Edzőperpatvar Itáliában, Ibra harminc gólt ígér

Az ok végtére is mindegy, ami lényegesebb: az izgága portugál edző, aki bajnokcsapatot „örökölve” úgy ült át az Internazionale kispadjára az angol FC Chelsea-éről, hogy új együttesével megvédte az olasz bajnoki címet, megint „régi fé-nyében” hallatott magáról.
Vagyis vérlázítóan nyilatkozott meg, ráadásul ezúttal – Marcello Lippi személyében – legalább annyira neves és eredményes edzőkollégát sértegetve, mint ő maga. Persze kölcsönösen méltatlan purparléról van szó, amilyenre egyikőjüknek sincs – nem lenne – szüksége, hacsak nem a régi jól bevált közszereplési forgatókönyvet követi a sajtóval amúgy a port már sokszor összerúgó Jose mester: hogy tudniillik mindegy mit, csak írjanak-beszéljenek róla minél gyakrabban…
Most is van mit: Mourinho szabályosan – avagy fociról lévén szó: felettébb szabálytalanul – kirohant a momentán a talján nemzeti válogatott szakvezetői tisztét ellátó Lippi ellen, aki azt találta mondani pár napja, hogy szerinte a mostani bajnokságot nem az Inter, hanem a Juventus fogja megnyerni. Nem tisztünk persze Lippit megvédeni, mert hát miért beszél ő is ilyeneket, hiszen nyilvánvalóan csak a Juve-hívek örülnek hasonló nyilvános megjegyzéseknek, de hogy semmi sértő nem lelhető fel az amúgy tényleg ártalmatlan jövendölésben, az egyértelmű. Ám ha már felróható is egy, alapvetően
mindig a klubok felett álló szövetségi kapitánynak, hogy részrehajlást követett el, arra semmiképpen sem szolgált rá, hogy Mourinho ha csak verbálisan is, de nekirontson. A milánói bajnokegyüttest trenírozó portugál egyfelől azonnal kioktatta Lippit, hogy ne prognosztizáljon, másfelől – s ez keltett erőteljes ellenérzéshullámot, s nem csupán Olaszországban, Mourinho irányában – mindezt olyan hangnemben tette, amit egy, még az edzői pályán semmit el nem ért trénersegéd-jelölttel szemben sem engedhetne meg magának, nemhogy a talján szakvezetők örökrangsorában is a szűk élbolyba tartozó Lippinek címezve. „Ez a tisztelet teljes hiánya, nekem egy szövetségi kapitány ne jövendelgessen!” – fogalmazott a valósággal mérget lövellő Mourinho a Juventus sikerét jósoló szakembert illetve a tiszteletlenség vádjával. Majd hogy a zavarkeltés jegyében még a viszály további magvait is elhintse, hozzáfűzte: Lippinél sokkal többre tartja Fabio Capellót és Vicente del Bosquét (ha véletlenül valaki nem tudná: az előbbi olasz szaktekintély jelenleg az angol válogatott szövetségi kapitánya, utóbbi pedig honfitársait irányítja a spanyol nemzeti együttes szakmai vezetőjeként). „Vajon csapatnévvel szolgálna Capello Angliában, ha ilyen kérdést kapna? Vagy Del Bosque Spanyolországban? Nem hiszem, ők sokkal intelligensebbek ennél…” – csattant a Mourinho-féle szóbeli pofon. Vagy ahogy az olasz sajtó fogalmazott: ezzel Lippi térfelére került át a labda. Aki nem volt rest alig pár óra múlva reagálni, s a médián keresztül visszaszólni: „Én magam Mourinhót gondoltam sokkal intelligensebb személynek” – így Lippi, aki a portugál gyakori médiamegjelenéseire célozva, így fogalmazott: „A meccseket a pályán kell és lehet megnyerni, nem a tévéstúdiókban, vagy mikrofonok előtt.” Naná, hogy a viszontválasz sem maradt el: „Nem szeretném arra fecsérelni kevés ráérő időmet, hogy a szövetségi kapitánynak felelgessek, mert én nap mint nap dolgozom a csapatommal, a klubomért…”
A perpatvar folytatása is nyilván csak idő kérdése, tehetjük mindehhez hozzá, azzal a további kiegészítéssel, hogy „lippista” módra sokan mások is megkérdőjelezik az Inter újbóli nyerési esélyeinek realitását. Méghozzá arra alapozva, hogy a bajnok rengeteget gyengült a legeredményesebb játékosa, a gólkirályi titulusért lezajlott vetélkedésben ezüstérmes Zlatan Ibrahimovic távozásával. Amit némelyek összekapcsolnak Mourinho kiállhatatlan stílusával, bár arra nézvést nincs öltözői bizonyítékunk, hogy a svéd csatár és a portugál szakvezető összekülönböztek volna. Viszont az is tény, hogy az egymás iránti bizalom biztosításáról ismétlődő kinyilatkoztatásokat követően, s az után, hogy kölcsönösen a közös munka folytatásáról papoltak, kissé váratlanul mégiscsak eligazolt Ibrahimovic. Az októberben 28 éves, bosnyák-horvát felmenőkkel bíró támadó az óta sem beszélt az együtt eltöltött szép napokról, igaz, nem is pocskondiázta előző klubját, ami igazán szép gesztus egy amúgy a maga nemében ugyancsak nehezen kezelhető labdarúgó részéről. Aki nem tudni, hogy tényleg jó vásárt csinált-e azzal, hogy az olasz bajnoktól – amelyet saját hivatalos verziója szerint azért hagyott el, mert a nemzetközi sikerek hiányoznak neki – a spanyol bajnokhoz igazolt át. A friss Bajnokok Ligája-győzteshez, amely Ibrahimovicért cserébe átengedte az Internek többszörös spanyol gólkirály, e címet a legutóbbi szezonban is kiérdemelt kameruni csatárát, a sokak szerint a svédnél semmivel sem gyengébb Samuel Eto’o-t. Az állítólag összesen 66 millió eurós transzfer keretében Ibrahimovicért mintegy 43 millió eurót adott, amellett Eto’o játékjogát teljesen, a fehérorosz Alekszandr Hlebet pedig kölcsönbe átengedte a Barca.
Akárhogy is van, a svéd csodacsatár barcelonai bemutatkozása nem sikerült. A hétközi debütálás azon a meccsen történt, amelyet a katalánok elitalakulata otthonában, a Camp Nouban vívott a legutóbbi Premier League-es idényében gyengélkedő, az újra viszont kétségtelenül megerősödött Manchester City ellen a hagyományosan a bajnokság elé időzített katalán trófeáért, a Joan Gamper Kupáért. A megközelítőleg 95 (!) ezer hazai szurkoló bánatára a szerda esti meccs első játékrészében egygólos vezetést szerzett vendégek megőrizték minimális előnyüket a találkozó legvégéig, jóllehet Pep Guardiola, a BL-címvédő együttes mestere a második félidőre már bevetette régi és vadonatúj „csodafegyverét” egyaránt, vagyis pályára küldte az argentin Lionel Messit és Ibrát is. Utóbbinak csak felvillanásai voltak, amiből persze tényleg nem szabad megalapozottnak hitt következtetéseket levonni, s mi is állapítsuk meg csendben, hogy ez még nem az ő meccse volt, de a tán valóban valamiféle Zlatan-csodára váró publikum kevésbé méltányolta a minden szempontból oly drága csatár gyengécske nyitóprodukcióját. Ráadásul a megátalkodott Eto’o-híveken kívül bizony még mások sem átallottak hangot adni nemtetszésüknek, amire az amúgy nyugodt-higgadt Guardiola fura módon és – hacsak a váratlan vereséget nem tekintjük megalapozott indoknak – érthetetlenül idegesen reagált. „Hagyják békén Ibrát, idő kell neki a beilleszkedésre!” – dörrentett rá az általa focimessiásként várt új szerzemény bírálóira. A csatár első reagálásában okosan, vagy „csak” őszintén annyit mondott, tudja, hogy messze nincs még olyan jó formában, amiben szeretnék, ha lenne, s amilyet ő is vár magától. Aztán még azt is bizonygatta, hogy egyáltalán nem érez magán nyomást, nincs rajta az a prés, ami pedig egy Barca-játékost újoncként talán okkal kötne gúzsba. Lehet, hogy tényleg csak edzenie és erősíteni kell Zlatannak, s itáliai csúcsformájában fog a katalánoknál is tündökölni? Meglátjuk, miként azt is, hogy első hivatalos barcelonai interjújában nem volt rest ígérni is a drukkereknek, ami pedig számon kérhető lesz majd rajta, főképpen azok részéről, akik Eto’o elcserélését buta lépésnek tekintik a Barca-vezetéstől. Ibrahimovic azt találta mondani, hogy megítélése szerint tökéletesen fogja tudni helyettesíteni a kameruni támadót. Írd és mondd: ez legalább harminc gólt jelent a svédtől. Legutóbb ezzel a bizonyos 30-cal lett Eto’o gólkirály a spanyol bajnokságban. Ibra bátor ember, és valóban nagy játékos, ha ezt a „feladványt” már első idényében megoldja.
Gyanítható persze, hogy az őt ellenségesen fogadók már egy 29 gólos „tévedést” is megbocsátanának neki…

(Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!