István vagy Koppány?

Majd az interneten is, hogy hol van még kies hazánkban hasonló, s hogyan „adminisztrálják” a pogány vezér emlékét. Van néhány (Somogyvár, Sóly, Nezde), és szélsőséges kultuszát szövegesen is ápolják a neten, alpári stílusban. Mivel ez az „ápolás” nem csak a baloldalnak, de a Fidesznek is súlyosan árt, érdemes közelebbről is megvizsgálni a „beteget”. Korában. Csak így fer. A kor pedig a X. század.
A honfoglaló magyarság 895 után végleges választásra kényszerült. Az ázsiai napsütötte, óriási puszták szabad vágtái, s a pásztorkodás, korlátlan kóborlásai után a Duna–Tisza-tájon belecsöppentünk egy egészen más világba. Itt, a már korábban letelepült, idegen népek által szorosan körülölelt helyzetben felmerült a hogyan tovább kérdése. Letelepedni, de akkor „más munkát kell vállalni” a folyton mozgó, költözködő nomád pásztorkodás helyett, a röghöz kötő földmívességet, a törzsi-nemzetségi társadalom helyett a feudalizmus kötöttséget – benne a pogányhit helyett a keresztény hitet kell gyakorolni. Vagy – kalandozni tovább és szétszóródni Európa mezein. (A merseburgi, majd az augsburgi súlyos katonai vereség (955) teljességgel kilátástalanná tették a kalandozások folytatását).
Géza fejedelmünk, szövetségeseivel közösen a letelepedés mellett döntött. A kényszerűséget, a megmaradás egyetlen lehetőségét bölcsen felismerve. A fejedelem – immár nyugat-európai szokás szerint – elsőszülött fiát, Vajkot jelölte ki utódjául. Koppányt, a rokont, aki a régi módi szerint – korban – fejedelemnek következett volna, csak „Somogyország” vezetőjévé tette. Miután Vajk 997-ben fejedelem lett, Koppány fegyveresen kívánt elégtételt venni mellőzöttségéért. Magyar magyar ellen. (Gondoljunk bele, azóta is hányszor. S ma?!)  A csatatéren 998-ban, Vajk a „vasas németek” segítségével győzelmet aratott Koppány felett, aki ott, a harcmezőn halt meg. Vajk sajnálja őt, hiszen vére volt, s a messzi közös Keletet is, ahol a magyar jelentős kultúrát is elsajátított (pl. Kínától). E szervesült hagyományt nem szabad megtagadni, de kisajátítani, kijátszani sem. S különösen nem ma, egy elvakult csoport részéről és számára. Ez koppánykodás, ez retrográd történelemhamisítás, az aktuálpolitika szolgálatában, pogány „stílben”.
Vajkot – köztudott – 1000-ben István néven királlyá koronázták. Művével kezdődik Magyarország feudális alapozása, megóvása a szétszéledéstől. Vele kezdődik országunk megmaradása. S európai története is. Nagyon kemény viszonyok között született ez a nemzet, illő hát kellő tisztelettel és bölcsességgel viseltetni István előtt. A mai Istvánoknak augusztus 20-án van a névnapjuk. Isten éltessen minden békességet, összefogást, örömteli munkálkodást kedvelő Istvánt. Ma is, s a jövendőben is. Koppánykodás-mentesen.
Négyessy Lajos, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!