországi fotókiállításának megnyitása alkalmából” – emlékezett az énekes.

MTI

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!