Úgy alakult az életem, hogy a Körtéren kellett volna telefonálnom. Az
első fülke elnyelte az ötvenesemet, majd kiírta: „Csak segélykérés! A
viszontlátásra!” Még két ilyen készüléket találtam, a többi kártyás
volt, így telefonkártya keresésébe kezdtem. Ezt a mobiltelefonos nem
tartott, az újságosoknál is csak mobiltöltő kártyákat árultak.
A postára mentem, ahol az értékcikk-árusításnál nem szolgáltak ilyesmivel, a Postabolt feliratú ablakhoz utasítottak, itt nagy sor állt, ám eladó sehol. Végre megjött, sorra is kerültem s vettem egy Matáv-kártyát. A következő három fülke mindegyike „meghibásodás” felirattal kedveskedett. Ekkor már háromnegyed órám elment a próbálkozásokkal (30 fokban), ezért a légkondis 6-os villamossal hazafelé indultam, megállapítva: a BKV legalább működik. A Blaha aluljáróban találtam egy használható készüléket, de a mobilszám hívásához 100 forint kellett volna, s a két ötvenesem egyikét elnyelte a gép.
Akkor feladtam, hazamentem, s otthonról sikerült telefonálnom – vagy egy órával az első kísérlet után. A helyzet reménytelen – elveim ellenére kénytelen leszek venni egy mobilt.Fábri Ferenc, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!