Még zajlik a madridi regalaktizáció

Nemcsak azért persze, mert a választási kampányában ezt hovatovább egy évtizede is, és most pár hónapja újólag megígérte a spanyol királyi gárda híveinek. Hanem mert az ütőképes együttes megteremtésének egyedüli üdvözítő módszerének ezt tartja, ráadásul a csodacsapat kialakításához volt, és van is pénze. Vagy legalább is annyira hitelképes a pénzpiacokon, hogy hatalmas mennyiségű kölcsönhöz hozzájutva képes legyen finanszírozni a monumentális futballvállalkozást, amelyet a régi szép idők mintájára – amikor olyan (már akkor is csillagászati összegekbe kerülő) csillagok, elterjedt szóhasználattal „galaktikusok” szerződtek Madridba, mint Figo, Zidane, Ronaldo (a brazil) és Beckham – akár regalaktizálásnak is nevezhetnénk. Merthogy ismét „égies” világklasszisok sora érkezett, vagy éppenséggel még érkezik is a fővárosi blancók gárdájához.
Az újrasztárosítás kevéssel Perez hivatalba lépése után gyakorlatilag azonnal megkezdődött, méghozzá egy hihetetlen transzfer révén, amikor is az eladdig elmozdíthatatlannak tartott Kaká hagyta maga mögött a kies Milánót, és a Realhoz hasonlatosan a nemzetközi labdarúgás világelitjébe tartozó AC Milant, mondhatni általános nemzetközi meghökkenést kiváltva a klubcserével. Majd követte őt a kisebb kalibernek számító, de szintén remek futballista, a francia Benzema, illetve a valódi világszenzáció: a portugál Ronaldo, Cristiano megszerzése a Manchester United tavaly Bajnokok Ligája-győztes, idén BL-második együttesétől. Kaká és Ronaldo – igazán pazar tudású, egyformán aranylabdás játékos, vagyis Európa legjobb futballistájának megválasztott, s a FIFA, a nemzetközi szövetség adott évi szavazásán a világ legjobbjává kikiáltott klasszis mindkettő. Hogy aztán melléjük a napokban megérkezzék a Liverpool eddigi alapembere, az a Xabi Alonso is, aki egyfelől az ibériai ország tavaly Európa-bajnokká avanzsált válogatottjának oszlopos tagja, tehát egy újabb világsztár, másfelől akinek érkezése Perez elnök ama – meglehetősen okosan a nemzeti érzületre is ható – jelszavához idomuló fejlemény, amely szerint megint spanyol csapattá (is) kell tenni a Realt. Mivelhogy kissé „elidegenedett” a galaktizálási törekvések idején, tehát a hispanizálási törekvés részsikere is Alonso hazahozatala.
A tranzakciók eddig együttesen úgy 250 millió eurót emészthettek fel, amire már tréfából se nagyon lehet azt mondani, hogy bakfitty, de ha továbbgondoljuk a dolgot, a bevezetőben említett elnöki jelzőhöz, a makacshoz társíthatjuk a bátor, s nem botor minősítést is, amennyiben merészen hisz benne, hogy a kétségtelenül gigantikus kiadások előbb vagy – s ez inkább valószínű: – utóbb megtérülnek. Merthogy Ronaldóék tömegvonzó erejének kiaknázása, a bérletek, a belépők, a Real-rekvizitumok értékesítéséből, a sportpiaci hírnév eurósításából, például reklámszerződésekből, meghívásokból, ilyen-olyan túrákból, s persze javarészt a remélt nemzetközi eredményességből származó pénzügyi haszon révén idővel ledolgozható lesz a mostani negyedmilliárdos megakiadás. Amely ráadásul még egy jelentősebb – úgy 80 millió euróra becsült – tétellel nőhet: Franck Riberyével, akinek „realizálásáról” sem tett még le a presidente, amint az az e heti legújabb fejleményekből kiderült. A spanyol sajtó csütörtökön sokadszor vette elő a Bayern München francia középpályása esetleges elszerződésének kérdését, s aligha csak a harasztzörgetés miatt, miután az állítólag sérült futballista pályára lépett a francia válogatott szerdai világbajnoki selejtezőjén. A népszerű madridi sportnapilap, a Marca például okkal furcsállotta, hogy a német klubcsapatában sérülés miatt nem szereplő Ribery csereként érdekes módon szerepet kapott a Feröer-szigetek ellen 1-0-ra megnyert mérkőzésen. Az As jóval tovább ment, amikor így fogalmazott: „Ribery pontosan tudja, hogyan bosszanthatja fel a münchenieket. A viselkedésével mindenképpen feszültséget kelt, és kierőszakolhatja a Real Madridhoz való távozását.” Mert lehet, hogy tényleg erről van szó, egyébként ugyan hogy engedhetné meg magának egy még oly kiváló játékos is, mint amilyen a válogatott irányító Ribery az ilyesfajta kihívó magatartást, ami felér egy provokációval. Vagyis felérhetne, de a bajor elitklub vezetői vannak annyira dörzsöltek, hogy ne üljenek fel a francia „kettős alakításának”. A Marca következtetése az, hogy a Real háza táján aligha fejezték be még a játékosvásárlást. Idejük meg még éppenséggel van, hiszen a nyári átigazolási időszak csak augusztus 31-én zárul, vagyis bő két hetük még kínálkozik a feleknek az alku tető alá hozásához. Hogy minden hájjal megkent döntéshozókról van szó mindkét oldalon, azt jól példázza Uli Hoenessnek, a Bayern München klubmenedzserének reagálása.  Kijelentése szerint tudniillik számukra nem jelent problémát, hogy Ribery 25 percet játszott a válogatottban, egyszersmind kategorikusan cáfolta a francia távozását. „Kilencvennyolcadik alkalommal is csak ugyanazt tudom mondani, mint amit eddig: Ribery Münchenben marad, s nem hallgatunk meg semmilyen érte tett ajánlatot” – állította Hoeness. Azért erre ne vegyünk mérget, még ha eljön a 99., netán a „jubileumi" 100. tagadás ideje is…
Ami a madridiak csapatépítésének eddigi sikerét illeti, a gárda az új chilei vezetőedző, Manuel Pellegrini irányításával már sorra játssza előkészületi mérkőzéseit, melyek többek között azt is hivatottak eldönteni, hogy a friss szerzemények beépítésével párhuzamosan kiknek kell távozniuk a társulattól, mivel rengeteg a „létszám feletti”, még klasszis játékosból is. Pedig már túladtak az év elején az Ajaxból nagy reményekkel érkező, de a minap csalódottan távozó holland csatár Huntelaaron, az aranylabdás középhátvéd Cannavaro hazatért Olaszországba, a spanyol jobbhátvéd és ősreálosnak számító Salgadót – ne szépítsük: – elküldték. De a jelek szerint feleslegessé vált a csaknem teljes németalföldi különítmény, s legalább is kérdőjeles, hogy a korábbi sikercsatár, ám súlyos sérüléséből csak egy év után felépült korábbi gólvágó, Van Nistelrooy maradhat-e, szükség van-e a középpályán Drenthére, Sneijderre, Van der Vaartra, állítólag egyedül a villámléptű, bár korántsem a kombinatív játékáról, önzetlen alakításairól híres Robbent tartaná meg Pellegrini. Az említett holland részlegből – egy friss verzió szerint – a Sneijder-Van der Vaart duó benne lenne abban az üzleti megoldásban, amelynek keretében a válogatott kettős a Bayern Münchenhez kerülne át – természetesen Riberyért cserében, s hogy a németek belemenjenek a megoldásba, pluszban még 30 millió eurót fizetne nekik a Real Madrid.
Itt tartunk most, s hogy a helyzet még kínál megírandó érdekességeket, annak éppenséggel egy újabb Real-körképpel adhatjuk majd tanúbizonyságát – az átigazolása periódus zárultával.

 (Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!