Talán a városlakók többségéből álló törzsolvasóknak fel sem tűnne, ami
az Egri Borvidékhez tartozó és békés – elméletileg – csendes falvakból
álló Heves megyei Tarna mente tájegység lakóinak idegeit borzolja és
okoz – mondjuk ki! – életveszélyt immár évtizedre visszamenőleg.
A recski és kisnánai kőbányákból, amelyek kőzúzalékkal látják el a magyarországi autópálya-építéseket, tagadhatatlanul túlsúlyos szállítójárművekkel hordják Kál-Kápolna vasútállomásra, ahonnan részben – persze átrakva – speciális vagonokban szállítják tovább rendeltetési helyeikre, de ugyanúgy közúton akár a Nyírségbe, Hajdúságba, de egészen Szegedig is. Teszik mindezt kilenc település – Sirok-Kőkútpuszta, Tarnaszentmária, Verpelét, Feldebrő, Aldebrő, Tófalu, Kápolna, Kompolt és Kál – belterületén keresztülfutó, az amúgy normál közúti forgalomra tervezett és épített úton. Eközben – tény! – már több halálos balesetet okoztak, rongálják az úttest amúgy sem kielégítő állapotát, valamint a házakét is, a szükséges helyeken (beleértve a táblával előírt) sebességkorlátokat jelentősen túllépve teszik élhetetlenné az említett települések és lakóik életét éjjel és nappal, hétvégeken is. Az már csak apróság, hogy eközben vígan telefonálnak a járművek vezetői. De a leginkább neuralgikus pont Aldebrő és Tófalu határán lévő iskola (valamint óvoda) vonalában előírt 30 km-es sebességkorlátozás következetes figyelmen kívül hagyása, amit még egy emelkedős kanyar tesz fokozottan veszélyessé.
A települések már vagy 4-5 éve félpályás útelzárással adtak nyomatékot tiltakozásuknak – természetesen lényegi eredmény nélkül. Igaz: a kőbányák ígéretet tettek, hogy az éjszakai kőkiadást szüneteltetik. Így is történt, igaz csak pár hétig, azután folytatódott tovább úgy, ahogy azelőtt. Leginkább az az érthetetlen az önkormányzatok, így a lakosok számára is, hogy az úttal párhuzamosan fut a Kál-Kápolna – Kisterenye közötti vasútvonal, amelyet a kőszállítások megkezdésekor (eredetileg a kistérség határán futó M3-as autópálya építéséhez kellett a kőzúzalék) pont emiatt megerősítettek, szóval: mi lehet az oka, hogy a szállításokat nem terelik vasútra. Igaz, az említett vonalon a 2007-es „racionalizáláskor” megszűnt a személyszállítás, de maga a mellékvonal él, ahogy ezt a biztosítóberendezések működése is bizonyítja. (Más téma, hogy a vonalszakasz állapotát időnként a már szinte rutinszerű kábellopások befolyásolják, de ez már rendészeti kérdés – lenne.)
A települések lakói elunták az áldatlan állapotokat és összehangoltan augusztus 10-étől várhatóan a hónap végéig, ám ha szükséges, tovább is minden községben – a hatóságoknál bejelentve és a helyi polgárőrök biztosítása mellett – félpályás útelzárással lassítják a forgalmat. Igaz, legalábbis az első napok tapasztalatai szerint, a kőszállító teherautók száma láthatóan csökkent, bizonyára a vállalkozásoknál is kötelezően kiadandó fizetett szabadságok miatt (?), de ez nem tudja eloszlatni azt a gyanút, hogy az egész ügy mögött közvetlenül be nem határolható cégek és személyek összehangolt érdekközösségének – minden más egyéb, beleérve életveszélyt is okozó szempontot félresöprő – mondhatni: érdekei állnak.
Füzes Gábor, Aldebrő
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!