Táv­kap­cso­ló

 

Őszintén nem értem, miért bukott ki ennyire Vona Gábor, a Jobbik elnöke attól a kérdéstől, hogy mit tanácsol a szavazóinak, a követőinek, elmenjenek-e a Rudolf Hess emlékére rendezett tüntetésre. Amikor olyan egyszerű lett volna azt mondani, hogy igen. Vagy hogy nem. Ha Vona nem tanácsolja, sokan akkor is elmennének. Azon se akadtam volna fenn különösebben, ha igent mond, csak játsszunk végre tiszta lapokkal.
Ehhez képest Vona kedélyeskedve elküldte a kérdést feltevő Betlen Jánost Izraelbe, hogy: „könyörgöm, hagyjon ezzel békén. Állandóan bejövök ide, és mindig 44-ről, a holokausztról, meg Rudolf Hessről... Egyszer üljünk le, rendeljünk egy sört, és beszéljük meg a második világháborút...” Majd az újból feltett kérdésre durvábban is, szinte fölháborodva felelt: „én inkább önnek tanácsolnék valamit. Ha önt ennyire foglalkoztatja meg izgatja ez a zsidókérdés, akkor költözzön ki Izraelbe, és akkor ott reggeltől estig lehet ezzel a kérdéssel foglalkozni. De ez itt Magyarország, és egy magyar pártnak vagyok az elnöke, hadd foglalkozzak én már Magyarországgal és a magyar emberekkel.” Betlen (és a másik két kérdező) adós maradt a válaszszal. Talán egy-két órával később jutottak eszébe a megfelelő szavak. Mindannyian jártunk már így.
Ha egy ideális világban élnénk, egy Rudolf Hess-szimpátiatünte-
tés minden egészséges európai embernek a gondja-baja lenne, magyaroknak, szlovákoknak legalább annyira, mint a németek döntő többségének, akiknek pedig még honfitársuk is Hess, és mind iparkodnának magukat elhatárolni tőle.
Vona azt mondta, azért nem kívánt a kérdésre válaszolni, mert „méltatlan”. Eleve úgy ment oda, mint a nyuszika, amikor fűnyírót megy kölcsön kérni, és mire odaér, már annyira biztos abban, hogy a róka úgysem adja oda,  hogy kérdezés nélkül elküldi a rókát a fűnyírójával együtt a fenébe. Végig szurkálódott, utálatosabb volt, mint Dr. House a betegeivel a rendelési idő vége előtt két perccel. „Sajnálom, hogy ön ilyen kérdésekkel készül egy ilyen beszélgetésre” – mondta Betlennek. „Nincs nálam zsebkendő, hogy a könnycseppeimet letöröljem” – gúnyolódott a másik kérdezővel, Szalay Tamás Lajossal.
Vona végig darált, csak mondta a magáét megállás nélkül, szinte lehetőséget sem hagyva kérdésre. Nem mintha nagyon harapott volna a három kérdező újságíró, még Betlen sem akarta őt igazán megszorongatni, a szokott melankolikus stílusában kommentált és kérdezett. Márpedig aki simogatja a krokodilt, ne csodálkozzon, ha egyszer csak eltűnik a karja.
Például amikor Vona arról beszélt, hogy hazai vagy nemzetközi titkosszolgálatok állnak a cigányok ellen elkövetett sorozatgyilkosságok mögött, és „beugrik a jelenlegi kormány néhány arca, konkrétan például Draskovics Tibor arca”, Betlen nagyon higgadtan, a szokásos lazasággal csak azt mondta erre: „attól még, hogy érdekében állna, még nem biztos, hogy csinálja.” Vagy esetleg csöppet csodálkozóan visszakérdezett, hogy „miért lenne eredményes Fico politikája?” Valóban nehéz megtalálni a hangot, amikor valaki ennyire különböző nyelvet beszél, ennyire másképp gondolkodik, de hát nem is meggyőzni kell az illetőt, csak nem ráhagyni, hogy mondja a bornirtságait, a többit meg majd rábízzuk a nézőkre, hogy ítélkezzenek.
Nem lehet csont nélkül adásba engedni az olyan megjegyzéseket, hogy „a határrevízió most nem aktuális.” Ja, akkor spongyát rá, ráérünk akkor beszélni róla, ha majd „aktuális” lesz? A 168 óra munkatársnője megkérdezte Vonától, mit gondol arról, ha a Jobbik szimpatizánsai Nagy-Magyarország matricás autókkal mennek Szlovákiába, nem sértik-e az ottani magyarok érdekeit. Kár, hogy nem hívta fel Vona figyelmét arra, egy német kocsin még hagyján, de sok francia gyártmányú autón is látni ilyen matricát...
Bár pár másodpercig úgy tűnt, Betlen fel sem veszi a Jobbik elnökének javaslatát, hogy menjen Izraelbe, mert nagyon magába szállt, nem is igen tudott megszólalni. Majd csak kibukott, és emelt hangon kiosztotta Vonát, hogy a Jobbik által felállítani tervezett csendőrségről „nincs is értelme kérdezni, mert arról elképzelése sincs, hogy micsoda, ez már kiderült”. Ekkor kellett volna kezdeni a beszélgetést, ha nem is ilyen bealázóan, jogos sértettségből beszélve, de legalább ennyire kérlelhetetlenül és tárgyilagosan.
Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mennyire szalonképes a Jobbik elnökével beszélgetni a köztévében. Sok ismerősöm szerint meghívni sem szabadna sem őt, sem más szélsőséges politikust. De hát legkésőbb a választások előtt úgyis meg kellene őket invitálni mindenféle műsorba, mint a többi induló párt vezetőjét, és ha bekerülnek a Parlamentbe, akkor végleg meddő próbálkozás lenne őket távol tartani a nyilvánosságtól.
Én a véleményszabadságot tartom fontosabbnak, mint akár a saját érzékenységemet. Ha nem beszélünk róla, attól a Jobbik meg a gárda még létezik, és meg vannak a maguk csatornái, amelyeken keresztül eljutnak az őket értő, vagy reájuk kihegyezett fülekhez. Ha nem is lenne fórumuk a közmédiában, legkésőbb az internetes közösségi oldalakon egymásra találnának, mint az iráni ellenzék. És minél inkább illegalitásban, elnyomva meg kitaszítva érzik magukat, annál izgalmasabb mozgalmi életet élhetek.
Ám ha megpróbálnak eleget tenni a kulturált közbeszéd és politizálás szabályainak, az csak mindannyiunk hasznára válhat, míg ha erre képtelenek, előbb-utóbb tényleg elfogy, aki beszélgetni akar velük vagy róluk, ám ezért csak saját magukat okolhatják majd.
Vona Gábor Nap-keltés interjújáról éppen azt gondolom, hogy nem felelt meg ezeknek az írott és íratlan szabályoknak. Ha vendégek vagyunk a köztévében, még viccből sem mondjuk, hogy költözzön ki valaki Izraelbe, függetlenül attól, hogy a megszólított illető zsidó származású-e vagy sem. És aki nem is érti, hogy miért nem mondunk ilyet, vagy a hasát fogva röhög a képernyő előtt, hogy Vona milyen jól megmondta Betlennek, azzal valóban nem érdemes szóba állni. De legalább megnyugodhatunk: Betlen természetesen Magyarországon marad. Legalább is ezt közölte az MTI-vel főnöke, Gyárfás Tamás. Akkor pedig Vona is mehet a Nap-keltébe.

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!