A jogos követelésektől a zsarolásig

– Azt, hogy a munkavállalók tömegesen abbahagyják a munkát. A sztrájkoknak a történelemben többféle okuk is volt, de leginkább a munkahelyhez kapcsolódtak. Például magasabb fizetést, jobb munkakörülményeket akartak kiharcolni vagy a munkaadók zsarnoksága ellen küzdöttek így, ha a dolgozókat kirúgták vagy megalázóan, sértően bántak velük. Amikor az első szakszervezetek megalakultak, akkor már azért is sztrájkoltak, hogy a munkáltatók ismerjék el a szakszervezeteket. Később intézményesedett a szakszervezetek és a munkaadók kapcsolata: megjelentek a kollektív szerződések, amelyek meghatározták a munka szabályait. Azóta, lassan egy évszázada e szerződések „körül” sztrájkolnak a szakszervezetek; vagy azért, hogy kollektív szerződés szülessen vagy azért, hogy a már meglévőt megújítsák bizonyos követelésekkel.
Az érdekvédelmi sztrájkok mellett vannak-e politikaiak is?
– Természetesen. Mindig is voltak ilyenek. De ne felejtsük el, hogy Európa nagyobb részén előbb alakultak ki a szakszervezetek, minthogy a demokrácia megvalósult volna, így már 19. és jellemzôen a 20. században is sztrájkba léptek, demonstráltak a politikai követelések mellett. S a politikai szerepvállalás azóta is része az európai szakszervezetek identitásának.
Erről szólnak a honi sztrájkok? Ez a mostani sorozat lényege is?
– Hazánk egyik jellegzetessége, hogy nagyon kevés sztrájk volt a rendszerváltozás óta, pedig 1988–89-ben sokan remélték, hogy itt is a lengyelországi forgatókönyv szerint zajlik majd a demokratikus átalakulás. Ott – a világon talán egyedüliként – egy szakszervezeti mozgalom, a Szolidaritás állt a rendszerváltó erők élére. Ám nálunk nem így történt. Csak kevés szórványos figyelmeztető sztrájkot tartottak, s azóta is alig van munkabeszüntetés, kivéve az állami vállalatokat, mint amilyen a vasút vagy a Volán. Ezeknél a vállalatoknál ugyanis a sztrájk nemcsak magát a munkahelyet bénítja meg, hanem az országot is, ezért alkalmas az állam, sőt az egész ország megzsarolására.
Jól értettem? Zsarolást mondott? Ezek szerint a sztrájk nem más, mint zsarolás?
– Ne legyünk naivak! A világban mindenhol létezik az erővel élés és visszaélés. A sztrájk sem kivétel: a munkát beszüntetők azzal az erővel élnek, hogy ők képesek leállítani a termelést, és ezzel veszteséget okoznak a munkáltatónak, illetve a közszolgáltató vállalatok alkalmazottai  esetében a kormánynak és közvetetten az egész országnak. S mint minden erővel élés esetében, ezekben az ügyekben is keskeny a határ, hogy meddig beszélhetünk jogos követelésekről és mikortól már zsarolásról. Többnyire csak utólag tudjuk meg, s állapíthatjuk meg, hogy miről is volt szó. A konfliktusba került szereplőknek persze mindig megvan a saját nézetük erről. Akik beszüntetik a munkát, rendre úgy gondolják, hogy teljes joggal teszik ezt, míg az ellenoldalon a munkáltató vagy a kormány rendre úgy véli, irreálisak a követelések és a sztrájkolók erkölcsileg visszaélnek a sztrájkjoggal.
Az iméntiek fényében mit gondol a mostani sztrájkhullámról? Egyáltalán: beszélhetünk-e hullámról?
– Szerintem elsősorban azért nem, mert csak időbeli egybeesést látok: tipikusan az év vége az az időszak, amikor sztrájkolni szoktak, mert ilyenkor alakul ki a jövő évi bérmegállapodás. Másodsorban azért nem, mert Magyarország most nagyon fontos, mély reformfolyamaton megy keresztül, ami persze sokakban vált ki ellenkezést és természetes, hogy azok, akiknek különböző módon sértik az érdekeit az intézkedések, megpróbálnak ellenük különböző módokon fellépni. Ennek egyik formája a sztrájk. De ne keverjük össze a Liga által meghirdetett akciót, amely egyre inkább politikai színezetet kap, a többiekével. A BKV külön hirdetett figyelmeztető sztrájkot, egy nappal korábbra, a Volán dolgozói pedig egy héttel későbbre halasztották a sztrájkjukat, nehogy véletlenül összekeveredjen a saját, különleges követeléseikért indított megmozdulásuk a Liga által meghirdetett szélesebb politikai jelentőségű akcióval. Persze, ha nagyon sok sztrájk lesz, lehet, hogy össze fog állni egy hullám. Ám a tény az, hogy nagyon kevés munkahelyen volt munkabeszüntetés, és nagyon kevesen vettek részt benne.
A Liga becslése: több mint 15 ezren sztrájkoltak. Ez kevés?
– A kormány szerint pedig talán tízezer munkavállaló állt le, de nem is érdemes vitázni ekkora számokról, hiszen Magyarországon közel hárommillió munkavállaló van, akik öt fônél többet foglalkoztató vállalatnál dolgoznak. Jó, ha a munkavállalók egy százaléka sztrájkolt.
Ám ennél sokkal többen elégedetlenek. Lehet még szakszervezeti „harcstílusban”, de politikai okból sokkal kiterjedtebb sztrájk is?
– Nem láthatunk a jövőbe. De én azt gondolom, hogy a Liga önmagában nem képes országos sztrájkot hirdetni a szó igazi értelmében, bár pár ezer vasutas munkabeszüntetése komoly gondokat okozhat. Ne felejtsük el, a Liga csak egy a hat magyar szakszervezeti szövetség közül, nem is a legnagyobb. Arra számítok, hogy az fog történni, ami legutóbb is: a hatás számottevő lehet, ha megint beszünteti a munkát a vasút. Ám úgy tűnik, hogy az egyik, a Vasutasok Szakszervezete már kezd kihátrálni  a sztrájkból. De még ha le is áll a vasút, ez akkor sem országos sztrájk, hanem csupán az országot megbénító pár ezer emberé. Így a meghirdetett országos sztrájk szerintem csak blöff. Még akkor is, ha tudjuk, hogy milyen mélyen megosztott a magyar társadalom, és hogy acsarkodnak egymásra a politikai pártok, tovább élezve a társadalom megosztottságát. Lehetséges, hogy – mint minden ilyen kezdeményezésnek – lesznek politikai kihatásai, amelyek kívül esnek a munka világán; komoly zavarokat okozó demonstrációkra, útlezárásokra kerülhet sor, de ez nem sztrájk lenne, hanem kifejezetten politikai akció.
Ön szerint milyen szerepet játszottak a politikai pártok a sztrájkban?
– A Fidesz kinyilvánította, hogy támogatja, az MSZP meg azt mondta, hogy nyilván a Fidesz van a háttérben. Nem tudom, hogy pontosan mi hangzott el a szakszervezeti vezetők és Orbán Viktor megbeszélésén, milyen háttéralkuk születtek. És ha ők nem hozzák nyilvánosságra, akkor talán csak hosszú évtizedek múlva derül ki, ha kiderül egyáltalán. Ám tény, hogy a Fideszt eddig nem érdekelték a szakszervezetek. Mielőtt kormányra került volna, az 1997-es választási kampányban fellépett a nálunk – és egész Európában is – elfogadott, folyamatos országos érdekegyeztetési modell ellen. Amikor pedig kormányra került, meg is gyengítette ezt az intézményrendszert, ezért a szakszervezetekkel, a Ligát is beleértve, meglehetősen rossz volt a viszonya. S a Fidesz-kormány alatt volt az eddigi legnagyobb és leghosszabb 13 napos vasutassztrájk, amely ellen nagyon erőteljesen fel is lépett az akkori kormány. Úgy tűnik, a Liga által még szeptemberben kezdeményezett legutóbbi „országos” sztrájkot is az utolsó pillanatban fedezte fel magának a Fidesz; egy héttel a meghirdetett sztrájk előtt jelezte, hogy támogatja. De azt már tényleg nem lehet tudni, hogy született-e valami megállapodás Orbán Viktor és Gaskó István találkozóján…
Ha már szóba hozta Európát: Nyugaton hogyan viszonyulnak a hasonló sztrájkokhoz?
– Európában a II. világháború után – tanulva a két háború között történtekből és tartva attól, hogy a munka és a tőke rendezetlen ellentéte szélsőséges, radikális baloldalt, és annak reakciójaként szélsőséges jobboldali fellépést eredményezhet – új közmegegyezés született.  Ezért Nyugat-Európában viszonylag kevés a sztrájk, és kevés a nagy, politikai színezetû is. Magyarország elôtt hasonlóan hatalmas a feladat áll, mint amilyent Európa már teljesített: most igyekszünk felzárkózni az EU-hoz és bevezetni az eurót; egyszerre kell csökkenteni az inflációt, az adósságot és 3 százalék alá levinni a költségvetés hiányát. Ez mindenhol Európában óriási áldozatokat követelt. A ’90-es években ezen a kontinensen stagnáltak a bérek, nőtt a nyugdíjkorhatár, lelassult a növekedés. Mi most tartunk itt.
Honnan indultunk és hova tartunk?
– Mint tudjuk, 2000  és 2006 között, s különösen 2002 óta rendkívül meggyorsult a reálbér növekedése, az elmúlt 6 évben jó 30 százalékkal emelkedett. A Medgyessy- majd a Gyurcsány-kormány a szakszervezetek szinte minden követelésének eleget tett. A mostani gazdasági bajok egy része éppen a szakszervezetek korábbi sikerének is köszönhetô. Persze ebben azért a politika felelôssége is jócskán benne volt, hiszen a választók kegyeiért folytatott versenyfutásban semmi nem számított. De azért ma érezheti úgy a kormány, hogy a szakszerveztek „hálátlanok”. Most, amikor szükség van a nadrágszíj meghúzására, akkor nem 4-5 év átlagát nézik, hanem csak arra reagálnak, amit ma tesz a kabinet. Erre utalhatott Gyurcsány Ferenc, amikor azt üzente az MSZOSZ-nek: az az igaz barát, aki a bajban is ott áll mellettünk. Hozzá kell tenni: a Liga vagy a mellé csatlakozó legkisebb szakszervezeti szövetség, a Munkástanácsok soha nem állt közel az MSZP-hez. Természetesen jogukban is áll sztrájkolni, de kérdés, hogy reális célokért hirdetnek-e sztrájkot, és megéri-e.
Miért? Mit veszíthetnek?
– Ők és az ország is: időt. Mára gazdaságilag körülbelül ott tartunk, ahol 2005-ben voltunk, de az útnak még nincsen vége. Lehet sztrájkolni, de bárki kerül is kormányra, nincs más választás, mint csökkenteni kell az adósságot, az inflációt, a költségvetési hiányt.
Akkor hát mi értelme van a további sztrájkoknak?
– Azzal, hogy a Liga kihasználta a két nagy párt közötti óriási feszültséget és benyomult közéjük a politikai erőtérbe, nem kis helyzeti előnyre tett szert. A Liga ma a legismertebb, ha nem is a legnagyobb – százezer tagot számláló – szakszervezeti tömörülés, és elnöke, Gaskó István harcos imázsával máris a legismertebb szakszervezeti vezető lett az országban. A Liga jól jön ki ebből a konfliktusból. Ám kérdés, hogy hosszú távon mi lesz az eredmény. Egy beláthatatlan konfliktus kezdődhet el akár egy általános sztrájkfelhívással is. Ilyet hirdetett meg most a Liga, és éppen az egészségügyi reformmal kapcsolatosan, amivel nagyon sokan elégedetlenek. S lehet, hogy nem lesz általános sztrájk, de folytatódhat komoly zavarokat okozó demonstrációkkal, útlezárásokkal, amiknek már semmi közük a munka világához. A politikai stabilitás megingása még többet ronthat a helyzeten. Abban, hogy a helyzet idáig fajult, a kormánynak is benne van a felelőssége – például a kormányzati bürokrácia láthatóan gyengén működik, hiányoznak a fontos információk, nem láthatók a perspektívák és nincs érdemi szociális párbeszéd – ám mégis az a véleményem, meg kell majd találni a kompromisszum útját. Talán ez a politikai színezet is közrejátszik abban, hogy a többi nagy szakszervezet elhatárolódott a Ligától, amely egyébként a megkérdezésük nélkül hirdette meg az akciót. Utólag ugyan a Liga felajánlotta a csatlakozás lehetőségét, ám ezt nem fogadták el, főképp az ügy politikai felhangjai miatt.
A vasutasok azután is sztrájkoltak, hogy teljesült a követelésük: a gazdasági tárca bejelentette, hogy nem szünteti meg a szárnyvonalakat. S a szociális és munkaügyi tárca is közölte: a Közúti Közlekedési Szakszervezet nem írta alá a megállapodást, amellyel 2008-tól teljesült volna a követelése, hogy a vezetett gépjármű típusától függetlenül mindenkire terjesszék ki a korkedvezményes nyugdíjjogosultságot. Az ilyen sztrájkot törvényesnek tartja?
– Különválasztanám a Volán-sztrájkot és a Liga esetét. Az elôbbi oka egy konkrét követelés, amelyben akár kompromisszum is születhet. A Liga esetében azonban már nagyon magasak a tétek. Itt már nem csak a munkával kapcsolatos követelésekről van szó. Nagy a Liga követelés-csomagja, s ebben teljes visszavonulást követel, viszont ezeket a követeléseket a kormány nyilván nem fogja tudni teljesíteni. Valószínűtlen, hogy a kabinet visszavonuljon az egészségügyi reformtól, így a sztrájkot hirdetők mondhatják azt: vannak nem teljesített követelések, és van ok folytatni. Ám a bíróság a sztrájktörvény alapján megítélheti az ügy jogszerűségét, ha a vasúttársaság a sztrájkszervezőkön kívánja behajtani a forgalmi kiesés okozta kárát. Ha megítélik a kártérítést, akkor ez tanulság lehet a jövőre. Hasonló esetekre Nyugat-Európában is volt példa. Angliában óriási ellenállás és hatalmas sztrájkok közepette teremtette meg a „Vaslady”, Margaret Thatcher kormánya Európa legmodernebb és legeredményesebb gazdaságát. Sztrájkoltak a bányászok, a vasutasok, a nyomdászok. A kormány ott úgy ért el eredményt, hogy a bírósághoz fordult a sztrájkok „jogellenessége” miatt és a szakszervezetek részben azért hátráltak meg, mert a vagyonukat gyakorlatilag elvitte a kártérítési kötelezettség.
A magyarok többsége támogatja vagy ellenzi a sztrájkokat?
– Az tudható a felmérésekből, hogy a Liga által szervezett sztrájkot most erősen támogatták. Kulminálódó, halmozódó hatás van emögött, mert sokan tartanak az egészségügyi reformtól, mert a kormány legitimitása érzékelhetően megingott az őszödi beszéd után, mert a legnagyobb ellenzéki párt igen erőteljesen támadja a kormányt, és mert időben egybe is esett a sztrájk a jogos panaszok a valóságos problémák miatti növekvô elégedetlenséggel. De ha hosszú távon leállna az ország, mondjuk, egy elhúzódó közlekedési sztrájk miatt, akkor valószínûleg csökkenne támogatás. Hisz’ az átlagos munkavállalónak nincs tartaléka arra az esetre, ha a keresete kiesik, mert nem tud eljutni a munkahelyére… Emlékezetes, hogy a taxisblokádnak 1990-ben milyen óriási támogatottsága volt, mégis az egész ország megnyugodott, amikor megszületett az egyezség és helyreállt a nyugalom.

 

Vasvári G. Pál 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!