Mádl fehér könyvet és neveket akar

Olyan embert sikerült Orbánnak megválasztatnia – mondta akkortájt Enyedi Zsolt politológus, a CEU előadója –, aki nagyon közel áll hozzá, akiben maximálisan megbízhat, akitől nem várható semmi olyan, amivel az ő érdekeit megzavarja. Hozzátette: azok ketten mintegy együtt találták ki a polgári Magyarországot és Orbán éves beszédeit Mádl társasága szervezte. Közismert tény, hogy a professzor, 1998-ban a Horn–Orbán-vitát figyelve kijelentette: „Olyan mintha a fiamat látnám.”
Mádl politikai mondandói „sarkosak” voltak megválasztása után is. Miután kiírta a népszavazást a kettős állampolgárságról, előbb éreztette, hogy elnöki pozíciója akadályozza a nyílt állásfoglalásban, majd teljes nyíltsággal lépett pástra akkor, amikor a kampány finisé-
ben a Fidesz minden zsetonját az „igenre” tette. Patrubányék, a kezdeményezők ezt a vereség után sem felejtették el neki. Már jóval azután, hogy Kövér László ritka – és általában nehezen feledhető – őszinte pillanatainak egyikében majdhogynem önkritikát gyakorolt a Fidesz népszavazási álláspontjáért („úgy kellett …mint púp a hátunkra”), Szász Jenő Székelyudvarhely polgármestere a „tiszteletbeli székely” címet adományozta Mádlnak,  „mert síkraszállt a nemzetegyesítés ügyéért”.
Az interjúban, amelyet Mádl a pártközeli Heti Válasz most megjelent számának adott, utódját Sólyom Lászlót is elmarasztalja, ami legalább annyira rendhagyó, mint amikor egy köztársasági elnök népszavazási ügyben kampányol. Az őszödi beszéddel kapcsolatos köztársasági elnöki magatartásra vonatkozó riporteri kérdésre ugyanis ez a válasza: „E tekintetben Sólyom László egy lépéssel meszszebb mehetett volna annál, amit mondott. Rendkívül erős, felelős beszédében egyben felszólíthatta volna a kormányfőt, hogy történelmi erkölcsi és alkotmányos felelőssége, hogy a helyzetből magára nézve is levonja a következtetést.” A kapcsolódó kérdésre, folytatott-e vele ez ügyben konzultációt Sólyom, velős a felelet: „Ő nem igényelte soha semmilyen ügyben a konzultációt”.
Olcsó geg lenne erre az, hogy ez esetben meg lehet érteni Sólyom elnököt, ám az felmerül: lehetséges-e, hogy Mádl akár egy polgárháborús töltetű feszültséget is elfogadhatónak tart, amikor – bizonyos bukott hadvezérek mintájára – tegnapi csaták újramegvívását vizionálja? Ez elsőre túlzásnak tűnik, de a cikket végigolvasva elbizonytalanodik az ember. A volt államelnök kifejti véleményét arról a javaslatról, hogy „azokat, akik a múltért felelősek voltak, meg kellett volna büntetni”. „Úgy tudom, a lengyelek még most is próbálkoznak ezzel. Mi mindenesetre nem tudtuk megvalósítani az Antall-kormányban… Talán azt lehet a szemünkre hányni, hogy az első kormány túl jóhiszemű volt.” Alig leplezett sajnálkozással rögzíti, hogy amit egyik volt miniszter társa (a Magyar Gárdát patronáló Für Lajos) proponál és támogat – a rendszerváltás radikális újragondolása – nem lehetséges és már elkésett a „jelképes igazságtétel” is. Kérdésesnek tartja azt is, hordoz-e ma a történelem olyan parancsot,  amelyet szerinte sokan szeretnének: „megfelelően behatárolt körben alkotmányos törvény tiltsa ki a diktatórikus rend megalkotóit és védőit további tíz évig a közéletből”. Mindazonáltal hozzáfűzi: „Szerintem formálisan, morálisan és jogilag megtehető”. (Lehetnek olyanok is, akik kifejezetten pikánsnak tekintik, amit a volt elnök, mégoly óvatosan, feszeget. Életrajzai ugyanis nem szólnak beilleszkedési problémákról,  abban a diktatórikus rendszerben sem. Sőt. A fiatalon feltörő, jogos szakmai elismerést szerző egyetemi előadók egyike volt a jogi karon, 1961 és 1963 között pedig – ami akkor nem volt mindennapos, sőt procedurálisan sem volt egyszerű – a strasbourgi egyetemen  folytathatott kutatómunkát, 1987-ben lett az Akadémia levelező tagja).
Interjúja befejező részében szól Mádl arról, mit tart jelenleg egyértelműen kivitelezhetőnek. „Egy dolgot viszont okkal el lehet képzelni. Ha egy hitelesen szerkesztett fehér könyv leírná az összes jelentős mai és korábbi »bűnt«, káros politikai cselekményt, kezdve a nemzeti légitársaság és Ferihegy eladásától bármelyik kiárusító privatizációs ügyletig, az  fontos lenne. Konkrét eseteket kellene feldolgozni konkrét nevekkel...” Ez, mint mondja,  „emlékező jellegű igazságtétel”, és a delphi jósda egyértelműségével még ezt is  hozzáfűzi: „Viszont büntetőjogi felelősségrevonást kezdeményezni, akár a rendszerváltás óta elkövetett tettekért, akár mai politikai ügyekért, csak a rendes büntetőjogi garanciák melletti eljárásban indokolt és jogszerű.”
…A teljesen új fogások, akár a szakácsművészetben, akár a politikában elég ritkák. Ez a Kövér Lászlóéra hajazó megnyilatkozás sem nóvum tehát, két kérdés azonban mindenképpen ide kívánkozik. Az első: konkrétan milyen mai politikai ügyeket büntetőperesítene a volt elnök? A második: ugyan ki lehetne a szerkesztője annak a proponált  új fehér könyvnek (tudjuk, ilyen könyv korábban is volt már…), amely megvilágosítaná és felkészítené a közvéleményt, amíg  szorgos ügyészek – természetesen jogszerűen – már  a vádat készítenék elő?

B.B. 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!