Nyelvelő

Nem egészen egységes az európai felfogás a pontosvessző használatával kapcsolatban. Bár a legtöbb grammatika egyetért abban, hogy a pontosvessző a mondattömbök elhatárolására szolgáló írásjel, s elvben azonosak is a mondattömb-meghatározások, a gyakorlati tájékoztatókban mégis nagy a bizonytalanság.
Többnyire elfogadott az a nézet, hogy a pontosvessző elsősorban a de, azonban, mégis, ezért kötőszók előtt használatos; a Quirk–Greenbaum-féle angol grammatika  azonban ajánlja a „súlyosabb központozást” (azaz a pontosvessző használatát) az és … sem, se kötőszós [hozzátoldó kap¬cso¬la¬tos] mondatok, valamint a de … sem, se, mégsem kötőszós [megszorító utótagú] ellentétes mondatok között is.
Egyes orosz szerzők helyesnek és ajánlatosnak tartják a pontosvessző kitételét olyan összetett mondatokban is, melyeknek első tagmondata (vagy mondattömbje) kijelentő, a második pedig kérdő, felkiáltó vagy felszólító.
Eltérések vannak az európai nyelvekben az idézőjel használatával kapcsolatban is. A magyar forma: „szó”, a német: „Wort“, »Wort« (Svájcban: «Wort»), a francia: « mot », az angol: “word”, de élnek a kétvonalas megoldások mellett egyszerűek is. A németben: ‚Wort’, ›Wort‹ (Svájcban: ‹Wort›), az angolban: ‘word’. Ezeket legtöbbször, de nem kizárólag idézeteken belüli idézetek jelölésére használják.
Angol sajátság a megszólítások utáni és a felsorolások előtti vesszőhasználat, például: George said, “I’m coming soon!”
Továbbra is várom üzeneteiket a szerkesztőségbe, vagy az editor@mediacom.hu címre. A levelekre lehetőleg írják rá: „Nyelvelő”.

Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!