A Vasárnapi Hírek augusztus 16-án egy levelet közölt egyik olvasójuk,
Jávori Gitta tollából. Az alábbiakban az ő észrevételeire szeretnék
válaszolni.


Tisztelt Jávori Gitta! Figyelmesen elolvastam levelét, s mivel intézményünkkel is foglalkozik, meggyőződésem, kötelességem Önnek válaszolni azokra a gondolataira, amelyek az Állami Számvevőszéket, s talán személyemet közvetlenül érintik.
Előre bocsátom: a legkevésbé sem kívánok Önnel vitatkozni, hiszen ismeretlenül is becsülöm, hogy véleményével megtisztel bennünket. Csak szeretném megnyugtatni, hogy munkatársaim és magam is, mindenkor etikusan és szolidárisan igyekszünk eljárni, a törvényeket betartani és betartatni. Így van ez azokban a munkaügyi, díjazási kérdésekben is, amiket Ön említ.
Az ÁSZ munkatársainak javadalmazása törvények által szigorúan előírt, nem mi döntünk róluk, s így nem követelünk, és nem is követelhetünk semmit. Amit a köz szolgájaként a törvények szerint megkapunk, abból tudunk jótékony és közcélokra felajánlani, átutalni.
Illetményeinkkel kapcsolatban már az elmúlt év végén, a költségvetés elfogadása után néhány nappal nyilvánvaló volt, hogy nem csak intézményi gazdálkodási és munkajogi szempontból teremtődött kényszerhelyzet, hanem a közmegítélésben is gondok, félreértések származhatnak. A kialakult – számunkra is kellemetlen – helyzetet az okozta, hogy előbb döntöttek a költségvetésről, mint kísérletet tettek volna az ÁSZ-dolgozók juttatásait szabályozó, 20 éve hatályos ÁSZ-törvény megváltoztatására, törölve abból a kéthavi különjuttatásra vonatkozó bekezdéseket. A változtatási szándék végül is – a szükséges parlamenti szükség hiányában – csak szándék maradt. Képviselői megnyilatkozásokból következtetve, azért is történt így, mert tudott volt, ez az évtizedes juttatás nálunk az igen szigorú összeférhetetlenségi szabályokat és a munkavállalási kötöttségeket honorálja.
Mint az Országgyűlés bizottsági és plenáris üléseinek jegyzőkönyvei is tanúsítják, bár lehetőség lett volna rá, az ÁSZ minden dolgozója tudomásul vette. Nem kifogásoltuk az elvonást, s természetesen abban is partnerek voltunk – törvénytisztelőként –, ha a törvények közti ellentmondást utólag, az ÁSZ törvény célirányos módosításával oldják fel. Minden lehetséges fórumon azt hangsúlyoztuk, és hangsúlyozzuk ma is, hogy az arányos szolidaritásvállalásra, jótékony vagy közcélú befizetésekkel készek vagyunk.
A kialakult helyzet minden érdekelt számára ismert volt. A számvevőszéki törvény újabb módosítási kísérletére azóta sem került sor, bár köztudott, nyilvánvaló, hogy az ÁSZ vezetése a törvények végrehajtásában nem mérlegelhet. A hatályos törvényt kell végrehajtania. A probléma azért most, júliusban merült fel, mert a törvény szerint az első részlet kifizetése július 31-ig volt esedékes, munkajogi kötelezettség. Megemlítem, ennek az összegnek a nagyobbik fele adó- és járulékbevételként azonnal visszakerül a költségvetésbe. Az ÁSZ-nál dolgozók számára a szolidaritás vállalása így vált olyan erkölcsi kötelezettséggé, amit a kézbe kapott nettó illetmények jótékony célokra történő, önkéntes felajánlásával lehetett feloldani. Így jártunk el. Magam is különböző alapítványoknak, illetve a krízisalapnak utaltam át azt, amit a törvények szerint megkaptam.
Dr. Kovács Árpád,
az Állami Számvevőszék elnöke

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!