Tágra nyílt a szemem, mikor kora reggel Pásztóról (miért van még a
Magyar Gárdát hirdető egyesületi cégtábla azon bizonyos ház falán,
Pásztón, szinte a rendőrséggel szemben, ha tevékenységük feloszlatott
társadalmi szervezet vezetésében való részvételként értelmezhető, ami
kimeríti az egyesülési joggal való visszaélés büntető tényállását)?
Hazafelé tartva, ébren lestem végig Hatvanig a vonat útját, s pláne,
mikor a kalauz elém állt, hogy jegyem kezelésére felkészüljön.

De ne szaladjunk bele ennyire, először egy kis miliőleírás következik.

A vonat négyülé-ses részén, a kuka feletti, pohárhelyes, kis műanyag asztalba horogkereszt van vájva. A lepukkant vasútállomások sorra Jobbikország eljövetelét (illetve már meglétét!) hirdetik, de Jobbágyi állomása a legkirívóbb, annyi plakáttal van teleragasztva, amin olyan iránytűképpen mutatja Árpád apánk az utat – a miheztartás végett –, hogy már majdnem én is elhittem, arra van Buda. Mindezt persze a vasbeton- és betonelemeket gyártó multi szomszédságában, amelytől bizonyára nem függ az egész falu GDP-je és munkaviszonya. Mögöttem három MÁV-logós ingpólóba öltözött, munkájukra utazó szakember diskurál. Nem a vágányok épségéről, vagy a dízelmotor hajtású helyközi vasút zajáról és kiszuszogott végtermékéről, nem. A cigányokról! Hogy milyenek, hogy „mi a baj ezekkel”, hogy „bezzeg a mifélénk”, és, „hogy a Jobbik”. Témáik logikai képtelenségét, érveik hiányát, általánosító primitív hozzáállásukat most nem fejtegetném.
A jegyeket ellenőrző kalauz mellényén ott virít a párthitvallás (Jobbik) közszemlére tétele.
Nem tudtam másik kalauzhoz fordulni, és kénytelen voltam félve a szemüvegére nézni. Egy vonatról nem lehet csak úgy elmenni, hogy kérem ez a helyzet engem bánt lelkileg és emberileg. Micsoda konfliktus lehet egy ilyen nem átlagos egyenruhájú kalauzzal két állomás között, ha kiderül, hogy a 20 százalékos helyett a 33 százalékos mérséklésű menetdíjat váltotta meg véletlenül a „nem magunkfajta”! Vajon mit érezhet – egy – a megvásárolt jegyét kezelésre átnyújtó cigány ember? A rasszista, kirekesztő megnyilvánulásokra nem terjed ki a vélemények szabadsága!
A hatvani átszállástól már nyugodt az utam, már nem félek, hogy valaki napsütötte (összetéveszthetően barna) bőröm miatt máshogy „kezelné” a jegyem (és az arcom).
Név és cím a szerkesztőségben

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!