Ősztől először a tűrt, majd később a tiltott kategóriába kerülnek az úgynevezett hagyományos izzólámpák legkevésbé energiatakarékos, vagyis leginkább környezetszennyező fajtái. Miközben az átállástól évente csak Európában egy atomerőműnyi energia megtakarítását tervezik, máris számos tévhit és rémhír kering az új, energiatakarékos izzókról. Ugyanakkor a VH-nak a szakorvos határozottan cáfolja, hogy – állítólag – rosszabbul látni velük. Az áruházlánc szóvivője pedig azt, hogy hiány lenne akár az új energiatakarékos, akár a ma még legálisan forgalmazható és vásárolható régi izzókból.
Vajon van-e bármifajta fiziológiai alapja annak, hogy jó néhányan panaszkodnak: nem kedvelik az új energiatakarékos fényforrásokat, mert kellemetlennek érzik a fényüket? – Azt gondolom, teljesen alaptalan, hogy az energiatakarékos fényforrások mellett rosszabbul látnánk. Az ugyanis a látás élességét nem befolyásolja, hogy milyen fényforrás adja a megvilágítást – mondja dr. Seres András szemész szakorvos, a Magyar Szemorvostársaság Retina (látóhártya – A szerk.) Szekciójának titkára. – Az viszont kétségtelen tény, és az én személyes tapasztalatom is, hogy az energiatakarékos fénycsöveknek kell néhány perc, amíg bemelegszenek és ez idő alatt lényegesen kevesebb fényt adnak, mint a teljes bemelegedés után. Amikor ez megtörtént, akkortól ugyanazt a fénymennyiséget bocsátják ki, mint a velük azonos fényerejű régi fajta égők, így ha olvas az ember, akkor a szöveget éppen olyan jól felismeri, mint a hagyományos izzók mellett. A fény színének sincs igazán nagy jelentősége, még ha többnyire jóval hidegebb is a fénycsövek által kibocsátott fény színe az izzószálas égőkénél. Ám a hideg színek tényleg kellemetlenebbek. Még a régi, határozottan kékes fényű neon fénycsövek idejéből ismerős ez a jelenség, ám már akkoriban is próbáltak segíteni a gondon azzal, hogy a kékes és fehéres fényűek közé elhelyeztek egy-egy melegebb, sárgásabb fényűt is. A ledes fényforrások színhőmérséklete pedig a tudomásom szerint különféle lehet; van zöld, piros, kék és sárga is – sokféle ledet gyártanak. Azt gondolom, hogy az efféle városi legendák miatt hiba lenne nem megszüntetni az energiapazarló hagyományos izzószálas égőket, ha ezzel Európában körülbelül egy atomerőmű termelése megtakarítható.
Az új „fényrendelet” nyomán módosulni fognak az izzók energiacímkéi is. Igaz, ezeket még manapság is sajnálatosan ritkán nézzük meg, pedig hasznos és könnyen érthető információkat árulnak el: főleg, ha több fényforrást hasonlítunk össze egymással. A háztartási fényforrások energiacímkézése az Európai Közösségek Bizottságának 98/11/EK irányelvén (1998. január 27.) alapul. A háztartási fényforrások energiacímkéje a következőket tartalmazza: a fényforrás energiahatékonysági osztálya (A, B, C, D, E, F – A a leghatékonyabb, az F osztályú pedig a legpazarlóbb fényforrás), a fényforrás fényárama (mértékegység: lumen), felvett villamos teljesítménye (wattban) és névleges élettartama órában.
Az osztályokba sorolás alapja a fényforrások fényhasznosítása, pontosabban az energiahatékonysági mutató.Az új fényforrások megjelenésével a legrosszabb fényhasznosítási osztályok „megüresednek”, így ezekbe várhatóan egyik új égő sem tartozik majd. Igaz, vannak hagyományos fényforrások, amelyek viszonylag hosszú haladékot kapnak: ilyenek például az átlátszó (világos) burájú izzólámpák. Mivel ezek pontszerű fényforrásnak számítanak (a kompakt fénycsövekkel ellentétben), sok esetben igen hasznosak. Itt tehát a tiltás fokozatos, alapja az energiahatékonyság. A sort 2009, illetve 2010 szeptemberétől a 100 W-nál nagyobb teljesítményű izzók kezdik, majd 2011-től, illetve 2013-tól a 75 W-nál nagyobb, 2013-2015-től a 60 W-nál nagyobb, 2015-2017-től pedig a 25 W-nál nagyobb teljesítményű, átlátszó burájú izzóktól vehetünk búcsút.
(bp-vgp)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!