Az ember nem gép! Még a 21. század sem vitathatja ezt. A közoktatás
irányítói mégis megpróbálják bizonyítani a lehetetlent. S mindeközben
tovább rombolni az amúgy is frusztrált iskola világát. A kisdiákok
kezébe füzetek és könyvek helyett laptopot adnak ősztől!
Senki nem hallott még hazánkban a funkcio-
nális analfabétizmusról, a PISA-felmérések lesújtó eredményeiről? A kicsi és állítólag strapabíró gépekre töltik fel a tankönyvek oldalait, és ebbe írhatnak majd órán a diákok, no meg itt készíthetik el házi feladataikat is. Az új kezdeményezéshez kapcsolódó oktatási módszertant Kelet-Közép-Európában Magyarországon vezetik be először. Az ötödik osztályokban induló próbálkozások szakértők szerint a jövő ígéretét hordozzák magukban. Már az ötlet is abszurd. Kitalálói bizonyára még hírből sem ismerik a tanulási és nevelési folyamatok sebezhető pontjait.
Bravó, oktatásügy! Eddig csak az iskolán kívül tévelyeghetett a növendék a virtuális világban, most már az iskolában is kedvére barangolhat a szoftverek nyújtotta Paradicsomban. A kor parancsának engedve, az informatika adta lehetőségek alá rendeljük a tudásalapú társadalmat. Engedjük, sőt kötelezővé tesszük a gondolkodás megszüntetését! Digitalizáljuk az agyakat, miközben hívószóként használunk olyan fogalmakat, mint a kreativitás, a problémamegoldás, a konfliktuskezelés. Így teremtsünk értéket, ezzel segítsük a konstruktív életvezetést, stimuláljuk a pozitív magatartásformákat, no és persze ami talán a legfontosabb: bővítsük a gyerekek tevékenységrepertoárját? Ez vezetne a közösségteremtő erőhöz? Alig hiszem. Ez inkább szétválaszt, semmint összeköt.
Nesze neked kompetenciaalapú képzés! Az új tanítási módszereknek a fiatalok bizonyára örülnek majd. Az iskolák pedig tolongani fognak az élményszerű tanulást szolgáló újabb lehetőségekért. A digitális tananyagok közvetítése tovább személyteleníti az embert, már alig tizenévesen. Had’ sorvadjon a kommunikációs készség (is)… A gyermeknek még a kezét se kelljen felemelni, ha órán jelentkezni akar. Vizionálom, megnyom egy gombot, és máris tudja a pedagógus: ki tudna kérdésére válaszolni. Az iskolapadokra egérpad kerül, bár gyanítom, ezzel sem fárasztják majd a diákokat. Egy érintés a klaviatúrán, máris ott a kurzor, ahol kell. Egy klikk, és leszoktunk a gondolkodásról. Még belemélyednénk az oktatás sanyarú jövőképébe. Minek az agytekervényeket ilyesmivel strapálni? Majd a gép, a laptop. De ne legyünk igazságtalanok. Az iskolák mindenhol kifogástalan infrastruktúrával, bennük anyagilag és egzisztenciálisan megbecsült nevelőszemélyzettel várják a nebulókat. Nem sorvad tehát az elme. Csak a látás gyöngül, a gerinc hajlik, az izom bénul. Az ifjak pedig lesznek, akikké lesznek. Ha mások nem, hát digitális diákok.
Dr. Nagy Zoltán Debrecen,
médiakutató
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!