Nyelvelő

Ma mindenki számára természetes, hogy a tulajdonneveket nagybetűvel írjuk. Ez a szokás azonban hosszú fejlődés eredményeképpen alakult ki, mint ahogy ahhoz is évezredek kellettek, hogy az emberiség az ősi képírástól eljusson a betűírásig. (A kérdéssel Keszler Borbála foglalkozott több cikkében is.)
Az írásnak bármilyen formáját használták is azonban: akár a képírást, akár a szóírást, akár a szótagírást, mindig törekedtek arra, hogy valamiféleképpen megkülönböztessék  a tulajdonneveket a köznevektől.
A képírás legfőbb jellemzője, hogy konkrét tárgyakat ábrázol, melyek hol egy-egy szót, hol egész mondatot jelentenek, de nem egyetlen nyelv szókincséhez kötve, ki-ki saját nyelvén olvashatja és értelmezheti a képírás stilizált ábráit.
A képírás egyik igen híres emléke az egyiptomi Narmer-paletta, mely  Krisztus előtt 3000-ből  származik. Ennek hátlapján  (1. ábra) van egy térdelő férfi, akinek a feje fölött papirusztekercsek,  emberi fej és sólyom látható. Többek szerint  ezek mutatják az emberalak nevét.     
Továbbra is várom üzeneteiket a szerkesztőségbe, vagy az editor@mediacom.hu címre. A levelekre lehetőleg írják rá: „Nyelvelő”.
Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!