Kommentár

Államfőnk péntek délután félútig sétált a komáromi hídon és teljesen belesétált a szlovák kormány csapdájába. Ahelyett, hogy ő sétáltatta volna bele a pozsonyi politikusokat. Sajnos Fico jól ismeri a magyar belpolitikát és Sólyom makacsságát, így biztosra ment, amikor az utolsó pillanatban belekötött a révkomáromi hídavatás dátumába. Tudta jól, hogy a Sándor-palotából nem kell bölcs belátásra számítania, a magyar elnök nem fog ki rajta azzal, hogy nyugodt mosollyal közli: sajnálatos véletlen, de akkor tegyük át a szoboravatót szombatra (végtére is 21-e is a Szent István-napi halasztása volt, nyilván Sólyom hazai lekötöttsége okán). Ha ekként reagál, Ficóéknak már nem lett volna több húzása, s bele kellett volna törődniük abba, amit valójában meg akartak akadályozni: a magyar államfő jelenlétét a szoboravatáson. A teátrális odavonulás hídközépig pompásan illett a ravasz Fico tervébe: csak elérte, hogy Sólyom ne legyen ott, tehát a szlovák nacionalisták szemében megállította a „magyar irredentizmust”. Míg a magyar nacionalisták rögvest „meghátrálást” kiáltottak (egy szombati lapkommentár mintha Slota bájos stílusával kívánna vetélkedni), vagyis siettek jelentkezni a szlovák vádak tanújának. De majdnem ennyire felelőtlenek azok is, akik olyasmiket állítanak, hogy egy „erős kormánnyal” ezt nem lehetne megtenni: aki még emlékszik rá, hogyan söpörték le az egykori budapesti erőfitogtatást Pozsonyban és Bukarestben is, az csak mosolyoghat az effajta üresen kongó szólamokon, amelyek amúgy szintén Ficónak fütyülnek.
Hogyne, a dátum kései kifogásolása persze ürügy volt, amit jobb híján találtak ki Pozsonyban, amikor a helyi nemzetiek lázongani kezdtek a szobor és avatója ellen egyaránt. Lehet panaszkodni, hogy miért nem szóltak Budapestnek előbb, de hiszen éppen ezt nem akarták: Sólyom még képes lett volna rugalmasságra, ami ugyan rá nem igazán jellemző, Fico szerencséjére. Így elnökünk csak hídközépig jutott, a két ország kapcsolata viszont mélypontra. A komáromi színjáték pedig – egy pikírt prágai kommentár szerint – két bohóc vitájává fokozta le azt, ami már-már magyar diplomáciai siker lett: Pozsony defenzívába szorítása az unióban az európai normákat sértő nyelvtörvénye okán.
Tényleg példátlan így bánni egy államfővel, s természetesen Schengen semmibevétele is. Csakhogy elnökünknek sikerült elérnie, hogy ő hiába lamentál a hídon, ha annak két partján Európa két azonosan kakaskodó államot lát. S mivel a vita elfajulása esetén a szlovákiai magyarok lennének túszhelyzetben, sokra megyünk azzal, ha végül Pozsony nem a nyelvtörvényben enged, hanem legfeljebb legközelebb beengedi a látogatót és nem kormánykommentárban marasztalja el, csak újságcikkekben. Kár az elszalasztott lehetőségért: Ficót hazai pályán is defenzívába szorítani.

A.J.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!