Aki először hallja Horti Gábor közvetítését, nem árt, ha elolvassa az
alábbi szócikkeket a „Horti-szótárból”. Skúló: a labda. Pattintás:
lövés, passz (gombfoci-szakkifejezés). Babinkó: kisgyerek, alacsony, de
ügyes játékos. Fix cserebogár: állandó cserejátékos. Lócakoptatók
brigádja: a cserék. Sípszájú: a bíró. Nőihölgy: nem túl szép nő. BRM:
belerúgok mindenkibe. HVG: hát végre gól!

Horti Gábor, a SportKlub kommentátora szívesen vezetne beszélgetős sportműsort, de mindig szeretne egy szabad visszautat a közvetítésekhez. „Annyi ember véleményére volnék kíváncsi, és nem csak a labdarúgás lenne a téma. Azt hiszem, rám is személyiségfejlesztő erőként hatna egy ilyen lehetőség, de végleg nem mondanék le a kommentálásról. Nem munkaként, hanem igazi kikapcsolódásként fogom fel a meccseket” – mondta. „Persze ma már annyi focit közvetítenek a különböző sportcsatornák, hogy az embernek olykor csömöre van a labdarúgástól. Amikor hetente még csak egy meccs ment a tévében, akkor arra mindenki nagyon készült. Egy jó film kedvéért ma már átkapcsolok a futballról, pedig gyerekkoromban jeges volt a talpam az izgalomtól, ha focit nézhettem. Úgy érzem, kicsit bedugultak a televíziók a közvetítésektől” – tette hozzá.
A műsorvezető a SportKlub előtt a TV2-nél dolgozott hét évig, majd a Hír Tv sportosztályát vezette. Úgy véli, a pártatlanságot muszáj megőrizni, de ha valami rossz, azt nem szabad nem észre venni. „Ha nem szólok érte, azt fogják gondolni, ez melyik meccset nézi? Az utam elején megpróbáltam fölvenni bizonyos külső jegyeket, melyeket ak-
tuálisnak láttam, és végül ettől borzalmasan éreztem magam. Magyarországon megszokott, hogy a közvetítésekben olyan sablonok hangoznak el, mint: vajon mit mond a játékosoknak a szünetben az edző? Ezen panelek alól próbáltam később kibújni, úgy gondoltam, amennyire csak lehet, érdemes kiszorítani a közhelyeket, hogy a tanult, olvasott emberek különbözzenek valamiben egymástól. Magam is sportoltam, fociztam, bár inkább a társaság miatt. Védőt szerettem játszani, nem túlzok, ha azt mondom, kicsit bátortalan voltam. Általános iskolai testnevelő tanár vagyok, a testneveléssel párban a földrajz szakot végeztem el. Később a Komlósi Oktatási Stúdióban tanultam, de leginkább önmagamat képeztem. Először egy élménybeszámolót olvastam arról, milyen jó hangulatban zajlottak annak idején a körkapcsolások a rádióban. Ez még akkor volt, amikor legkevesebben tízezren mentek ki a meccsekre. Nagy céljaim nem voltak, televíziós pályám szinte csak a véletlennek köszönhető. Nem mondanám, hogy megváltozott a magánéletem, amióta műsort vezetek; ha az embert sokan is látják a tévében, az még nem elég ok arra, hogy allűröket vegyen fel. A munkám persze más lett, meg kellett tanulnom fegyelmet tartani a stúdióban is” – magyarázta a kommentátor, akinek első közvetítése az HBO csatornán volt, egy Bundesliga-mérkőzésről. „Nem szívesen emlékszem vissza azokra az időkre, amikor még nem találtam meg önmagam. Nehéz volt, nem tudtam igazán a saját stílusomat hozni és ettől szűknek éreztem a szobát magam körül. Amikor a SportKlubhoz kerültem, már elmondtam a nézőknek, ha csaltak a brazil labdarúgók; nem úgy fogalmaztam többé, hogy a nagy tempó rányomta a bélyegét az utolsó tíz percre... Hűtött sörről, sült húsokról és a temgerpartról álmodoznak a játékosok! Fontosnak tartom, hogy magunkból is hozzátegyünk valamennyit, ha kommentálunk, így lesz színesebb, több a közvetítés. Még ha ellenségeket is gyűjtök ezzel magam köré, úgy érzem, csak így éri meg csinálni. Vannak azért még szép számmal olyanok, akik szórakozásnak fogják fel a sportot, a futballmeccs nézését, nem pedig kínos munkának. Az egyik legnehezebb feladat megtalálni az egyensúlyt; mikor nem káros még, mikor viszem túlzásba, mennyire vagyok idegesítő. A kritikákkal pedig olykor nehéz megbarátkozni, például ha azt írják az emberről, hogy ki kellene lőni az űrbe, szemétnek. Egy időben komolyan rosszul éreztem magam, mikor az interneten megtaláltam azokat a fórumokat, ahol én voltam a téma, de beláttam, utoljára Kim Ir Szen volt az, akit mindenki elfogadott” – viccelt. „Szívesen közvetítenék Bajnokok Ligája-meccsekről is, de egyrészt ezt nem én döntöm el, másrészt szerintem nem kapnék jogosítványt ilyen mérkőzésekre. De nemrég a strandkézilabda-bajnokságon kellett moderálnom, ahol hangulatjavító voltam. A közönség nagyon hálás volt, befogadtak, és nekem is tetszett, hogy nem szomorkásan ücsörögtek az emberek a pálya körül.”

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!