Bíró Eszter azt érezte, hogy a határ a csillagos ég

l Mi kellett ahhoz, hogy egy hatalmas óriáskerék mozgásához a rémisztő magasban, és vagy hatvan ember lengedezéséhez a levegőben, kapcsolódjon, amit énekel?
– Már a próbák előtt interneten egyeztettünk, közös munkával készült el a szólódalom, miután pedig Magyarországra érkeztek az alkotók, kiderült, hol vannak még olyan részek az előadásban, amikor szabadon improvizálhatok. Persze igazodnom kellett a zenei alaphoz, a szituációhoz, de ezen belül nagy szabadságot kaptam. Az utolsó két előadáson már függetleníteni tudtam magam a „veszélyhelyzetektől”, elfelejtettem, hogy tíz méter magasban állok, nem féltem attól, hogy rám esnek a levegőben lengedező emberek, csak a darabra koncentráltam.
l Az, hogy a magasban, szabadtéren, madárcsicsergésben, nyolcezer néző előtt énekelt, nyilván sok mindenben befolyásolta.
– Azt akartam, hogy a leghátul álló emberhez is jusson el, amit csinálok, hogy mindenki meghallja, amit énekelek, akár a madarak, a fák is. A természet erejét éreztem, azt, hogy mennyire föld és ég között lebegünk. Azt a mérhetetlen szabadságot éltem át, amit a saját lemezem, az Ezter koncertszerű előadásakor, hogy a határ a csillagos ég. Amikor például az előadásban a szerelmesek az égbe mentek, és én éppen úgy gondoltam, hogy felkúszom egy oktávot, vagy akár kettőt, és még mindig nincs vége, és még mindig tovább megyek fölfelé, és a végén extázisba kerülök, a szerelmesek pedig fölszállnak a mennyekbe, akkor azt ott megtehettem.
l Jelmezben énekelt, hiszen az erdő boszorkánya volt. Kellett-e ugyanúgy színészi alakítást nyújtania, mint amikor musicalfőszerepet énekel, vagy azért ez inkább koncert volt?
– Ez a produkció a kettő között volt valahol. Fontos volt, hogy a színészi alakításnak is legyen súlya, különben egy rockert is odaállíthattak volna. De olyan szerepről volt szó, aminek eljátszása közben hasonlóan kellett énekelni, improvizálni, mint egy rockkoncerten.
l Miért nem látható mostanában musicalszerepekben?
– Ez nem azt jelenti, hogy nem kapok mostanában felkéréseket. De a szülésem óta még nem jött ezen a területen olyan lehetőség, amit úgy éreztem, hogy mindenképpen meg kell ragadnom, ezért inkább itthon voltam a babával. Vannak azonban jövőbeli színészi terveim, nagyon szeretném folytatni a filmezést is. A forgatási vágyamat jelenleg ki tudom élni egy új tévéműsorban. Egy új kulturális tévécsatornán ötvenperces zenei műsort vezetek majd, aminek az ötlete is tőlem származik, én szerkesztem, rendezem is.
l Sokáig a Budapest Klezmer Band énekesnője volt, végleges a szakítás?
– A szülésem után volt egy komoly beszélgetésem a zenekar vezetőjével, Jávori Ferenccel, és közösen úgy döntöttünk, hogy nem folytatom tovább az együttessel a munkát. Ez a döntés bennem évek óta érlelődött, azért is, mert már egészen másfajta elképzeléseim vannak arról a zenéről, amit amúgy nagyon sikeresen együtt műveltünk.
l Ez kategorikus szakítás?
– Ha úgy adódik, természetesen szívesen elmegyek fellépni, de ehhez különleges alkalom kell, mert nem vagyok többé a zenekar tagja. Most inkább az Ezter nevű zenekarommal koncertezem, modern feldolgozásban játsszuk a zsidó zenét. Az ősszel megjelenő új Ezter-lemezen már lesznek saját szerzemények is. És nemrég alakult meg a Bíró Eszter Quartet, amivel akusztikusabb hangszerelésben énekelek. Szerencsésnek érzem magam, mert azzal foglalkozhatok, amihez a leginkább kedvem van. Úgy érzem, hogy mindinkább kiteljesedem, és olyan szabadságot élvezek, amiben a hangomat és magamat, legbelsőbb gondolataimat maximálisan meg tudom mutatni. A darab vagy a koncert végére olyan eufórikus állapotba kerülök, amiben korábban igen ritkán volt részem.

Bóta Gábor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!